Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-11-21 / 214. szám

Pest, nov­ 21. Már csak mégis szeretnék magunknak meg­­magyaráztatni, miért van Magyarországnak egy főorvosa, ha a katonaság egészségügye felett olly botránykoztató hanyagsággal járnak el, mint ez közelebbi napok alatt a Budapesten levő honvé­dekre nézve történt. És szeretnénk továbbá arról is megtanultatni, hogy mirevaló tulajdonképen az a sok őrnagy és táblabírótiszt, ha még arra sem képes felügyelni, hogy legénységének állapota felett az i­n­s­p­e­c­­tio szorosan megtartassék. Az ember szive felháborodik, a jobb érzelem felbőszül s ha bárányszelidségü kedéllyel bírna is, kénytelen a lélek keserű szavakban kitörni, midőn látja, hogy a honvédőinek lelki és testi állapota felett milly tunyaság és könnyelműség viszi a felügyeletet. Mindennap más inspections-officier, mindennap orvosi ordinarius van megbizva a közlegénység felett őrködni, és a katonai lak­tanyáknak egyénekkel úgy is szerfelett megtö­­mött szobáiban foly a dorbézolás, s megromlott személyek öléből terjed a kicsapongásnak ragadós pestise, és­­ nincs sehol egy inspection s­­o­ff­­­c­­­er, nincs sehol egy orvosi ordina­rius, ki a megküszködt­ség, a megveszett er­­kölcsiség és az ezek folytán kifejlődő nyavalyák és betegségek minden nemei felől csak tudomást is szerezne magának. De hát az isten szentséges szerelméért, miért van az országban Szály, meg miért van Sauer? vagy­is miért van ezekre bízva a legfelsőbb ha­talom , ellenőrködni, intézkedni a hon egészség­ügye felett? Dissertátiokat írni a choleráról a Közlönynek és azt sem tudni, hogy a laktanyák folyosóin és udvarain cholerahalottak hevernek, kik orvosi se­gély nélkül utaztak a nyugalom honába! Hazafiságot pengetni,­­tudós képeket csinálni, s azt se tudni, hogy a honnak áldozatra legké­szebb fiai tömegestül vesznek el! Az ördögbe is, hiszen ez olly bűn, miért ha nem volna pokol s annak minden büntetése, az úristen kénytelen volna azt csak e hanyagság bünhödtetése végett is megteremteni. Aztán ezek azon emberek, kik mellüket verve és önbecsérzetük felemlegetésével szóllottak el­lene a mark­usi macskazenéknek, mellyeket bi­zony — bár pártolói illy demonstratióknak soha nem valánk — ugyancsak megérdemeltek. Illyenek azon fö­ főurak, kiket kormányunk a múlt idők szent reliquiai gyanánt örökségül át­vett! — Azonban a bajon — hála istennek és kormá­nyunk erélyességének — már segítve van. Tegnap reggel megparancsoltatott némelly uraknak egész szelíd modorban, hogy estéiig rend és tisztaság legyen minden kórházban, minden laktanyában, külön­ben azon bizonyos urak másnap — azaz ma — reggel mehetnek, a merre tetszik. És lön rend és lön tisztaság! A kórházak rendeztetek, újak alakíttattak s ennek következtében a halandóság hasonlíthatat­lanul csekélyebb és semmi aggályra okot nem szolgáltak lön. És rendelés is létetett — ha jól vagyunk ér­tesülve — miként azon inspections-tisz­­t­e­c­s­k­é­k nevei is a kormány tudomására jussa­nak , hogy data occasione aztán előléptetésükre gond lehessen. Mi bizony nem sok ceremóniát csinálnánk velük Csernátoni. Pest, november 20. A feldunai tábor felszerelése igen erélyesen foly, Görgei derék fővezérünk kimerítő és precis tudósításait seregének szükségei felöl, minden azokkal közelebbről ismeretes ember, a legna­gyobb dicsérettel említi. Az erélyes fővezér semmit sem szépít, sem­mit el nem titkol, s mint a német mondja von der Brust weg szól. Az igaz , hogy nem küld vorsicherungo­­kat von der innigsten Anhiinglichkeit an die heilige Sache Ungarns und der Di­na­s­t­i­e, s még arról sem tudósíta, hogy ő kész gegen die Croaten zu ziehen, ámbátor ezek­­ is a felséges uralkodó ház színeit viselik. Na de hiszen nem lehet senkitől követelni,­­ hogy minden részben tökéletes legyen. Hanem — mint biztos kútfőből tudjuk és em­lítek — megirja azt, hogy seregem szelleme ily— i­lyen és illyen, e szellem jó vagy jobb vagy leg­jobb leend , ha ezen s ezen s ezen szükségei — mellyekben sinylik — kielégitetnek, kell tehát nékem ez és ennyi. Aztán az illy jelentésekből a kormány meg­tudhatja, hogy mit kell küldenie, s minthogy há­la istennek erélyes és hazafias egyénekből áll — meg is teszi a magáét. Példa rá, hogy Görgeinek pár napok előtti­­ jelentése nyomán tegnap már két terhelt hajó in­dult Posonyba, melly vitte a következő tárgyakat: u. m 946 fegyvert, 410 mellényt, 3213 atillát, 1895 csákót, 3770 borjút, 1609 kesztyűt, 2500 tokmányt, 175 szuronytokot, 2346 bakkancsot, 675 csizmát, és küldetett még két — a jelen sa­nyarú időkben — legfontosabb positio, t. i. 3000 köpeny és 16,000 pár fehérruha. Ebből látszik, hogy meghatározott és speci­­ficált jelentésre a kormány a lehetőség mindent meg­tesz. A felső tábor szükségei ez által lényegesen vannak fedezve. A fehérruhában legnagyobb hi­ányt szenvedett. Ez ki van elégítve, és általa a seregnek tisztasága, s ez által ismét moralitása és jó szelleme képzelhetlenül előmozdítva. És a szükségek pótlása folyton foly, a mon­­turs-comissio régi schlendriánja megszűnt és Nyári az illetőkkel nem szokott tréfálni. Ná­­dassi is igen erélyesen és közköszönetet érdem­­lőleg munkálódik. Mi ezekből csak azt akarjuk kivonni, hogy a felső tábor vezérlete a legjobb kezekben van, kormányunk pedig annyit, és olly gyorsan tesz, mellynél többet jobban és gyorsabban alig tehetni. Tanúságul pedig azt akarjuk kimondani, hogy illy erélyes kormány, s illy derék hadvezér mel­lett dolgaink bár nem állanak is egy olly brillantul, de roszul sem, de igen is javulnak naponként. Kivonni akarjuk pedig továbbá azt is, hogy az ország megmentésére s dolgaink teljesen jobbra fordulására mi kettőt látunk szükségesnek, i­gaz az, hogy azokon kívül, miket már ezelőtt el­­­­mondtunk, de mellyek e kettőből önként folyni fognak­ először azt, hogy Görgeink fővezéri rendelkezése alá naponként több, több sereg adassék, vagy más szóval, Görgei fő­vezérnek hatósága szüntelen szélesbi­­tessék. A franczia hadsereg egész Európában harczolt s egy ember elég volt parancsokat osz­­­­tani. A magyar hadtest csak honában van, és még­se lenne elég egy ember, olly ember pedig, ki testben és lélekben magyar és bátor, merész, jó tapintatu és éles szemű ? A második pedig mit óhajtunk, az, hogy le­­­­gyen már valahára kormányunk, mert Istenünkre mondjuk, ha késedelmeskedünk, rövid időn nem leend szükség ministeriumot alkotni. Minden nap minden óra egy egy lépéssel visz közelebb ahhoz, s mitől mi ugyan legkissebbé sem irlódzunk, de mellytől épp a mostani kormány alakításában határozatlanok háta borsódzik leginkább és ez — a dictatorság. Azért vigyázzanak a nemzet képviselői, hogy mielőbb felelős de valóban független ministerium i­mánk legyen, mert különben kénytelenek lesznek tán előbb mint gondolják — a dictatorságban ke­resni menedéket. Mi ismételjük, hogy a dictatorságot — ha nem is óhajtjuk, de szívesen látjuk, mert arra bi­zony példát nem tudunk, hogy collegiális kor­­mány egy örvény szélén álló országot megment­­ tett volna, de arra igen­is tudunk, hogy egy em­ber minden hatósága már csak nem egészen le­vert, népeket emelt fel. S minthogy a dictatorságtól nem irtódzunk, az ellen nem is szabadkozunk, s fenebbi figyel­meztetésünket is csak azok számára irtuk, kik még egy független nemzeti ministerium alakítá­sában is kétségeskednek. Csernátoni, 862 Pálfi polgártárs­­ Csernátonihoz irt közelebbi levelemből né­­­­mellyeket kifeledék; ennek köszönje ön, hogy pár perczig idejét én is igénybe veszem. Éppen indulóban vagyok ismét Pozson felé s jelen soraimat csak futtában írom a gőzösen. Pozsonyban igen furcsa dolgokat beszéltek bi­­zonyos bábolnai lovakról, mellyek némelly próká­tor őrnagy uraknak martialis kinézésük után következtetett harczias vitézségek iránti remény­ben használatul átengedtettek. A bábolnai lovak nem rosszul futnak s csak ennek lehet tulajdonítani, hogy a schwe­­chati csata után nehány közülük Pestig meg sem állott, történetesen lovagját is magával vivén, ki aztán avecunbonmine aumau­­v a­­­s­­­e­u, úgy tett, mintha Pesten várná az el­lenséget, s ez okból, mint hadilábon álló lo­vat, továbbá is megtartotta. Különös bosszankodással emlékeznek azok a jó Pozsoniak bizonyos nagy szürkéről, melly egy bizonyos kis szőkét ragadott magával, s melly

Next