Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)

1849-03-26 / 35. szám

kik a vészek perczében kis lelkűen elhagytak bennünket. Kossuth is belátta hogy itt egy némelyeknek az van szándékukban, hogy az országgyűlés mostani színét meg­változtassák. (Példának okáért a mostani országgyűléssel vissza­fogadtatni a gyáva képviselőket, ezekkel egyesülve a ké­tes hazafiakat. Ezek aztán majd tán még tovább is vihet­nék. Visszajönnének a Pázmándi és Szentkirályi féle né­pek is, kikkel aztán szép dolgokat lehetne kivinni. Egy szép egyességet, a bécsi birodalmi parlament alatt a ma­gyarországi provincziai gyűlést s más efféléket.) Kossuth mai fellépésével az úgy is népszerűtlenné vált országgyűlést a közmegvetéstől mentette meg. Kos­suth szavai világot vetnek azon fondorkodásokra, mely­nek egyes szálait minden ügyeinkben többé kevésbbé szemlélhetjük. Azt kellett volna látni, mint voltak megszégyenítve ezen emberek, midőn mintegy tetten kapatva Kossuth ró­luk a lepelt felrántotta. Én nem ismerem személyenként a ház egyéneit, de arczaikról ráismertem a bűnösökre. Akár ki tudtam volna mutatni, ki mint szavazott, midőn tegnapelőtt a ház ha­tározatának szentsége ama rejtegetett czélok érdekében megtörektetett. A többi között láttam egy szőke szikár embert nagy harcsa bajusszal, s irtóztatóan fanyar, és rosz­vért okozó külsővel. Ajkain a rémület, leveretés, s kislelkűség érze­te rettentő, de egyszersmind mulatságos görcsöket oko­zónak, pedig látszott, mint erőködött az árva m­osolygani. Szerettem volna tudni, ki volt ezen ember. De is­merősöm nem lévén nem tudhattam meg. Volt egy másik, szinte magas és borzas, nagy redős homlokkal, miként a carricaturákban a charlatan tudóso­kat szokták festeni. Ez úgy nézett, mintha e napból a nemzet szerencsétlenségeinek kezdetét látná be. Csak­hogy azért reá kívülem senki sem látszott figyelni. Ezen két egyén rész kovász lehet a képviselők kö­zött, az egyik malitiából szereti az intrigyet, a másik af­­fectált pessimismusból, mely onnan eredhetett, hogy tor­­tuosus eszméire egy idő óta a menydörgős menykő sem hallgat. Ily napra vezetett engem a sors Debreczenben. És én épülve s reménnyel rakodtan térek falusi magányomba. Ámbár tudom, hogy ha Kossuth elmegye, megint ott leszünk hol voltunk. Mert ha a macska nincs hon, czm­ozognak az egerek. Nagy Gedeon. MÁKVIRÁGOK. — Keresztyényi elmélkedések esti lapi modorban. Renegát hiszekegy. Hiszek egy képmutatóban, mindenható philis-­ terben ellenforradalmi dlubbok és személyeskedési facitok teremtősében. És egy kovács legényben , egyetlen szülött fi­ában, mi mesterünkben, ki fogantaték Széchényiül, szüle­ték a liszaszabályozás vajúdási hintribu', szenvedő az ólmos botoknak alatta , nem feszitteték meg és még is meghala és elfeledteték; szállá alá a figyelembe nem vé­tel poklára; Debreczenben feltámada, felnéze az ugorka fára és üle az esti lapoknak jobbjára, onnan lészen eljövendő elfogadni megüresülendő tárczákat és jutalmaz­ni érdekében tett fáradozásainkat. Hiszek a papucskormányban, hiszek egy, meg nem jelent képviselőknek forcerozott verificáltatása által szer­­zendő antikosuthianus többséget, egyezkedési tért, árulók lételének palástolását, előfizetőim szaporodását és az ö­­rök jesuilismust. Ámen. — Após tata tiz parancsolat: Én vagyok Kovács Lajos, ki tégedet kihoztalak a Közlönynek hivatalos földéből, politicai köpeny forga­tásod primitsainak szülődő házából. 1. Ne legyenek te néked más protectoraid én előttem. 2. Ne végy magadnak semmi arczképet, sem semmi hasonlatosságot azoknak formájára, mellyek oda fenn a kormányon, avagy itt alatt a forradalmi emberek közt, avagy a múlt évi Életképekben vágynak, ne hajolj meg azok előtt és felejtsd el, hogy kevés hónapok előtt még radicalnak árultad magadat. Mert én vagyok a te mes­tered és protectorod, erős bosszúálló táblabir­ó, ki meg­látogatom a szerkesztő hivatalnak czikkjeit reggeliül es­­teliglen, azokra nézve, mellyek nincsenek ínyemre, és patrociniumot cselekvendek ezeriziglen azokkal, a kik ne­kem hízelegnek és parancsolatimat megtartják. 3. A te mesterednek nevét, lapodban fel ne­­vé­gyed, mert megbünteti a te mestered és protectorod azt, ki nevének felvételével minden hitelt tönkre tesz. 4. Megemlékezzél a vasárnapnak napjárul, hogy azt megszenteljed és lapot ne adjál Hat napokon jövendöl­­gess és minden csízióidat elvégezzed. De a hetedik na­pon a te mesterednek és protectorodnak conferentias napja vagyon, mellyen nem ér utánna censurázni; semmi czikket ezen ne irj se te, se ökröd, se szamarad, sem semmi nemű dolgozótársad a ki a te kapuidon belül va­gyon; mert hat napokon nyeré egyik mestered a cautiót, iratá a schiboulettet és teremlé a lapot, dolgozótársakat és minden azokban levő állatokat, és m­egnyugovék a he­tedik napon ; azért megáldd a patronus a vasárnapot és megb­eázá azt. 5. Tiszteljed a kovácsot és szúnyogot, hogy hoszszu ideig élj az esti lapban, melyért a te meste­red cautiot ad néked. 6. Ne légy soha következetes. 7. Ne gondolkozzál.

Next