Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-11-08 / 203. szám

Szerda 203. szám Pest, november 8. 1848. Nem kell táblabiró politika. A Marczius Tizenötödike politikai hirlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 0 kr. pp. fizettetek. Pest, november 8. Kossuth kormányelnökünk tegnap este megérkezett. Simonicsot három helyütt Nádason, Jablonczán és Szeniczen. Magán tudósítások szerint az ellenség 4 ágyún s több foglyokon kívül 470 halottat hagyott a csatatéren. Még másféléket is beszélnek, de óvakodnunk kell a győzelmek kora kürtölésével, mert már gyakran megtörtént,hogy a hivatalos értesítések megérkeztekor az ilyen hírek nagyon leolvadni szoktak. Bécsből a hirek még ma is csak átszivárgás utján jönnek hozzánk. A birodalmi város tekintete rettentő. A rombolás szelleme ütötte fel ott sátorát. Vadság, kegyetlenség s legnemtelenebb boszú dúl mindenfelé. — Halottak és sebesültek száma ezerekre megyen, nincs ember, ki barátját, rokonát, ismerősét ne siratná. Mi azonban mint afféle hideg politikusok, mindezeknek csak örvendeni tudunk. A politikai doctrinákat a nép csak illy áron veheti meg. Ily ilyen irtóztató leczke szükséges napjainkban a népeknek, hogy valamit tanulhassanak. Magyarország egy pár merész emberen kívül egész tömegben megrögzött royalista volt a legkomolyabb veszélyek, s másfelől a király leggyalázatosb árulása kellett ahhoz, hogy megtanuljuk, mi a király. A király nem más az országban, mint a hatalomnak, kincsnek és fénynek bitorló ura. És úgy is viselik magukat, mint bitor urak. Jogaikat és hatalmukat ellentétbe teszik a nép boldogságával s szabadságával. A királyoknak egy ország vérbe mártása, a legvirágzóbb városok szétzúzása gazdag s boldog vidékek kipusztulása semmi, éppen semmi. Bánják is ők, ha milliók keseregnek, elnyomatnak, rabigába görnyednek, csak ők dőzsölhessenek kevély palotáikban. Ha ők uralkodhatnak, nem gondolnak a népek legszentebb kincseivel. Mi a milliók életünket s vérünket ontjuk a nemzetiségért, a habsburgoknak nincs nemzetiségök. Ők eddig németek voltak, ma már Kremsirbe hívják össze az országgyűlést, hol szándék van becsaltatni a szláv császárságot. A bugyogós habsburg porontyok a hatalomért, s hogy tovább is szívhassák a nép keserves keresményét, szívessen lesznek tótokká. Ha a monarchiában a czigányok és zsidók lennének többségben, a Habsburgok ősi czimerekbe örömmel felvennék a hegedű vonót, vagy a nyulbőrt is, csak hogy tovább is ők legyenek a dicsőségesen uralkodó fenséges ausztriai ház. E ház hiú vágyai miatt szétrombolá Bécset, melly egy maga gazdagságával, művészi, és irodalmi kincseivel felér a birodalom többi részeivel, oda veti hittelenül a szelíd emberszerető német elemet, megcsalja, s alávalólag elárulja a szabad szellemű magyarokat, s oda pártol az anyagi erőhöz, a szlávokhoz, kiknek mindeddig a civilisatió mezején legkissebb érdemük sincsen. Hanem azért a tótok se bizzák el magukat. A Habsburgok őket is meg fogják csalni, mint a viágon mindenkit. Ne számítson egy nemzet sem arra, hogy e kakuk faj iránta háladatos legyen. Mária Terézia alatt a dynastiát a magyarok menték meg. 1809-ben a birodalmat a mi hivségünk mente meg, és soha undokabb háládatlansággal e földön senki sem jutalmaztatott, mint mi. A jelen év tavaszán a németek visszaszerezték a Habsburgoknak Prágát. Windischgraez szétlövé a szvornostot. Ma a csehek és polgákok ugyanezt teszik Bécscsel. A magyarok Radeczki alatt meghódítják a lombardokat, s a Habsburgok háádatosságból ránk küldik a horvátokat, s egy manifestumban Ferdinánd macskakaparás forma aláírásával megsemmisítik a nyolczszázados, s annyi királyi esküvel szentesített alkotmányt. Ez igy megyen mindörökké. Azért a tótok ne igen ujongassanak azon, ha a Habsburgokat tótokká látják naturalisálódni. Megeszik ők most szorultságokban a tót nemzeti ételeket, a kását, krumplit, pohánkát, eltánczolja Sophia asszonyság egy párszor a vagabunden polkát, de nem sok idő telik bele, ha a tótok követelni kezdik a szorultságban adott ígéreteknek beváltását, majd ki fog járni nekik is az ebek harminczadja. Képzeljük a lobákos orrú Ferdinándot, minő görcsöket fog kapni, ha a kremsiri országgyűlésnek tót dictioval kellene felelnie. Ha magyarul is elnyafogott vagy hat hét szót, rendesen két hónapig megfeküdte. — Isten irgalmazzon neki, ha csak egy tót szóra is rá hasardiozná nyelvét. Pest november 7-kán, Windischgraetznek egy Bécsben nyomtatott, placátja érkezett Pestre, mellyben tudtul adja a bécsi népnek, hogy Schwechatnál a magyarokat borzasztólag megverte. „A posse ad esse non valet — ugana — consequentia“ hanem azért mi nekünk semmi szólónk sincs ezen piacai tartalma ellen annyival inkább, mert szegény császári seregeknek még nem igen volt, de nem is leend alkalmuk még egy becsületes hazugságra sem. Hagyjuk azért őt örvendeni ezen képzelt győzelemének és készüljünk. Készülni pedig sokfelé és sokféleképpen kell, így szükséges a másutt lévő erőket a nem nélkölözhetőség minimumára reducálni s minden nélkülözhető erőt a Duna mellé parancsolni. A háború olly dolog, melly mellett bizony számtalan ártatlan vér elfoly, sok békés polgár háza lángok martalékává lesz és sok szorgalmas ember, koldus botra jut. Az embernek szive majd meghasad a szerencsétlenek jajjainak hallására, de mit lehet tenni. Honunk minden oldalról megtámadtatott, és minden órán át meg uj ellenséges beütéseket vártatni ha ide oda kapkod, ha erejét eldarabolja, semmivé tétetik mindenfelé, ha azonban erejét központosítva elleneit rendre veszi s legelőbb is a leghatalmasabbnak üt fejére, úgy egyenként teszi őket semmivé sőt az első leghatalmasabbnak semmivé tétele után a többieknek nyakát szegni csupa gyermek játék leend. Azért is őrszemekkel kell Windischgraetz mozdulataira vigyázni, s azon pillanatban, mellyben e hon földére lép, a mi seregeink központosításának is meg kell történni. Azért mindenütt, hol csak lehetséges csupán védelmi erőt kell hagyni, a többi nélkülözhető támadásra szánt csapatokat erre parancsolván. Vannak még olly pontok is, mellyeket bővebben fejtegetni ildomatlannak tartanak, s csak annyit egyzünk meg, hogy a spanyolok és oroszok igen jól értenek az ellenség elöli eleség eltakarításához.