Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-11-25 / 218. szám
Szerkesztő! Jelen viszonyainkban meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt nemzetünknek határozott állásba kell magát tenni, mert úgy látom minél tovább halasztalik ez, annál rosszabb leen a dolgunk a királysággal. A gyümölcs megérett már, hogy leszakitassuk. Ön lapjában többször mondatott már, hogy a magyar nemzeti gyűlés függetlenségi nyilatkozatát tegye meg. Közelebb Csernátoni egy illy nyilatkozatnak vázlatát is adta. Én azt hiszem a magyar nemzetnek nincs szüksége függetlenségi nyilatkozatra. Ezzel azt ismerné el, hogy a magyar birodalom nem volt önálló. De hát kitől függött eddig? Ausztriától? ezzel legalább is egy rangban volt. A királytól ? Ő a nemzetnek alatta áll. Én tehát semmi függést sem tudok, melly törvényesen létezett volna. Ausztriával kapcsolatban volt a király személye s tán kölcsönös hadsegélyzési szövetség által; de ha a király vétett, a nemzet, törvény és azon szövetség ellen, úgy őseink példájaként büntetés alá esik. És ha ez nem lehetne más, mint tróntóli megfosztás ? ez által minden kapocs megszakadt. Nekünk tehát csak helyzetünkről és ezen eljárásról kell a külföldet értesíteni, mi — véleményem szerint — a nemzet méltóságához illőleg következő értelemben szerkezeti nyilatkozat által történhetik: A magyar nemzeti gyűlés nyilatkozata. Midőn háromszáz év előtt II. Lajos magyar király a szerencsétlen mohácsi ütközetben elesett, a magyar nemzet egy része I. Ferdinánd osztrák fejedelmet a Habsburg-házból választotta királynak , kinek utódjai — miután a más rész által választott Zápolya János és fia kihalt — egyedül ültek a m. trónon. I. Leopold király hon iránti érdemei után kinyerte a nemzettől, hogy a koronát rendesen a legidősb királyfiak örököljék, és csak ezek nemlétében válassza a nemzet ősi szokás szerint királyát ; köteles lévén azonban a király trónraléptekor esküvel fogadni a nemzet törvényeinek megtartását. III. Károly király —ki az osztrák tartományokra a sanctio pragmatikát alkotó — a magyar korona öröklési jogát fia nemlétében a leányokra is kinyerte a nemzettől , minek következtében Mária Theresia s ennek maradéki ültek a jelen időig a magyar királyi trónon, megesküdve mindenik a nemzet törvényei s a magyar birodalom épségbeni fentartására. Háromszáz év óta a magyar és osztrák birodalomnak népei szorosabb baráti viszonyban voltak. Az osztrák hadsereg osztozott a magyar nemzet hadaiban és viszont a magyar hadsereg, valamint Mária Theresiának megvédette az osztrák tartományokat, úgy Napóleontól az elfoglaltakat teljes hűséggel visszaszerezni törekedett. E szorosabb viszony olly természetes szövetségben egyesíti a magyar és osztrák birodalmakat , hogy — mint a tapasztalás mutatja — a szövetség alapját nem ismerők által, a két birodalom egynek tartatni látszatik: bár a kettőnek köteléke egyedül csak a közös fejedelem személyében létezett , mert a magyar birodalom népei mindenkor saját törvények szerint Ausztriától független helytartótanács által kormányoztattak és a két birodalom vámokkal is elkülönözve volt. Igaz, hogy e százados viszonyok alatt az osztrák kormány folyvást arra törekedett, hogy a magyar birodalmat az osztrákkal teljesen egyesítvén, alkotmányos független állásunkat megsemmisíthesse, de e törekvés ellen a magyar nemzeti folyvást is küzdvén, önállását több világos törvényekkel biztosítani el nem mulasztotta. Jelen évben a magyar nemzet ezer éves alkotmányát az újabb kor igényei s a miveltség szelidebb szelleméhez alkalmazott törvények hozatala által kijavitá, ugyanis a.) A birodalom tetemes kárával fenállott nem felelős társulati kormányt önálló felelős ministeriummá alakította általa.) Az eddig kizárólag csak a nemesi rend által gyakorlott politicai jogokat a magyar nemesség páratlan nagylelküséggel, mig egy részről a magyar birodalom minden népeire egyenlő joggal kiterjesztette s a törvényhozást népképviselet alapjára fektette; más részről a nemességnek közterhektől mentességi jogát eltörölvén,annak birtok aránylag közös viselését önkényt elvállalta. c.) A régi hűbéri viszonyokat kárpótlás által megszüntetvén, a birodalom minden földjét és összes lakosait kivétel nélkül szabad polgárokká nyilatkoztatta. Ezen V. Ferdinánd magyar király s egyszersmind osztrák birodalmi császár által is szentesített s a nép jólétére irányzott üdvös törvények után a közboldogság és megelégedés örömeinek minden jobb érzésű teljes reménnyel nézett elébe, annyival inkább, mert a király osztrák birodalmi népeinek is alkotmányt ígért. Azonban sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy épen ez üdvös törvények hozatalakor az osztrák kormány által álutakon becsúsztatott és törvényesen be sem iktatott horvátországi bánk. Jellachich a törvények és kormány iránti engedelmességet megtagadva, ez új törvényeket hatósága körében nem csak ki nem hirdette, hanem egyesülve Rajachich a hitű érsekkel, a horvát és magyarország déli vidékén lakozó rász nyelvű népeket azon ámítással, mintha a magyar nemzet a magyar birodalom idegen ajkú lakosait elnyomni nemzetiségüktől megfosztani, sőt kiirtani akarná, az osztrák császár nevében a törvényes kormány ellen fellázítana, Ausztriából nyert pénzzel és fegyverrel ellátva fegyverfogásra bírta s a birodalom magyar és német ajkú békés lakóit megtámadta, borzasztó — a történetekben páratlan — kegyetlenséggel öldökölte, falvaikat és városaikat felégette s elpusztította. Illy iszonyatos körülményekben, miután a magyar hadsereg az osztrák birodalom érdekében Olaszországban harczolna, s a Magyarországban létező osztrák seregek a császári zászló s már császári seregektől is segített lázzadás elnyomására elégtelenek lettek volna; a király által ez ügy végett egybehívott magyar birodalmi gyűlés az akkor székvárosából elűzött s Insprukban tartózkodó királyt felkérte, hogy Magyarhonba jővén , királyi tekintélyével a lázzadás elnyomására hatni méltóztassék. A hű nemzet e kívánságát a király, betegséget okolva, nem teljesitette, még ismételt; meghívásra akkor sem, midőn később Bécsbe tette vissza lakását; bár a lázzadás nem szűnt meg, s mit folyvást nagyobb terjedelemben idéztetett fel. Ez alatt a nemzeti gyűlés a lázzadás elnyomathatására szükséges törvényeket elkészité,s a királynak teljes bizodalommal előterjeszté. Azonban a király ezeket nen, csak meg nem erősítette, hanem ellenkezőleg a már előbb lázitónak, s minden hivatalától megfosztottnak nyilatkoztatott Jellasichot, a törvényes kormány melleztével, hivatalába visszahelyezte s lázzitó eljárását kedvesnek nyilvánította. Sőt miután Jellasich tetemes hadsereggel Magyarországba törvén, mindenütt rabolva s pusztítva Budapest fővárosokhoz közeledett és a rögtön összeállított magyar seregek által megveretvén, seregével együtt Austriába szökne, V. Ferdinánd király a már előbb lemondásra kényszerült ministerek helyébe a lázzadó Jellasichot a magyar birodalomba törvénytelen alakban királyi biztossá nevezte ki, olly kiterjedt hatalommal, miilyent a törvények magának a királynak sem adnak; — a törvények ellenére a nemzeti gyűlést szinte törvénytelen parancsai eloszolni rendelte, sőt Jellasichnak rabló seregét osztrák katonasággal nyíltan segíteni, Magyarország törvényes hatóságait eltörölni, s az alkotmányosan szabad magyar birodalmat katonai hatóság alá helyezni czélozta. Végre mig egy részről a birodalom keleti részén tartózkodó idegen katonaság és főtisztjei Ferdinand császár nevében békés lakosokat nyílt lázzadásra s a magyar nép elleni legborzasztóbb kegyetlenségekre bírták , jelenben pedig a birodalom integritását megszakítani tervezik; más részről egyik osztrák császári hadvezér a m. birodalom éjszaki részét ,törvényes rend helyreállítás czime alatt“ idegen fegyveres csapatokkal megtámadta s a rend s teljes békében élő lakosokat pusztította, a császár nevében lázzadásra bírni törekedett. Illy állapotban — miután V. Ferdinánd magyar király, e birodalma népeinek úgy a lázadók, mint osztrák császári katonasága általi megtámadását, gyilkolását, és pusztítását elnézte, sitt miként jelenben már teljesen kivilágosodott — ezen a magyar birodalom függetlensége s törvényes szabadsága ellen egyenesen osztrák császári udvara s kormánya által titkosan előidézett lázzadást nem csak megengedte és pártolta, hanem nyilt császári rendeletei által is támogatta; a fejedelmi ház és a birodalom jogait biztositó szerződés félretételével a magyar birodalmat osztrák császári provinciának nyilatkoztatta s ekkép annak törvényes állása ellen nyíltan fellázadott; — a magyar nemzeti gyűlés az önfentartás terére kényszerítetve, Kossuth Lajos elnöklete alatt egy teljhatalmú ideiglenes kormányt állított és V. Ferdinánd magyar királyt és osztrák császárt, ki esküjét megszegvén,hazaellenes törekvései után a népszeretetét és birodalmát többé nem bírhatja, valamint azt már valóban el is vesztette, s kitől a nép ön javára többé mit sem várhat — a magyar nemzeti gyűlés által nevezendő itélőszékekibe idézvén, addig * 879