Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-25 / 191. szám
Köztársalásii Levelek. I. Pápa October 22. A republicans párt könnyebben ezért nem érhetne soha, mint jelenleg nálunk, magyaroknál. Ezt igen köszönjük az ördögök modeljének, a magas cs. kir. camarillának. Ez megtett mindent, ami csak tőle telhetett, hogy a királyimádó magyar nép kijózanodjék monarchica aristocraticai mámorából. Az a magyar nép, mellyről néhány hónappal ezelőtt azt írtam egy barátomhoz , hogy hazánkban mostani körülményeink közt minden republicai mozgalom vétkes törekvés, az a magyar nép mondom, önmaga rájött azon tudós gondolatra, miszerint a király nem mindenkor az, minek lennie kellene, és hogy jó volna az illy király félével tágabb viszonyban lenni. Örüljetek magyar democraták, kedves barátaim ! nem kellett e népnek több, mint egy gyalázatos királyi esküszegés, egy zsivány csordának nyakunkra küldése. És most renden vagyunk ! Az a magyar nép, melly a könnyen nyert szabadságot eleve úgyszólván föl sem fogta ; sőt elámitatva, amollyan reactionarius féle egyénektől, azt vétkes adománynak tartotta; áthatva később a szabadság szellemétől, most midőn szabadsága veszélyeztetve, féltékenyen őrködik nyert jogai fölött, s a császártól, királytól elkezdve, a camarilla legutósó darabjáig, mind úgy tekinti, mint ellenségeit legszentebb, sajátjának, szabadságának, s az illyenekkel, tudjátok, mint szokott bánni. Sokan még ma is azon véleményben vannak, hogy akit néhány hóval ezelőtt pilyepedve vártunk a budai várba, most is szívesen elfogadnak? Az illy hitűek nagyon csalódnak. Mi kereken kimondjuk, hogy a magyar nép ezen néhány hónap után tökéletes republicai érzelmű. Aki ebben kétkedik, bátran odautasítom, hogy lépjen a nép közé, keresse föl külön osztályait tömegben, vagy személyenként. Ámde aki a nép közé lép, annak becsületes lélekkel, tiszta jellemmel, egyenes szívvel kell ezt tennie. Következésképpen ezekről kell meggyőződnie, hogy a legtermészetszerűbb, legjogosabb kormányforma a democratico-respublica. 2- or Hogy az isten minden embert egyenlőnek teremtett, minden érdem nélkül. Az érdemet mindenki maga tartozik szerezni. 3- or Hogy annak, ki a népek ezrein kormánykodni akar, legérdemesebb, legnagyobb férfiúnak kell lenni, ezt kivánja a józan okosság, hanem az, bábbá vált is vagy ő a népnek bolondja, vagy a népek az övéi, a mi polgári bűn. Illy meggyőződéssel lépjen bárki a nép közé, ellenkezővel csak egy nép ámitó léphet föl, tegye elébe a respublica lényegét, s kérdezze a legbutább embert: kell e időnkint választandó köztársasági elnök, kiben a népek bizalma központosul, kinek érdeke a népekével egy és ugyanaz : vagy kell-e örökös király, ki születésénél fogva népellenes, kit, legyen becsületes, vagy gazember, legfölebb szépen megkérni, de pokolba verni nem lehet ? meg fog győződni azon állításomról, miszerint a magyar nép tökéletes, republicai érzelmű. És most királyt hozni nyakára, nem volna más, mint elölni legszentebb érzelmeit, s oda vezetni vissza a királyi faképhez, mellynek imádásától elvonni csak egy újjá teremtett nemzedéknek sikerült volna és a mitől most olly szépen az összeveszett dynastiának ön gonoszsága következtében önkénytel áll. De ugyan kit is választhatnánk mi most királynak ? vagy talán maradjunk a régi mellett ? Kérem legyünk okosak. 5. Ferdinandban soha sem volt legkisebb vonás is, mi egy kormányzóban megkivántatik. 5. Ferdinand annyira megfeledkezett magáról, vevén maga mellé néhány ezer katonát, fegyverek között vonul át hű népeink jele, hogy furdalja a lelkiismeret. 5. Ferdinand mindenkinek szavát megértette, csak a magyarét nem, rólunk nem is akart tudni miértünk egy tollvonást sem tett, holott egy határozott tollvonással lefegyverezhette volna ellenségünket. 5. Ferdinand tagja az ördögök műhelyének, hol a hű népek számára vasvesszőket, rablánczokat, vasigaszegeket készítenek. 5. Ferdinandot ezer meg ezer félekép bolonddá tették a reactionáriusok, mikor egy becsületes magyar ember előtt, pedig el volt zárva ajtaja. És mi illyent tűrjünk nyakunkon ? mi abban bizzunk csak egy perczig, ki olly ünepélyes esküvéseket képes volt megszegni, ennek adjuk véres verejtékünknek 3 milliómát évenként, holott semmi hasznát sem veszszük , de sőt neki köszönjük szabadságunk megtámadtatását, falvaink porráégetését, sok édes szülőnek, testvérnek, fiúnak könyeit szeretteik után, földönfutó családapáknak kimondhatatlan szenvedelmeit, midőn övéit éhen, szomjan kénytelen szemlélni ? Nem! az nem lehet, hogy a magyar nagylelkű, vagy inkább gyáva legyen, és ne merje férfiasan kimondani gonosz dinastiájára a pereatot. Vagy kit válasszunk 5. Ferdinand helyett? talán Sofia fiát ? Erre csillapodjál haragom méltó nagysága! azt jutalmazzam én meg bizalmam legékesebb babéréval, ki hidegvérrel nézte gyilkos szülőjét, midőn ez apámat, anyámat kivégezé? avagy nem tanulhattak meg a hüteten Istvánon, hogy a vér vizzé nem válik. Valóban megérdemlenénk, hogy Europa ujjal mulasson reánk, ha a volt dynastiának bármelylyik tagját is megszivetnék keblünkben. Bécsben egy becsületes képviselő azt indítványozd , hogy a dynastia csóréstul móréstul együtt száműzessék. És mi meg arról gondolkozzunk, mellyiket jutalmazzuk meg a gazságért? mentsen Isten! a magyar igy nem aljasullhat el! bizom férfiasságában nemzetemnek, hogy nem is fog elaljasulni annyira, hogy bűnt jutalmazzon, hanem kezet fogva Bécscsel, a hitelen dinastián kiád, melly bennünket elleneinknek adott el. Így tehát elmondhatjuk a lelkes Petőfivel: ,Nincs szeretett király !é s ha lehet nem is lesz, mert a réginél sem maradhatunk, valami idegen, érdemetlen herczegcsének sem adhatjuk magunkat; becsületes magyar pedig szégyenlené magát azon a néven neveztetni, mellyen 5. Ferdinandot hívtak. És más nincs is hátra, mint komolyan oda munkálni, hogy a Franczia köztársaság mellé teremthessünk rövid időn egy magyar, egy nagy német, egy olasz, s több köztársaságokat, melylyek Európát földi mennyországgá varázsolják ; mert lesz szabadság, egyenlőség, testvériség, és állandó béke. Isten önnel szerkesztői a viszonlátásig. Tömör Ferencz, Főhadiszállás Győrött oct. 21. 1848. Barátom Berti! Nesze pár sornyi tudósitás tábori utunkról. Nem kétlem, szívesen veended, már csak azért is, mert magából a forrásból kapod. Ez nagy fontosságú utazás. Talán nem hibázok, ha mondom : mikép kis seregünk, mellyet a főtáborba vezet Kossuth, elhatározó súly hazánk sorsa mérlegébe. És ha van az egekben a népszabadságnak istene, — annak igazságosnak kell lenni, — s mert igazságos, kell, hogy e súly terhe alatt az igaz ügyért küzdő elárult magyar nép győzelme, szabadsága virágozzék fel. Ha a nép árulók, hitszegök ellen önvédelmére kel fel — győzhetetlen. Hogy legyőzetett volna, nincs példa rá a népek történetében. Kossuth szavaiban varázserő van, melly a háromszáz éves szolgaság alatt eltompult lelkek legbensőbb redőit járja meg — s tett erőre kelti fel.De nem vala szükség szavainak varázsára, — a puszta hirre, hogy ö jő, utunkba rohant mindenütt a nép, az ős Dunának partjain, üdvözletével — áldásával, esküjeivel, — hogy kész őt a haza megváltóját, miként a nép nevezé, a harczba, a magyar nép, az ő szabadságának harczába. A lelkesedést, mellyet azon ponttól kezdve, hol Budapest ezreinek lelket emelő búcsú éljenzaja elhangzott — minden lépten, egész idáig, isten áldásaként várt reánk üdvözlőleg — s maradt el utánunk áldólag törekvéseinket, — a lelkesedést látni kell — a ki látja, az elragadtatás könnyeire fakad — de leirni nem lehet. Hazudtak, akik mondogatták, hogy a magyar nép nem érett meg a szabadságra. Népünkben van akarat és elhatározottság élni szabadon, függetlenül — dicsően, van elszántság küzdeni, elvérzeni egy lábig ha kell, ez életért. — A miért a nép olly örömmel adja oda egy felhívásra vérét, életét — ismernie kell a népnek e kincset — éreznie kell annak hiányát. — Ismétlem, hazudik, a ki mondja, hogy a magyar nép nincs megérve a szabadságra. 768