Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-05-30 / 35. szám

139 * Mindenütt, merre szemem tekintett, vidor arczok kínálkoztak, sugárzók az erőm édes elragadtatásától. — E nap csak egy nap volt, de ollyan, mellyről az unokák is szólni fognak. — Itt tánczott lelkes szó, másutt egyes kurjantás által tört magának rést a boldogító érzet; szóval: ünnep volt. De sajnos nekem tovább kell mennem, oda kell hagynom e vidám képeket s egy jelenetet elmém elébe juttatnom, mellynek következményei lelkem legmélyebb rejtekét is felzavarák. Ott, hol a vágott marha sütkérezett a magasra emelkedett tűz lángjain, ott, hol bővében csurgótt a bor a felállított hordókból, ott szintén zajos öröm lepé el az összecsoportozott nép keblét, midőn egy férfi kisjebb lép szabadabb helyre, hogy ezen jelenetet iróniával örökítse. -- Alig kezdé az alapvonalakat rajzolni, és a nép „s p i o n ! s p i o n!:tmadás közt, feléje rohan s a biróság elébe viszi. Trabant kíséretében ért be festő polgártársunk a városházba, példás türelemmel viselvén az eddig reá szabott sérelmeket. Az őrszobában a hatalmaskodó hajdúktól megbotoztatott, miután egy hitvány gyerkőcz állta, hogy pisztoly van nála. Rajztárczáján s szobája kulcsán kívül mit sem találtak, s miután ezeket ismét magához véve a türelmes szenvedő, ok nélkül borzasztó szitkok közt nyakon csapatott egy trabant-káplártól, és e bánásmód addig tartott, míg a porkoláb műveit polgártársunkat az emberiség legalávalóbb söpredékéhez egy sötét lyukba nem zárta, hol is másnap reggeli tiz óráig sintödött. Bírája őt ártatlannak nyilatkoztatá. — Visszamenvén az őrszobába ott hagyott botjáért, emberségesen felkérő a hajdúkat, hogy ne talán bekövetkező esetben ismét illy durván bánjanak ítélet előtt egyik vagy másik polgártársainkkal. Erre ismét szitkok következtek, és. ... de elég legyen. Azt szokták mondani: miilyen a gazda, ollyan a cselédje! Nem szeretném ezen mondást itt használhatónak találni. — Mi ünnepet ültünk, mert zsarnok királyaink száműzve vannak s most cselédink zsarnokoskodjanak rajtunk? — Nem, ezt mi nem tűrhetjük, s mint szabad nép tűrni nem is fogjuk, ha e hatalmaskodás egyes egyénen is történendik, mint az Vidra F. festő polgártársunk és hazánkfián s igy többeken már mgesett. Elhallgatok, bár még többet is szólhatnék, ezen cselédek hatalmaskodásaikról, miilyen például a m. n. múzeumban tartott nagy ebéd alkalombeli volt, eleget mondtam, bár elégtételt is lelne sértett barátom szavaimban, s örülnék, ha szívükre vennék c leczkét azok, kiket illet, hogy jövőben emberségesebben bánnának az elfogottakkal; mert nem reájok bízatott. Ítéletet hozni s azt kényük kedvük szerint, végrehajtani. Pesten, május 26-án 1849. Pázmán Károly. Tisztelt szerkesztő ur! Ön az igazságszeretet, szabad szólás, s főkép a méltányosság embere s hive. Ez az ok, mellynél fogva most először, pedig egy eléggé fontos körülményben, önhöz fordulok, önt s általa e szabad magyar hon nagy közönségét a felől - mit mások, nem tudom mi okból, elhallgatni tudnak — tudósítani akarván. Vegye szívesen soraimat. Ön ugyanis és Pest már személyében is meg- ismerek a férfiút, kiről szólani fogok ezúttal: nemde látták a nemzet folyó hó 27-éni ünnepén Nagy-Sándor József tábornokot, az egyszerű fekete kalap s vitorlavászon-öltönyben minden külső pompát, fényt, s a tábornokot kitüntetni szokott külső jeleket nélkülözni tudó férfiút, ki az elleneinken mindeddig nyert győzedelemteljes csatáinkban nagy és nehéz szerepet vivén , az ellent a fővezér által bölcs vezényletére bízott szép lovas hadseregünkkel sokszor olly igen derekasan és becsületesen megverte. Buda várának f. hó 21-kén ostrommal végbevitt bevételénél lovasságával működnie nem lehetvén, a jeles vezér honvédőink közt a falaknál s — ki kell mondanom az igazat — azokkal együtt s egyszerre a vár falain belül volt látható. Előre testvérek! előre fiúk! ezek valónak szavai a kis huszárnak, és bevitte a sereget, a sereg pedig öt karöltve a várba. Meghajlik szellemem az illy bátor s vakmerő tábornok vitézsége előtt, ki fővezérünk — a nagy Görgői — bölcs rendelkezéseit saját élte megvetésével kivihetni testtel lélekkel törekszik. — Nemde fel kell az illy lelkes ember mellett állani s megismertetni őt a világgal , melly szabaditóját ismerni akarja s tisztelni tudja. Sokáig éljen ő, de csak honunknak! I—Sr. 1 Tápió-Szent-Mártonban Blaskovics Bertalan tettei : 11-er : A magyar kormánynak Debreczenbe menetelekor a helység bírái felszóliták a fent nevezett urat, hogy birtokarányához képest ő is, de hazafiai szívességből is ajánljon a kormány számára zabot és szénát : ő erre azt válaszola, hogy földönfutók számára ő nála sem zab sem széna nem találtatik, de ha az ő testvérei (azaz a schwarzgolbek) lőni fognak, szívesen fogja kiszolgáltatni. 2or : Kossuth Lajost, kormányelnök urat szökevénynek és pártütőnek nyilvánította a nép előtt. 3- or : Midőn a császári sereg helységünkön átvonult volna, megállította, szalonnát és bort annyit adott számukra, amennyi csak elégséges volt ezen éhes csapatnak, jóllehet ott nem kellett volna a seregnek megállania. Midőn megvendégelő , fiaival együtt lóháton élvezete, hogy merre legyen a legközelebbi ut Pilisre, mert ők Irsa, Alberti felé akartak menni, melly ut Pilisre sokkal hosszabb. Hogy előbbi szavaimra visszatérjek, midőn a helység törvénybirája az ő ocsmány szavaira azt mondá, hogy vissza fog jőni még Kossuth Lajos elnök úr, erre azt válaszoló : ha Kossuth Lajos elnök úr vissza fog jőni, akkor őt a keresztfa mellé akasszák fel. Híresztelő, hogy Kossuth Lajos elszökött hét millió forinttal Konstantinápolyba, e szavak után egy esküdt ember vállára tevén kezét azt mondá , hogy maholnap ezen bunda is, melly válladon van, enyém leend. Hogy ez nem rágalom, hanem való igaz, azt helységünkben, a kik hallottuk, ha kívántatik, esküvel is fogjuk bizonyítani. Törteli Pál, tapió-szent-mártoni lakos. A ,Komáromi Értesítő" május 27-kéről írja : Zalából jött egyének beszélik, hogy a Kanizsa melletti 2000-nyi ellenség ráijesztés következtében rögtön elnyomult. A ráijesztők három huszárruhába öltözőt magyar volt, kik az ellenséges előőrsöket, ezek meg az egész csapatot megfutamtatták. — Azonban egy véres csatára is került. A Récsén feltartatott levelekért egy század ellenséges gyalogság küldetett, de a leveleket néhány kanizsai orruk előtt elfogta, sőt 4—500 falusi néptől segittetve, a beszulni akaró századdal megütközött, 1 hadnagyot s 8 közvitézt lelőtt, mire a többi megszaladt. Pápán is mutatkozott már vagy 40 Nunnyadi-huszár,kik Vathnál—Vasmegyében — mondák, hogy meg fognak a mieink az ellenséggel ütközni. Feladatuk azonban e huszároknak más, s nem összeütközés. A Sárváron fekvő ellenség ereje 1200 ember, 4 ágyú. Pest május 30. Olly ujságmeddőség van, minő még Budapesten soha nem volt. Fedő táborunk állásáról semmi bizonyos tudomásunkra nem jut. Beszélnek valami ütközetről, melly állítólag Győrön fölül történt, s részünkre ütött ki szerencsésen, de miután róla hiteles tudomásunk nincsen, keveset szólhatunk. Annyi bizonyos, hogy Sopronmegyéből többen jöttek Pestre, kik semmi ütközetről nem emlékeznek, csak annyit láttak, hogy Győrnél meglehetős sereg áll. — Fehér megyében a Madarász testvérpár izgat, szeretnének a népszerűség falován ismét fölkapni a polozra, holnap tán kissé többet mondandunk eljárásukról. — — Sokan tudni akarják , hogy Görgei a vezérlettől visszavonult, s átvevő tárczáját, mások illy futó hírből okoskodva több tábornok lemondását beszélik, de helyükbe senki újat nem tesznek. Nem ártana rendőri felügyelet alá venni az illyen hírek terjesztőit. — Még Dembinszkit sem kímélik meg, pedig szeretnék ismerni az embert Budapesten, a ki Dembinszki hadmozdulatairól csak egy kukkot is tud. Mihelyt kis szélcsend van, tüstént előbujnak a részhirek , mellyeket értékükre csak úgy lehet devalválni, ha forrásaik elfojtatnak... — Tegnap valami Novák nevű hazaáruló a vésztörvényszék ítélete következtében főbe lövetett. Szörnyű azon bünrovás, mi róla a közajkakon kering. Miatta legalább is tízszeres hatást érdemelt. — A hadügyministérium szombaton lesz ér-kezendő közénk. Az összes kormány és országgyűlés eljöveteléről hétfőn volt tartandó a tanácskozmány, mellynek eredményéről még semmit sem tudunk.