Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-07-15 / 105. szám

Szombat 105. szám. Pest, julius 15.1848. Nem kell táblabiró politika. MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE Előfizethetni csak a kiadónál országú­­n Kunewalder házban, vidéken a k. pes­­thivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Buda­­szen házhozhordással 5 ft. Vidékre pos­­toritékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. délire postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben, 1 hónap első napjától számítva 1 forint­tal fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott vért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. elletik. Honvédelmi áldozat: A budapesti gyógysze­­sz-segédek júliusi illetőségéül 20 pftot. Egy pár szót a radical pártról úgy a mint az st a nemzeti gyűlésben képviselve van. Először is , hogy hány tagból áll e párt, azt­­ most meg nem mondhatni. Az igaz, hogy a t­ivek többnyire a baloldalra vették magukat, vannak embereink itt-ott a közepén sőt a jobb falon is. Valamint ellenkezőleg a baloldalon is. A párt életéről eddig csak egyes felszólalások tek bizonyságot, de többnyire kevés sikerrel, a m­isteriális tömeg őket lenézte, lemorogta. És úgy látszott mintha nem is volna radical­it — úgy hogy eddig csak egyszer s azt is ne­­gy perczig tapasztalhattuk, hogy vannak nehá­­m­ kik egy szabadabb politika doctrinait követv­együvé szítanak. Ez azon­ alkalommal történt midőn Bernát Jó­­, megfeledkezvén hogy nem a bihari várme­­együlésen van, feltolta magát a ministerium és helyén kívüli pártolására. A baloldal lelve indignalioval felkelt, s az fortunus kiabálóra kifejező roszalását. A közép nem mert a perbe bele szólani s Ber- Jozsi ezen parlamentaris Don Ouixette a szel­lemha­rczból sebesülten s kigunyoltatva ült le­jére. Képzeljük mint megbánta e biharisága a ku­­czot vallott fellépést, a minek köszönheti a­­ministerium azt, hogy a radical pe t’legalább meg­ismerte egymást. A ministerium Bernát pártolá­sára elmondhatja: Adtál uram előt de nincs kö­szönet benne. Egyszersmind Bernát József saját czéljaitól is aligha még távolabbra nem esett. Az ellenzék önérzetteljes fellépése a kamra felszínére olly vidámítólag hatott, mint nyári na­pon hűvös eső a rekedt jégre. És ha mégis olly kicsiny volna a párt mint a miképen nem, épen nem kellene desperálni. Csak tekintsünk a históriára, f­rancziaország­­ban 1815 ben liberális oppositio nem volt, a ka­mara ezer milliót szavazott meg a visszatérő re­­actionaireknek. A census minden képzelet felett magas volt, és mégis illy hamar, s milly határozott oppositio keletkezett. De miután vannak, kik mindenből inkább sze­retnek tanulni , csak a históriából, különösen a francziákéból nem, nézzünk vissza azokra, mely­­lyek a közel­múltban szemeink elfitt történtek. Str volt az oppositió a felső fi­ában az 1836- diki országgyűlés alatt. Semmi. Egy pár ember szólott hébe hóba valamit, de a többség nem is hajtott rájok. 1844- s 1848-ban ezen oppositio azon ház­ban már komoly csatákat vívott, s ha a szavazá­sokban kevesebbségben maradt is, a vita mezején a koszorú őket illette. — Ezen utóbbi állítás igaz, hogy nagy alkalmatlanságára van a ministeri párt­nak de ha csak saját elveiknek ellent mondani nem akarnak az igazságot el kell ismerniök, így vagyunk ma is. Ezelőtt az országgyűlés legalább a­mi a király elébe terjeszthetett javaslatokat illeti, valóságos legitimista volt. — Ma már átmentünk a guizotia­­nismusra. Az ország ezen rendszer mellett most jókora erővel áll körül, de vannak elszórva számosan kik már elváltak a ministeriumtól, és még számosab­ban kik fejeket vakarják . . . Sokan ismerjük e következő anecdotiát. Egy falusi kötéltánczoló egy kis közönségre akarván szert tenni kiczédulázta, hogy ma egy medvét is fog mutatni. A nézők nagy bizodalommal vártak a medvére de a komédiás csak régi megunt mutatványait adá. — Ki akarta fárasztani a publicumot, még unat­­koztokban haza fognának menni. Azonban egy a ki előbb a programban na­gyon bízott nyugtalankodni kezdett és többször felkiáltott. — Hozzák már azt a medvét . . . Persze, hogy lepiszegték a nyugtalankodót — még végre kisült, hogy a medve csak a papiroson volt . . . így vagyunk guizotianusainkkal, kik egyne­­hányan kiabálunk. Elő már a medvével,­ lepiszeg­­nek, de előbb utóbb ki fog sülni, hogy a hol nincs ott ne keres . . . A haza az ujjabb mozgalmakat arra alkalmul akarta használni, hogy függetlenségét kivívja és biztosítsa . . . A guizotianusok többé kevésbé csak a régi után akarnak haladni. Az idő halad , s a medve nem akar előjönni. A napokban is, midőn már azt hittük, hogy meglátjuk ezen ritka állatot, a ministérium bezá­ratta az ajtókat, s titokba rejtett medvéjét csak néhányuknak mutatta meg. Az ütés titkos volt, a közönség a nagyszerű látványtól meg volt fosztva, s csak azzal vigasz­taljuk magunkat, hogy némely jelen voltak szerint a mutogatott állat nem annyira medve volt, mint egy kis egér. No de ha valaki a hivatal v­agy pápaszemére lát, akkor a tárgyak előtte úgy tűnnek fel, mint neki tetszik, azt a­mit akar látja, a­mit nem akar nem veszi észre. Mi a magyar nemzet jövendőjében bízunk. Mi hisszük, hogy a magyar nép a közel­jövőben olly kormányt fog kapni, melly a nemzet eredeti geniusához tökéletesen oda fog illeni. És akkor a mostani guizattánus párt olly nyo­mom ócskaság színében fog előttünk feltűnni, mint most a régi rendszer emberei... És ezen idők hamar el fognak következni. Nem jövendölünk hanem a történetek után beszélünk. — Egy nagy többség melly egy kis minoritás ellenében olly gyűlöletesen türelmetlen, mint a mi ministerialis pártjunk, az soká nem tart . . . Az ember csak akkor türelmetlen, akkor agyar­­kodó, gyanakodó, és kis lelkű, midőn maga elle­nében elveket hall felhozatni mellyeknek sorsa az övéket leggyözi. A ministeriek érzik hol szoritja az öltöny tes­tüket. Azért a pecsovicsokra nem is konyitanak. Barátságban vannak velök. — És előbb fognak champagnerozni az illyrekkel is mint sem egy ra­­dicalhoz csak egy őszinte szót is intézzenek . . . A ministériumot azt, hogy csak néhány ember is van radical, jobban boszantja, mintha a kam­rában kétszáz régi pecsovics ülne. Nekünk úgy látszik, hogy a főrendi tábla csak azért tart hébe-hoba egy egy ülést, hogy tagjai magukat a megszökésben gyakorolhassák; alig van ugyanis az ülés megnyitva, már a ház nagyobb részét egy ellene álhatatlan vágy lepi meg az is-

Next