Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-06-30 / 62. szám
A budai irgalmas barátok irgalmatlanságáról. (Hová be nem tekint a Marczius!) Fegyverre! Fegyverre! Ez volt imádságszavam, midőn pár nap előtt a budai irgalmasok szerzetéből, e bűfészekből, kiléptem. Mint a képzelt halott, ki koporsójából kikel, összeborzadva nézek és emlékszem vissza elhagyott helyemre, s nincs erőm, nincs elmetehetségem e bűnfészket előttetek kellően lerajzolni. Ez koporsója és sírja a felvilágosodásnak, a természeti tiszta józan észnek; ez koporsója és sírja az erkölcsnek, vallásosságnak és minden erénynek; ez koporsója és sirja a hazafiságnak és közjónak. Szegény csalatkozó szülők, kik jobb sorsra méltó fiaitokat ide külditek, illy sirba fektetitek őket. Őrizkedjetek! mert: Ez gyálpontja és tanyája minden rosznak. Mihelyt ide belép ártatlan gyermeketek, vak engedelmességet fogad ármányos elöljárói iránt, kik itt az istent és vallást képviselik. Itt megtanul szív és ész nélkül imádkozni, a szokásos és szertartásos imádságok közben aktomban tudástársai szeme közé röhögni, vigyorogni. Itt megtanul szineskedni, előbb világi, majd szerzetestársait csalni, elnyomni, szóval: ármánykodni. Itt megtanul vacsorák után charitatis poculumok név alatt részegeskedni, dorbézolni trágárkodni, perelni, káromkodni, veszekedni. Itt megtanul nappal foghúzás, vagy más ürügy alatt bejáró személyekkel kaczérkodni a végső ocsmányságig. Itt megtanulja az ostobaságot és lomhaságot. Itt megtanul szint olly kárára és terhére lenni a szerzetnek, mint a szerzet a hazának. Itt megtanul istent, embert, erényt, mindent elfeledni/ kigunyolni. E bűnrészek lefestésére nincs e világon szin, mert a fekete szin hozzá képest fehér. Őrizkedjetek e bünrészektől! Nem szólok más szerzetekről, ámbár meggyőződésem szerint ab uno disce omnes. De miért létez e hazában e szerzet? Miért adományozta neki Marczibányi 1818 táján a császárfürdőt, melly évenként 40.000 forintot jövedelmez ? Azért mert nem tudta mit cselekedett. Azt hitte, hogy ezek kegyes emberek,és betegeket gyógyítanak. Kérdezzétek meg az innen kikerült betegeket. Van 101 betegágy és 70—80 beteg. A cura csak pro forma. A honfiérzelmű, magyarajkú , szerzetesmagatartású főorvos maga mindenütt nem lehet. Alorvosa egy tót ajkú szörnyetege betegeken nem csak nem segít, de a segélyért rimánkodókat képzelhetlen durvasággal leszidja, ellökdösi és taszigálja. Ez sajátságos goromba terrorismusa által mint egy tyran, az egész zárdát, még a provincziálist is maga alatt félelemben tartja. De ez még csak a betegek ellensége. Legtöbben vannak itt a haza ellenségei, mint: Patriezius a kedves schwarzgelb subprior. Növendékmester otto. Charissimus Horacsek gyógyszerész, kinek gyógyszere engem a bánálomból felébresztett. Jacobovics Rupert, ki a gyógyszertárban a közönséget, vacsora után a zárdás személyzetet órahosszakig traktálja részeg főből ömlő garázda predikátzióival. Frater Hieronimus pinczemester, ez egy kettős orrú rendkivül nagy hajú schwarzgelb, ki naponkint 16, mondd, tizenhat szeze bort megiszik és még sem józan soha. Ez egyike azon nevezetes három cseheknek, kik a tiszteletre méltó Branizsa Kelemen provinczialist Windischgrniczczel elfogatták azért, mert a magyar táborba egy szekér kenyeret és húsz akó bort vitetett, és a magyar sebesülteket ápoltatta. A derék hazafi Austriában fogoly. Két árulója, mindkettő cseh, innen elhelyeztetett, s a harmadik, a tizenhatkzos pinczemester, maradt itt kémül. Blum Liberatus, Windischgrätz kegyencze és kéme, pestbudai collector, ki mais után útfélen esküszik és erőködve állítja, hogy a magyarok nem fognak győzni, és a törvényes császárt az isten sem hagyhatja el. A muszkákról szépen beszél, a népet ijeszti, lehangolni törekszik. De ki számlálhatná el, mennyi itt a hazaáruló, az istent és emberiséget kigúnyoló hizlalmány! kik mint a pokolnak minden szögleteiből összecsődült külön ajkú ördögök csak azért tudnak meglenni örökharczú társaságukban,mert mind ördögök. A budavári ostrom alatti működéseiket ország világ tudja. Nem hiszem, hogy a pokolnak minden tudós ördögei összesen és egyetemben ki tudjanak gondolni annyi gazságot, mint ezen irgalmatlanok egyenkint practice tudnak. És ezen ördögök, kik e büntanyában vagy húszan híznak, csak azért bírnak létezni,mert három , becsületes, kegyes, tudós, és hazafi érzelmű egyén tekintélyével, és a vallás köpönyegével takarózhatnak. E három igazi magyar szerzetes a provincziálison kivül: Pásztori Salamon, Bitó és Komerelly Dagobert. Az utóbb említett józan gondolkozást, hazafias érzelmű, népszerű kegyes férfiú a szerzet hibáját orvosolni, az egészt népszerűsítni és kijózanitni törekedvén, annyira üldöztetik, hogy czélja sikerét sem egyházi, sem polgári kormány által nem remélhetvén, miután többé fegyvert nem foghat, a világtól távozni és remetévé lenni készül. E titkát csak én tudtam, s míg ennek kivallásával hazámnak tartottam , ő ellene vétettem. Jöttek ki ama bűntanyából szent férfiak! Ne éltessetek ott ben kövér kígyókat, éltessétek itthon a szenvedő hazát! Jör ki onnan édes testvérem Amandus, fél év alatt tán még nem ölték ki szivedből a természeti szent érzést, észt és vallást! hisz engem 4 év alatt sem ronthattak el. Itt várja esküdet a szent zászló, melly alatt én már megesküdtem ! Itt várja véredet a hazának szent oltára, melly nagyobb és szentebb, mint minden zárdáké e világon! De te szerencsétlen tán nem is hallhatod,mint én nem hallhattam ama sötét falak között, milly esdekelve híja a szenvedő háza hű fiait Fegyverre! Fegyverre ! Kormányférfiaink! hányjátok szét ama bűntanyákat, irtsátok ki a kiirtandókat, és mentsétek ki a kimentendőket, a hazafiakat adjátok vissza a hazának. Parancsnokaim! ha mint hiszem, hogy ígéretetek szerint rövid időn nagyobb hatáskört nyittok előmbe: megáld a teremtő, meg a haza, mert én akkor fölvilágositásaimmal ama kígyók irtójává óriásulandok,s a megbántott emberiséget,a megbántott hont, a kigunyolt istent segédemül birondom ellenük Fegyverre! Gróff (Richárd) János m. k. Ujoncz honvéd a 107. zászlóaljban. Szerkesztő! Hiszed-e, hogy ha e dicső sz. háromság titkainak „forradalom, respublica, democratia“ a népelőtti exeget magyarázata eltiltva volna a vitorlás egyházak szószékeiből, és ha lelkében meg nem volna győződve az iránt minden becsületes hazafi, bizonnyal te is szerkesztő! hogy egy lelkész evangéliummal kezében, lángérzelemmel kebelében, szinte úgy használhat az édes honnak, mint a legelszántabb katona: rég harczfiuvá lettem volna már ? De igy, midőn a lelkész is csatároz, mindenvasárnapon fegyvert villogtat, az evangélium kétélű fegyverét; midőn a hon ellenségein minden alkalommal tetszése szerint irtózatosakat húzhat, miknek következtében azoknak cum pudore et poenitentia hátrálniok kell: isten úgy adja, én csak lelkésznek megmaradok. Hanem azt fájlalom, hogy a fővároshoz kissé távol lakom. Több napokra én nem igen hagyhatom el gyülekezetemet, tehát sok élvezetről le, kell mondanom. De legalább csak július 2-kára bírnék feljutni arra a Pestre ! Nem, mert a budapesti magyar parlamentet sem láttam még, vagy mert magyar miniszert sem láttam még soha. Hiszen ezek munkálatairól eleget olvasunk a provenezében a lapokból is. Hanem azért óhajtozék én julius 2-kán Budapesten lenni szerkesztő! mert. Akkor veendi kezdetét a d: m: h e v: hitv: egyh: kerület évenkint csak egyszer tartatni szokott nagy gyűlése. S e nagy gyűléstől mi sokat, igen igen sokat várunk. Előre látom pedig, mikép fogok én az napon bús kedélylyel lézengni föl s alá foltant ebberű coccaensim közt,ha benn kelletik hivatalomnak miatta maradnom. Mert tudnod kell azt szerkesztő neked, s sajaid által az egész világnak, hogy mióta 1848-diki márcziusi alkotmány megszived 247