Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-06-30 / 92. szám

Péntek 92.szám, Pest, junius 30. 1848 Nem kell táblabiró politika. ICZIUS TMOTÖMB Előfizethetni Pesten, csak a kiadó­nál (a Beimelféle nyomdában, aldu­­nasor, Piaristák épülete) 1-ső júli­ustól pedig­ országúton Kunewalder­­h­ázban a kiadónál, vidéken a k. pos­tahivataloknál. Előfizetési ár: Július elejétől kezdve fél évre. Bu­dapesten házhozhordással 5 ft. Vidék­re postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft 30 kr. vidékre postán 3 ft 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak hely­ben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 hr.­pp fizettetik. Pest, jun. 30. Végre valahára eljött az idő, s előttünk van az eddig csak az álmok országában létező pesti országgyűlés. Emlékezzünk vissza néhány hónappal. Minő alakban tűnt fel ekkor reményeink e legszebb csillaga. Azt hittük, hogy a gyűlés Pesten lesz. A kö­vetek csak karok és rendek lesznek, legfeljebb a tizenhat városi szavazat h­ozand be a táblához némi demokrata elemet. És a felelős kormány ? Ez ekkor még túlvi­­lági ábránd volt. Legfeljebb azt hittük, lesz egy az országos közmunkákat vezető igazgatónk.. És ime három rövid hó után mennyire elju­tottunk. Nyereményeink és foglalásaink nagyszerűek, azonban kötelességeinket is ezekhez kell mér­nünk. Nem úgy lesz, mint régen volt. Az alsó tábla meghozta a legezifrább határozatokat, de azokat felülről s alulról csak kinevelék. Most a­mit a kép­viselők háza mond, azt a nép mondja. Határoza­tai nem lesznek játék , csillogás , eredménytelen fényűzés. Határozatainak minden sorától a haza boldog­sága fog fü­ggeni. És ime előttünk a lélekemelő látvány. A vi­dék képviselői mindenfelől egymásra érkeznek a fővárosba. A köz­helyeken bár­merre menjünk, vigasztaló jelenlétükkel találkozunk. A valódi nemzeti ügy minden reményen felül győzedelmeskedni látszik. A hasonlítbatlanu­l nagy többség ifjú, és új emberekből áll. A követek nagy részében ismerőseinkre aka­dunk. Kedves emléket maga után hagyott arczok­­ra, kikkel egykor ifjabb éveinkben vidáman töl­töttük jobb perczeinket... És ezen ifjú s bátor elemben van minden re­ménységünk. Egy tekintet kell rájuk, bennök az eddigi fárasztó rendszer ellentétét lát­ndjuk meg. A franczia ventru, s a magyar táblabiró párt morális és szám­szerénki kevesebbségben lesz. A reactio emberei ki fognak füstöltetnk Hanem tán egy kevéssé nagyon is opti­mis­­táskodunk ? Nem hisszük. A jó ég ne vegye panaszképen de erre átkozottul kevés hajlamunk van. Optimisták csak egy pontban vagyunk , abban tudniillik, hogy határtalan bizodalommal vagyunk a magyar faj romolhatlan rugékonyságában. Még az egykori karok és rendek táblája is, mellyre pedig az idegen szellemű aristocratia cor­­rumpata lelke mély hatással, fényes példája volt, hogy a magyar elem mint a gyémánt romolhatlan. És hogy e szép faj, olly hosszú ideig Europa csillagai közül letűnve tartatott, azon áruló politi­­cának tulajdonitható , melly felettünk három szá­zad óta uralkodott. E politica, minden következményeiben folyto­nosan oda irányozta működéseit, hogy erőnk nyu­galomban tespedjen, hogy a magyar azt higyje, hogy ő csak elnyomóinak szárnyai alatt élhet meg. A politica, melly márczius óta felettünk ural­kodik, lényegben különbözik a régitől, azonban óriásilag távol van attól, mellyet e nemzet magá­nak követelhet. Az uj, bátor és férfias politicát megalapítani, szép feladatul a jelen gyűlésnek van felhagyva. A jelen a szó teljes értelmében csak átmeneti állapot, miként lesz az is, melly utána következni fog, mig eljö ama kültöileg szép kor, m­ellyben a tiszta democratia minden következményeiben fellüzendi új lobogóját. Nekünk ezen nagy rész ifjakból álló gyüleke­zetben nagy reményeink vannak h­elyhezve. És minket reményeinkben legtávolabbról sem korlátoz az, hogy a képviselők nagy többsége olly feltétellel jött, hogy a jelen politikát erősen támo­gatni fogja, mert sokkal hamarább mint sem gon­­dolnák, elő fog tűnni e politikának hasznavéh­et­­lensége. És e perezben a képviselőktől csak azt fogjuk kívánni, hogy magyarok legyenek. Ez pedig már úgy van. Mi nem félünk, hogy a magyar nemzet valódi érzelme a kétkedők,halasztgatók s kényelem sze­retők tevéketlenségén erőt ne tudjon venni. Nem félünk, hogy valamelly ne­tán ámitó kor­­mány,magának hivatalokkal s igéretekkel lekenyere­­zett többséget tudjon mesterkélten összeszerkezteni. Nem félünk, hogy fentarthassa magát egy mi­­nisterium, melly a többséggel czimboraságban akarna élni, hogy aztán a nemzet ügyei privát he­lyeken ebédek és conferentiák alatt elintéztetve,a nyilvános vita csak satk­a legyen. Az ifjú párt bele fog vágni nemzeti tételünk életkérdéseibe, és nem fogja lekonyult orral tűrni, ha a magyar nemzeten lealacsonyitás történik. Nem lesz olly többség, melly a magyar nem­zet pritchard ügyeit a táblabirói dologtalanság, vagy hivatal-ígéretek kedvéért magán gyalázato­san rajta száradni engedje. Nem lesz többség, melly nemzeti méltóságun­kat egy nyomor ellenség röhögő kaczájának ki­tegye. Pedig jelenleg így vagyunk. Hiszen majd elő fognak hozatni a ministeriális politika gyümölcsei. Három megye gyáva átadása nehány oktalan lázzongó kedvéért, főkép midőn ezen megfoghat­­lan capitulationak, mint előre lehetett látni, sem­mi eredménye sem lett. Meghalljuk történetét, mint rabolták raktá­rainkból , orrunk elöl, a ministerium keze alól a temérdek posztót, s egyéb hadi szereket. Lesz alkalmunk bámulni, hogy a haza kellő szivében, daczára az egymásután érkezett király kéziratoknak egy ezredes, a magyar ministeriu­­mot el nem akarja ismerni. Szemünk, szánk eláll, midőn rá jön a sor, mint van kezelve pénzügyünk , hogy a vámokból be­jövő, s minket illető jövedelmek, most is a német zsebébe folynak. Megkérdhetjük, mint hajtotta végre a ministe­­rium a törvény azon rendeletét, melly szerént a magyar katona-hivatalokró a kinevezések a felelős magyar minister ellenjegyzése mellett történ­jenek. Nagy leczkéket fogunk kapni. Nagy leczkét, mellynek értelme az lesz, hogy némelly népszerű, nagy bölcseségű kormányférfiakra azt mon­­dandjuk : nem mind arany az mi fénylik. E kérdéseket nem lehetene elsimítani. Hát még midőn a mulasztásokról s a felszegt fonák, s nemzeti jellemünkkel ellenkező irányban követett intézkedésekről lesz szó!... K kivánatos volna azonban, hogy e kikerülhetlen viharok sebesen és csendesen vonuljanak el. És nemzeti új politikánk fényes hajnala minél előbb felderüljön.

Next