Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-07-15 / 105. szám

teremeitekben, nem szül e tisztelet érzetet a m­él­­tóságos komolyság, melly tanácskozásaitokon elö­möl , nem támaszt e bámulást a szenvedélytelen gyorsaság, mellyel a közügyet kezelitek s mely­­lyel a veszélyben forgó hont megmenteni siettek. Oh keserű satyra, mellyel le kell írni e toll­nak, hogy a kebel fájdalmas érzetei legalább ki­folyik által enyhüljenek. Napi­rendre jött a verificationális választ­mány jelentése melly szerint sárosmegyei kép­viselő K a p i választása érvénytelennek lenni véleményezte ezt. Ez a K a p i — mint tudva van — a bukott rendszernek volt hű szolgája azon megyében, melly minden magyarországi megyében egyedül áll — átalakulásunk után — mint a reactio gyö­nyörű fészke. E megyének főispánja Újházi egy szilárd férfiú, egy határozott becsületes ember. Ő figyel­­mezteté a választókat, miképp vigyázzanak ne­hogy választások olly egyénre essék, ki a régi állapot visszakozásán sóvárog, ne­hogy olly kö­vedet küldjenek, kinek múlt életében a legvilágo­sabb biztosíték van az iránt miként a nép érde­keit hol csak lehet, elnyomni törekszendik. Ezt tette Újházi a főispán, ezt tette volna minden becsületes ember. És mit tett a megye, vagy is helyesebben azon darázs fészek melly magát a megye feletti hata­lomba ülteté. Rendeletet bocsát ki, mellyben be­­fogatással fenyegeti az illy módon bujtogatókat tétet a főispán ellen s végre ennek elmozditla­­tását követeli és megválasztja K a p i­t az erkölcsi terrorismussal minden még fellépőt elriartván. Ezt tette Sárosmegye 1848-ban a szabadság első havaiban. És ezen K­a p i uram eljön a nemzet képviselői közzé, s mintha elhozta volna magával megyéje pestises szellemét, az egyetlenkedés és zavar ra­gadó nyavalyáját vivé be a terembe. A verificationális bizottmány vélemény vita­tás alá kerül s pro és contra meghányatik mig végre szavazás alá kerül. És az elnök kétszer próbálja kivenni a több­séget s mint igazlelkü kimondja azt a választás érvénytelensége mellett. És mi történik ? A minoritás, melly más alkalommal majoritás szokott lenni, mint illett volna megnyugodott a végzésben ? Oh nem ! a minoritás zajongni kezd, megro­hanja a szószéket s a végzés kimondása után ora­­tiot akar tartani az eldöntött tárgy felett. Rendre! rendre­­ hangzik a terem minden oldaláról , de hisz mit confundálja e kiáltás azon urakat , kik máskora kényelmes maradjon­nal mindég majoritásban vannak. A zaj növekszik, a rendet­lenség hatalmasodik , az elnök csengetyűjének hangja sikeretlenül hal el, a szenvedélyesség és bosszankodás most már a mai majoritásnál is ki­tör­és volt járás és kelés , kiáltás és hadonázás miként ha a muszka a hágcsókon jött volna, még nem az elnök kalapját feltéve az ülést egy félórá­ra felfüggeszté. És itt szeretnénk gunyoros kedélyünkhöz fo­lyamodni, s a nevetség pelengéjére álitani néme­lyeket, kik a bal­oldal embereit szüntelen az idő­vesztegetés vádjával illetik ; óhajtanék a sarcas­­mus fegyvereivel sújtani bizonyos urakat, kik a rendszerinti majoritás emberei levéli a baloldali minoritás zsarnokoskodása ellen olly erélyesen szoktak kikelni, de,­isziünk a gonosz, a jó kedv a­ ho­mor, elhagyja tollunkat, s csak szomorkodni tudunk a leírt jelenet felett. Kiáltsátok, hogy a haza perczei nem csak drá­gák, de meg is számitvák­­ és töltsétek el napo­kat a tétlenség és veszekedés közepette. Kiáltsátok hogy a haza veszélyben van ! és vigyázzatok, nehogy valamikép a védelmi eszkö­zök életbe léptethetésinek kérdésire eljussatok. És mondjátok, hogy egyetértés legyen jelsza­vunk s kapjatok hajba a legkisebb tárgy felett. De ez igen szépen, igen jól megyen, a haza a nemzet hálát fog szavazni éber gyors és egyet­értő megmentéséért. Le a kalapokkal ti rendetlen tömeg, ti zavargó karzatok, mellyek ma a törvényhozó méltóság illy emlékezetes demonstratiójára halotti némaságban füleltetek. Ismét keserűek lettünk, de nem tehetünk róla a tárgy ollyan , melly felett magának a háznak minden tiszta érzésű tagja bosszankodott, ollyan, melly felett nem lehet hideg vérünket megtartani. Azért el is hagyjuk e tárgyat,de kérjük a há­zat emlékezzék meg hivatásáról, a drága időről s e hon sürgető veszélyekről és őrizkedjék a maihoz hasonló ülésekről. A tárgyat illetőleg megjegyezni akarjuk hogy az érvénytelenség a fél óra után titkos szavazás által is. 172 szóval 95 ellenében kimondatott. Csernátoni. És újólag, és ismét, és negyedszer is követ leend Balogh . . . És megválasztandják ötét a győri nemesek, mert miveletlenek és buták . . . És iratik vala 1848-ik esztendeje az urnak ! És népképviselő leend Balogh, ha a szent lé­lek meg nem szállja nemes uraimékat . . . Mert övék az öttevénnyi kerületben a több­­­ség . . . És mert övék az ország, a hatalom, és a di­csőség, az 1848. V. §. 1-nél fogvást. . . És dicső ember ez a Balogh. És tutorja ez ember több árváknak, m­ert hit­tek tettetéseinek a haldokló atyák, kik nem ismer­ték a szent írásnak eme mondását: „Vannak köz­telek pharizeusok és képmutatók, kiknek az ő aj­kuk bár kívül mézes, de belül rothadt!“ És beszélhetnek felőle szép históriákat azok, kik gyámsága alatt vannak. És kapnak ezek tőle öleléseket és puszikat, miképen gyakran kapott tőle a részeg kortes, ki­vel a pamlagon heverészett. És nem kapnak tőle soha számadást, hanem kapnak bajos mosolyokat és kalapemeléseket, mint kap mindenki, a­kinek voksa vagyon. És nem kapnak vala az ő gyámoltjai tőle pénzt, a mikor kérének vala, és elszokának men­ni az orphanalis deputatióhoz, mellynek vala el­nöke Tóth kanonok, ki is vala lelki testi barátja Balognak. És ki is gyönyörködött vala susichal és sár­kánnyal az Balogban, mint gyönyörködött vala Apponyi, ki is elmondhatta felőle: Ez az én ked­ves fiam, kiben nekem kedvem tölt, őt hallgassá­tok. — És azt mondják a tisztelendő atyák, és a ré­szeg­ kortesek, ha Balogh lesz követ, ő lesz az ez ország egyik legkitűnőbb egyénisége. És nem mennek még most sem — a ministe­­riális rendelet ellenére — a papok exercitozni, mert hiszik, hogy követ lesz Balogh, ki az ő ora­­culumok, és ki megmentendi e hazát mellyet ők * annyira szeretnek... jövedelmeiben. Én pedig azt mondom : Uram ne bocsáss meg nekik, mert tudják mit cselekesznek ; de bocsáss meg azoknak, a kik nekik hisznek, mert nem tud­ják mit cselekesznek ! Amen. Radicalis. — Mióta a Nemzeti megszűnt Újság lenni, mindig gondolkodtunk, váljon miféle ne­vet érdemelne meg. Most már tisztába vagyunk m­agunkat . Éljen a Nemzeti köpenyfor­gató! Csernátoni. 421 Második Psalmus. Balogh Cornelról , nehogy visszamenjen kö­vetnek. „Ámító szó, hallod e ? !“ És történt vala már sok csuda a világnak te­remtése óta , és bámulának vala az emberek, és mégsem bámulának vala annyira , mint Balogh Cornelon , mert ő csudája az minden csudának, kit mi bámulatunkra teremtett az isten . . . És voltak vala már elég pecsovicsok, de Ba­­loghot felül nem haladták vala. És láttunk vala már kikészített bocskorbort, de az ő pofájához hozzá nem fogható vala. És láttunk kikészitetlent is, és még sem vala olly vastag, mint az, melly takarja fekete lelkét az Balogh Goméinak. . . És kihajtatott vala népképviselők terméből ez az ember, mint kihajtattak vala Jerusalem templo­mából az farizeusok . . . És az papok szomorkodának és boszonkodá­­nak vala . . . És felszóliták vala Balogot, és ez megígérte vala nekik, hogy ha kihajtották a kapun vissza­­menend az ajtón . . .

Next