Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-11-25 / 218. szám

Szerkesztő! Jelen viszonyainkban meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt nemzetünknek határozott állásba kell magát tenni, mert úgy látom minél tovább halasztalik ez, annál rosszabb leen a dol­gunk a királysággal. A gyümölcs megérett már, hogy leszakitassuk. Ön lapjában többször mondatott már, hogy a magyar nemzeti­ gyűlés függetlenségi nyilatko­zatát tegye meg. Közelebb Csernátoni egy illy nyilatkozatnak vázlatát is adta. Én azt hiszem a magyar nemzetnek nincs szüksége függetlenségi nyilatkozatra. Ezzel azt ismerné el, hogy a magyar birodalom nem volt önálló. De hát kitől függött eddig? Ausztriától? ezzel legalább is egy rangban volt. A királytól ? Ő a nemzetnek alatta áll. Én tehát semmi füg­gést sem tudok, melly törvényesen létezett vol­na. Ausztriával kapcsolatban volt a király sze­mélye s tán kölcsönös had­segélyzési szövetség által; de ha a király vétett, a nemzet, törvény és azon szövetség ellen, úgy őseink példájaként bün­tetés alá esik. És ha ez nem lehetne más, mint tróntóli megfosztás ? ez által minden kapocs meg­szakadt. Nekünk tehát csak helyzetünkről és ezen eljárásról kell a külföldet értesíteni, mi — véle­ményem szerint — a nemzet méltóságához illő­­leg következő értelemben szerkezeti nyilatkozat által történhetik: A magyar nemzeti­ gyűlés nyilat­kozata. Midőn háromszáz év előtt II. Lajos magyar király a szerencsétlen mohácsi ütközetben elesett, a magyar nemzet egy része I. Ferdinánd osztrák fejedelmet a Habsburg-házból választotta király­nak , kinek utódjai — miután a más rész által választott Zápolya János és fia kihalt — egyedül ültek a m­. trónon. I. Leopold király hon iránti érdemei után ki­nyerte a nemzettől, hogy a koronát rendesen a legidősb királyfiak örököljék, és csak ezek nem­létében válassza a nemzet ősi szokás szerint ki­rályát ; köteles lévén azonban a király trónralép­­tekor esküvel fogadni a nemzet törvényeinek megtartását. III. Károly király —­ki az osztrák tartomá­nyokra a sanctio pragmatikát alkotó — a magyar korona öröklési jogát fia nemlétében a leányokra is kinyerte a nemzettől , minek következtében Mária Theresia s ennek maradéki ültek a jelen időig a magyar királyi trónon, megesküdve min­­denik a nemzet törvényei s a magyar birodalom épségbeni fentartására. Háromszáz év óta a magyar és osztrák biro­dalomnak népei szorosabb baráti viszonyban vol­tak. Az osztrák hadsereg osztozott a magyar nem­zet hadaiban és viszont a magyar hadsereg, va­lamint Mária Theresiának megvédette az osztrák tartományokat, úgy Napóleontól az elfoglaltakat teljes hűséggel visszaszerezni törekedett. E szorosabb viszony olly természetes szövet­ségben egyesíti a magyar és osztrák birodalma­kat , hogy — mint a tapasztalás mutatja — a szö­vetség alapját nem ismerők által, a két birodalom egynek tartatni látszatik: bár a kettőnek köteléke egyedül csak a közös fejedelem személyében lé­tezett , mert a magyar birodalom népei minden­kor saját törvények szerint Ausztriától független helytartótanács által kormányoztattak és a két bi­rodalom vámokkal is elkülönözve volt. Igaz, hogy e százados viszonyok alatt az osz­trák kormány folyvást arra törekedett, hogy a magyar birodalmat az osztrákkal teljesen egye­sítvén, alkotmányos független állásunkat meg­semmisíthesse, de e törekvés ellen a magyar nem­zeti folyvást is küzdvén, ön­állását több világos törvényekkel biztosítani el nem mulasz­totta. Jelen évben a magyar nemzet ezer éves al­kotmányát az újabb kor igényei s a miveltség szelidebb szelleméhez alkalmazott törvények ho­zatala által kijavitá, ugyanis a.) A birodalom tetemes kárával fenállott nem felelős társulati kormányt önálló felelős mi­­nisteriummá alakította által­­a.) Az eddig kizárólag csak a nemesi rend által gyakorlott politicai jogokat a magyar ne­messég páratlan nagy­lelküséggel, mig egy rész­ről a magyar birodalom minden népeire egyenlő joggal kiterjesztette s a törvényhozást népképvi­selet alapjára fektette; más részről a nemesség­nek közterhektől mentességi jogát eltörölvén,an­nak birtok aránylag közös viselését önkényt el­vállalta. c.) A régi hűbéri viszonyokat kárpótlás által megszüntetvén, a birodalom minden földjét és összes lakosait kivétel nélkül szabad polgárokká nyilatkoztatta. Ezen V. Ferdinánd magyar király s egyszer­smind osztrák birodalmi császár által is szentesí­tett s a nép jólétére irányzott üdvös törvények után a közboldogság és megelégedés örömeinek minden jobb érzésű teljes reménnyel nézett elé­be, annyival inkább, mert a király osztrák biro­dalmi népeinek is alkotmányt ígért. Azonban sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy épen ez üdvös törvények hozatalakor az osztrák kormány által álutakon becsúsztatott és törvénye­sen be sem iktatott horvátországi bán­k. Jella­­chich a törvények és kormány iránti engedelmes­séget megtagadva, ez új törvényeket hatósága körében nem csak ki nem hirdette, hanem egye­sülve Rajachich a hitű érsekkel, a horvát és ma­­gyarország déli vidékén lakozó rász nyelvű né­peket azon ámítással, mintha a magyar nemzet a magyar birodalom idegen ajkú lakosait elnyomni nemzetiségüktől megfosztani, sőt kiirtani akarná, az osztrák császár nevében a törvényes kormány ellen fellázítana, Ausztriából nyert pénzzel és fegyverrel ellátva fegyver­fogásra bírta s a biro­dalom magyar és német ajkú békés lakóit megtá­madta, borzasztó — a történetekben páratlan — kegyetlenséggel öldökölte, falvaikat és városai­kat felégette s elpusztította. Illy iszonyatos körülményekben, miután a ma­gyar hadsereg az osztrák birodalom érdekében Olaszországban harczolna, s a Magyarországban létező osztrák seregek a császári zászló s már császári seregektől is segített lázzadás elnyomá­sára elégtelenek lettek volna; a király által ez ügy végett egybehívott magyar birodalmi gyűlés az akkor székvárosából elűzött s Insprukban tar­tózkodó királyt felkérte, hogy Magyarhonba jő­vén , királyi tekintélyével a lázzadás elnyomására hatni méltóztassék. A hű nemzet e kívánságát a király, betegséget okolva, nem teljesitette, még ismételt; meghívásra akkor sem, midőn később Bécsbe tette vissza lakását; bár a lázzadás nem szűnt meg, s m­it folyvást na­gyobb terjedelemben idéztetett fel. Ez alatt a­ nemzeti­ gyűlés a lázzadás elnyo­­mathatására szükséges törvényeket elkészité,s a királynak teljes bizodalommal előterjeszté. Azon­ban a király ezeket nen­, csak meg nem erősítette, hanem ellenkezőleg a már előbb lázitónak, s min­den hivatalától megfosztottnak nyilatkoztatott Jel­­lasichot, a törvényes kormány melleztével, hiv­a­talába visszahelyezte s lázzitó eljárását kedves­nek nyilvánította. Sőt miután Jellasich tetemes hadsereggel Magyarországba törvén, mindenütt rabolva s pusztítva Budapest fővárosokhoz köze­ledett és a rögtön összeállított magyar seregek által megveretvén, seregével együtt Austriába szökne, V. Ferdinánd király a már előbb lemon­dásra kényszerült ministerek helyébe a lázzadó Jellasichot a magyar birodalomba törvénytelen alakban királyi biztossá nevezte ki, olly kiterjedt hatalommal, miilyent a törvények magának a ki­rálynak sem adnak; — a törvények ellenére a nemzeti­ gyűlést szinte törvénytelen parancsai eloszolni rendelte, sőt Jellasichnak rabló seregét osztrák katonasággal nyíltan segíteni, Magyar­­ország törvényes hatóságait eltörölni, s az alkot­mányosan szabad magyar birodalmat katonai ha­tóság alá helyezni czélozta. Végre mig egy rész­ről a birodalom keleti részén tartózkodó idegen katonaság és főtisztjei Ferdinand császár nevé­ben békés lakosokat nyílt lázzadásra s a magyar nép elleni legborzasztóbb kegyetlenségekre bír­ták , jelenben pedig a birodalom inte­gritását megszakítani tervezik; más részről egyik osztrák császári hadvezér a m. birodalom éjszaki részét ,törvényes rend helyreállítás czime alatt“ ide­gen fegyveres csapatokkal megtámadta s a rend s teljes békében élő lakosokat pusztította, a csá­szár nevében lázzadásra bírni törekedett. Illy állapotban — miután V. Ferdinánd ma­gyar király, e birodalma népeinek úgy a lázadók, mint osztrák császári katonasága általi megtáma­dását, gyilkolását, és pusztítását elnézte, sitt miként jelenben már teljesen kivi­lágosodott — ezen a magyar birodalom füg­getlensége s törvényes szabadsága ellen egyene­sen osztrák császári udvara s kormánya által tit­kosan előidézett lázzadást nem csak megengedte és pártolta, hanem nyilt császári rendeletei által is támogatta; a fejedelmi ház és a birodalom jo­gait biztositó szerződés félretételével a magyar birodalmat osztrák császári provinciának nyilat­koztatta s ekkép annak törvényes állása ellen nyíltan fellázadott; — a magyar nemzeti­ gyű­lés az önfentartás terére kényszerítetve, Kossuth Lajos elnöklete alatt egy teljhatalmú ideiglenes kormányt állított és V. Ferdinánd magyar királyt és osztrák császárt, ki esküjét megszegvén,haza­ellenes törekvései után a népszeretetét és biro­dalmát többé nem bírhatja, valamint azt már va­lóban el is vesztette, s kitől a nép ön javára töb­bé mit sem várhat — a magyar nemzeti­ gyűlés által nevezendő itélőszék­ekibe idézvén, addig * 879

Next