Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-04-22 / 33. szám
ságunk életerén, oda kényszerítve béketűrésünket, hogy polgári vérrel szegélyezzük be szén szabadságunk fejér lobogóját!... Lehetetlen hogy szivatök el ne keseredjen; látva mint tolakodnak szemtelenül hivatlan személyek, választó falul a királyi adott szó szentsége , és a nemzet birodalma közé !... Mély indignatióval mondjuk ki, hogy e hivatlan személyek közt vannak magyarok is.. aljasabbak mint krónikánk gyászvitézei... kik az öszszeomlott absolut hatalom morzsáiért koldulva, nyílt lázadást ütnek a királyi trón s a nemzet sérthetlen felsége ellen... És e személyek közül akadt egy szolgalelkü egyén, ki vissza nem rettenve az embertelenség s hazaárulás gyalázó bélyegétől; neve aláírásával szeretett királyunk adott szavát s érzelmeit meghamisító állóiratot küldött hozzánk.“ Mi e szavakat egész terjedelmükben elfogadjuk és aláírjuk — s azt hisszük más alkalommal még többet is teendünk hozzá. Az idézett lap itt azon férfiúról szól, ki a márcz. 28-dik királyi rescriptumot aláírta. E férfiú Zsedényi Eduard. És e férfiut a magyar ministerium a Bécsben lakó minister mellé applicálja. Már csak az a gondolat is contradictorius,hogy itt olly emberről van szó, ki magát az absolutisticus, és constitutionalisticus gépbe, mint kiegészítő részt egyiránt oda ajánlhatja. Zsedényi nagyon illett a megbomlott gépbe, az újba alkalmatlan, használhatón, s az egészre nézve veszedelmes. — Halljuk a ministerium bizonyos jazziazi nevű egyént is, egy igen magas helyre alkalmazott. Mi ezen embert nem ismerjük. Mint átalában a sötétben lappangott többi bureaucralokat sem, de lapirói kötelességünket teljesítjük,midőn elmondjuk olvasóinknak, hogy a kinevezési hír a fővárosi miveit publicumot a legnagyobb ingereltségbe hozta. Számosan vannak, kik kijelentették, hogy újonan nyert kormányhivatalaikról inkább lemondanak, mint vele szolgáljanak. Minden elfogulatlan tisztában van az iránt magával , mikép minden órában villám gyorsasággal következhetnek be a távol láthatárról események, mellyek bennünket is ellenállhatatlan magokkal ragadnak. — Bár minő természetűek legyenek azok, más országokat talpon fogják találni, mert egy két hó múlva alig lesz Európában egy alkotmányos nemzet, mellynek képviselőit együtt ne találnák. — Csak mi lennék a tétlenségben meglepettek, mert még a ministerium legjobb akarata mellett is (és ezen akaratot felteszem) physicai lehetlenség legalább három hónap előtt nemzetgyűlést öszszehivni. De ha már azon ideig törvényjavaslatok készítésével, és egyéb bár szükséges, de másodrendű intézkedésekkel kell bíbelődnünk, használjuk, legalább az időt — amennyire lehet — nagyszerűbb érdekek előmozdítására is. Igyekezzünk — simítva a felakadásra okot szolgálható rögöket — egységet előidézni hazánk külön ajkú és vidéki lakosai közt, enyésztessük el a különböző nemzetiségek közt fenforgó bizalmatlanságot, és idegenkedést; készítsük el a népet gyakorlatára azon jogoknak, miktől a forradalom előtt mákonyszülte elragadtatásban se lett volna még csak fogalma sem, világosítsuk fel érdekei felől, hogy ismerje valódi barátait, és bízzék azokban, kik egyedül boldogítását czélozzák, végre tudassuk vele, kiknek köszönheti rabságábóli felszabadulását. Ezen czélok nem elérésére, csak előmozdítására a felszabadított sajtó nem elégséges, mert a polgári jogok gyakorlóinak csak igen csekély törtszáma az , melly lapokat olvas. Más eszközökről kell tehát gondoskodnunk. És ezen eszméből indulok ki, midőn indítványozok egy Pesten tartandó országos népünnepet. Ürügy reá van elég. Akár mert három század óta először van független felelős kormányunk, akár mert a múlt országgyűléssel örökre megszűnt a történeti jogok legzsarnokabbika, miszerint a nép nem volt képviselve, hol sorsáról tanácskoztak , vagy bárminő más népszerű ürügy alatt. — A névhez nem ragaszkodom, mert csak az eredményt óhajtom. És mivel eredményt akarok, kívánnám a népünnepet a Rákos mezején, és a júniusi vásár alkalmával tartatni. A Rákoson azért, hogy a múlttal véres emléke figyelmeztesse a magyart, miszerint mindig az összetartás és egyetértés hiánya döntötte részbe hazáját, vásár alkalmával pedig azért, hogy a felérkezendő küldöttségeken kívül, az azon alkalommal Pestre felseregleni szokott ezrei a népnek meggyőződésük folytán hirdethessék szerteszét az országban, mikép Pest-Buda csak azt akarja, mi az egész haza érdekében üdvös. Számos küldöttségek jelentették ki ugyan a már lelépett és Európában páratlan sikerrel működött forradalmi választmánynak rokonszenvüket, de nekünk számtalan küldöttségekre van szükségünk, hogy mindenki meggyőződjék azon álhitek valótlanságáról, mellyeket részlelkű fondor ellenségei a jó ügynek álnokul terjesztnek. Végre előrebocsátva, hogy már világos, mikép az austriai császár még mindig számol az austriai adósságok nagy részének általunk elvállalására, és nem titkolja nádorunk őfenségéhez intézett levelében, hogy a legközelebbi nemzetgyűlés által reményű czélját elérhetni, csak azért is ragaszkodom indítványomhoz, mert azon alkalommal élő szóval kívánnám figyelmeztetni a népet, mi vár reá,ha nem eléggé óvatosan választja képviselőit. És mert nem Tomala féle népünnepet akarok, szabadjon azon óhajtásomat kifejezni, miszerint a ministérium tegye magáévá ez eszmét. Elfoglaltsága nem szolgálhat okul, mert csak a rendelet jönne tőle, a rendezés Pest hatóságát illetné. " Lehet, sőt valószínű, hogy igénytelen szavaim,—mert tekintély nem vagyok,és ezek kora még most sem tűnt le,—elhangzanak, de hiszem,mikép végképen el nem enyésznek. Nyíri Jósa Paris ápril 11-én. A Revue retrospective megkezdené közleni a bukott kormány titkos költségei rovatában feljegyzett egyének neveit. 131 A hires Lamoriciere is 4000 frankig áll köztök, s a nimbus, melly nevét eddig környező, szétfoszolt. Dumas Sándor — ki a belügyminister rovatán tetemes öszvegekig áll — bár neve még közölve nincsen, lapjában megelőzőleg szabadkozik, s megmutatni akarja, miként húzhat valaki kormányi titkos fizetést, a nélkül, hogy kém és gaz lenne. Nagyba vágta a fejszét. Az ideiglenes kormánynak ezen rovatokban kétélű fegyvere van: egyikkel azokat sújtja, kik valóban fizetettek; másikkal azokat kifizetésért folyamodtak, de elutasítanak. Most közmegvetés, később közüldözés fogja követni mindkét osztálybelieket. Sok magányházakban Joinville herczeg, s a párisi gróf visszajöveteléről suttognak, s ezek ülésében sokan Lamartinere számítanak. Uram bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek. A nép jelen hangulata mellett a bukott dynastia mellett lépéseket tenni annyi volna, mint a legborzasztóbb vérfürdőt készíteni el. Olaszország, Velencze ápril 8kán.—A nép rendkívül boldognak és elégedettnek érzi magát kivívott függetlensége állásában, s csak eddigi elnyomatásának gyalázatos emléke komorítja el néha kedélyét, midőn az elbuktatott rendszer némelly még hátramaradt szaglárait pillantja meg. Tegnap örömünnep volt. Az austriai tengerhadnak egyik olasz születésű kapitánya Ragusából hajójával együtt a velenczei kikötőbe megérkezett. Az öröm és lelkesedés határtalan volt. Apr 19. — A Libero italiano czimű lap Albert Károly ellen egy rendkívül kemény czikket ír, öt árulónak, jeszuitának stb. nevezvén,kitől az olaszoknak őrizkedni kell. Ez intés többeknél talált viszhangra, midőn este felé azon hír terjedt el, hogy Verona Albert által bevezetett (ez egyébiránt valótlan). — Ekkor az ujjongató nép a kávéházakba rontott, s az említett lapot mindenfelé elkobozván, azokat a szent Márk terén megégeté, a szerző nevét „Morte“ és „Abasso“ kiáltásokkal párosítván. A mai postán Párisból a Marczius tizenötödikéhez czimezve két czikket vettünk. Szerző azt a Reformé czimű lapban kiadván, egyszersmind azokat használás végett nekünk is szives volt megküldeni. A censura el van törülve. Azonban a törvény még folyvást tiltakozólag lép fel némelly eszmék ellen. És mi mint loyális hazafiak, térdet fejet hajtunk a törvény előtt, mert mi folyvást és minden időben szigorúan a constitutionális téren akarunk maradni. Mi mindent csak a törvényhozástól várunk. Azért saját véleményünket nagy mélyen magunkba rejtve a czikket ismertetés végett csak úgy közöljük olvasóinkkal mint