Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-03-26 / 8. szám

30 hogy fogva van. — Az elestek számát 4000 teszik, — soha nép ellen még fejedelem illy bűnt nem követett el, mint Frid­rik Vilmos. A nép teljes erővel lépett fel, s azt mire termé­szeti joga van minden országnak, a constitutiót, hangosan követelé. A király kényszerítve érezé magát minden engedélyt megadni. És nem sokára egymást érék a czifránál czifrább rendelmények, a szokott­ nép szeretet, s atyai gondoskodás féle phrasisok. A nép örömében magán kívül volt ragadtatva, miután a király, az első országgyűlés megnyitása alkalmával mondott beszéde után, eddig, mint a valódi alkotmányos eszm­éknek radicális ellensége volt ismeretes. Egyszerre azonban a békés és fegyvertelen népet a ka­tonaság megtámadja; az utczák két végére ágyuk szegeztet­­nek ki, s a katonák lőni kezdenek. A berlini nép estétől éjfél utánig mint az oroszlán vi­vőit. A városban minden századik lépésnyire barrk­ád volt emelve. Az ágyúzás alatt a föld reszkedni látszott. Ámde nem akarunk keserűk, és szenvedélyesek lenni ott, hol kötelességünk mérsékelni magukat. Fentartva egy más alkalomra az egyes érdekesb episodok közlését elég legyen a már érintett eredményt újólag elmondanunk. Négy­ezeren estek el! Ki ne óhajtaná, hogy ezen szám is csak a hir nagyító üvegén keresztül nőz illy magasra? A bajor király, m­árcz. 20-dikán éjfél előtt félórával trónjáról lemondott. E hir hivatalosan van közölve, mind a mellett a valódi okok és körülményekről a kimerítő tudósítások hiányzanak. Az ember azok után, a­mit a lapok az utóbbi királyi procla­­matio után írtak, azt gondolta volna, a bajor király Európában a legnépszerűbb fejedem. És ime, mi történik. Márczius 20-kán a kamarák első ülésekor, az utczákon csoportozások alakulnak, a fegyveres polgárság a néppel öszevegyül, s min­den kitűzött czél nélkül fenyegető állásba teszi magát. A ki­rály éjfél felé egyik segédét a főörhelyre küldi, hol az egye­temi fegyveres ifjúságnak az adatik tudtául, hogy, miután a király huszonhárom évig azon elvek alapján uralkodott, mellyek véleménye szerint egyedül boldogíthatták volna az országot, most pedig ő kényszerítve volt azon elveket másokkal felcse­rélni ; a koronáról lemond. Másnap reggel a posta elindultakor, még az új király nem volt ki­kiáltva. Nem múlik el egy nap sem a­nélkül, hogy valami nagy­szerű hír ne jönne. Francziaországban a republicánus kormány még foly­vást az első napokból ismert erélyes politikát követi. Gondos­kodásának fő tárgya a munkás­osztály. Naponként, tíz, húsz e tárgyban kelt rendelet jelenik meg. A kormány egészen a dolgozó osztály karjaiba veti magát annyira, hogy már a nem­zeti őrség nagyon is sokalni kezdi a nép iránt mutatott ked­vezményeket. A kormány irányában azonban olly fényes bi­­rodalmi demonstrátiók történnek, miilyeneket a világ még nem látott soha. A legelső kedvezőtlen h­írre százezer munkás gyü­lekezik össze , kik közöl a kormányért mindenik s egyenként kész meghalni. Rendetlenségek, vagy anarchiai hajlamok nem mutatkoznak. A respublica egy hónap alatt az egész ország­ban kitéphetlen gyökeret vert. Oda jutottak, hogy a nemzet­őrség a kormány, s átalában az uralkodó párt ellenében meg­lehetősen conservativ alakban tűnik fel. E pillanatban olvasunk egy ismerősünkhöz czimzett le­velet , melly szerént Poroszországban különösen a rajnai ré­szekben a forradalom teljes folyamában van. _________ * * Ma, és tegnap a főváros, az uj m­inisteriumot illető fé­nyes demonstrátiók színhelye volt. Tegnap este az angol királyné vendéglő elébe elláthat­­lan sokaságu nép gyülekezett. A fáklyák számát néhány százra tehetni. A katonai, és polgári zenekarok összeharsogásai, va­lóságos revolutionális csata­zajt okoztak. Klauzál, és Szemere ministerek az erkélyen megjelentek. A szokott szónoklatok után a tömeg eloszlott, s a fáklyák a város távol pontjain egyenként tüntenek el. Ma reggeli 10 órakor a nemzeti múzeum csarnokiban az újonan alakult őrsereg ünnepélyes felavatása ment végbe. A külön osztályok sorai, a fegyveresek temérdek, száma lel­kesedéssel tölte el mindenkit. Egy tekintet kellett arra, hogy Magyarországnak a szabadság utáni leendő előhaladását egy pillanatra belássuk. Az egyházi szolgálat be­végezte után Sámuel Alajos pesti lelkész egyházi beszédet mondott, azonban a lelkes ha­zafiakat a beszéd egyházias szine nem tartoztató vissza, hogy a körülményekre vonatkozó helyekre hangos éljeneket ne kiál­­tson közbe. Jelen voltak, Klauzál, és Szemere ministerek , a köz­­bátorságra ügyelő választmány, Móga general, a fendek tisztek, s Pest városa népességének fel­színe. S i r t 6 r 6. 1840. Magas Tátra­­te óriás gyászkereszt, Szirtlábaidnál egy népravatal, ’S félistenek sírhanti nyúlnak el, Borítva rabnemzet fohászival. Közülök egy szobortalan halom, Mesés, csodás nymbuskörözten áll, 'S a’ kis, de szent domb, zúgva nyílni kezd, A’ méla hold halvány sugárinál. 'S még hét zugás, hét bűvös villanat: ’S­­ egy óriás vérhab jön a’ nagy ég, A földről páraszárnyon szálva fel, Az égen lengyelvérnek lángja ég. ’S csillagkoszorús szellem tör fel a Sir jégeléből, olly szentkomolyan!

Next