Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)

1878-08-01 / 58. szám

Vili. évfolyam. 5S-ik­sx M-Vásárg­uilytt, 1878. augusztus 1. Előfizetési dijak Egyes ssiui ara­b krajczár. MAEOS-TORDAKSGYS és ISaxce-Vésérfolly n.­ Mr. Muraiad, k&xntveHcégj, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő és szépirodalmi KÖZLÖNY. Megjelenik h­etenkén­t csütörtökön és vasárnap. 1 frt — kr. S ítt — kr. 1 frt 50 kr SÍSBEESÍTŐI SZÁLIÁS : Szents­iklósutcza 792-ik száll.a háznál. ■ illető küldem­én­yek a szerkesztőséghez, pénz i­paraihoz bérmentve küldendők. c Kiadóhivatal a plebánia-épületben. A lap szellemi része küldercények a kiadó 1 Egy 1 hasábos sor, vagy tonógar), 5 kr. Egy 2 , 9 kr. Egy 3 ,12 kr. Et’lyet'di: minden egyszeri közlésnél 30 kr- Nyilttér soronkint Urt kr. Egész évre Félévre . Negyedévre Hirdetések dija: A székelymivelődési és közgazda­­sági egylet érdekében. Maros-Vásárhely ti, 1378. július 29 én. A székelym­űvelődési és közgazda­­sági egyletnek folyó évi szept. 8-kán tartandó nagygyűlése érdekében teg­nap, vasárnap d. u., a városi tanács-­ háznál megjelentek a városon lakos tagok közül értekezletre i Z. Knöpf­­ler Vilmos egybehivása következtében : báró Apor Károly, Ajtai Mihály, Bi­hari Sándor, Borosnyai Pál, Deák La­jos, Gyárfás József, Lázár Ádám, Ke­lemen István, Kovács Ferencz és Szent- Iványi Kálmán. Az értekezlet magát szervező bi­zottságnak nyilvánítván, több rend­beli határozatokat hozott a tagok gyűj­tésére vonatkozólag, a nagygyűlés ren­dezése érdekében a közgyűlésnek több tag gyűjtése után egybehivása iránt; Z. Knöpfler V. a bizottság elnökének, Deák L. jegyzőjének megválasztatott, elhatároztatott, hogy szept. 7-én egy akadémiai, aztán ismerkedési estély tartassák, melyen való részvételre a ..Kemény Zsigmond társaság“ is föl­kéretik, vasárnap (szept. 8.) estve hangverseny és tánczvigalom leend, 9-én esetleg kirándulások. Ha a rö­vid idő engedni fogja, kisebbszerű termény- és ipar­tárlat rendezése is kívánatos lenne. Ez azonban az idő rövidsége miatt aligha sikerül.*) *) Sikerülni fog, ha gazdáink és iparosaink meg­tesznek mindent, a­mit tehetnek, ez ügyben. Mint ér-Szóval most már, neki indultak a csekély számú bizottsági tagok, de mert az egész ünnepélynek székely nemzeti jelleggel kell bírnia s abban minél több polgártársunknak részt venni most már ismételten felhívjuk valamennyi tisztelt polgártársunkat, a­kik csak képesek maguk tönkreté­tele nélkül 5 éven át 5 írttal járulni a székely közgazdasági, ipari, keres­kedési és művelődési érdekek előmoz­dítására alakult ezen egyesület támo­gatásához , hozzák meg azon csekély áldozatot, hogy városunk és vidékünk is képezhessen egy tekintélyes szám­tesülünk, már­is több helyi derék iparos készül ez ipar­tárlaton kiállítani ügyesebb munkáit. Csak mo­zogni kell, mert jobb későn, mint soha ! A h. szerk. T Á R C Z A. Oh! vissza-vissza száll gyakorta. Oh ! vissza-vissza száll gyakorta Szelíd jóságos alakod. El nem hagysz, vissza jársz te hozzám, Lakásod értem elhagyod. Oly néma csend uralg a sírban, Rideg csend ott a sírba lenn------­Fázik, dermed lelked, jer, édes ! Melegít forró kebelem. Jer várlak forró öleléssel, Tűzzel csókolom ajakad! Halvány arczod tán kipirul majd E forró ölelés alatt! És újra jár a vér keringve Ereidben, szép kedvesem! Mint tér az élet kék szemedbe, Gyönyörrel, lázasan lesem. Mint nyíl meg és mosolygva néz rám, Forró csókkal borítom el; Hallom szivednek dobbanását, Kebled mozdul, piheg, lehel. És újra élsz te karjaimban, Szelíden néz reám szemed-----­Tünékeny álom, oh! miért is Hitegeted a lelkemet ?! Aradi József: A BORVIZES IKAGOEDIÁJA. — Életkép. — Irta: FELSZEGHT DEZSŐ. (Folyt, és vége.) Tudjátok-e, hogy mi az a „tudás“?!... Abba a becsületes kis köztársaságba, kiknek utjukat az örökös jókedv fűszerezi, elegyed­nek oly­kor-olykor olyanok is, kik reszelvén a fáradságot, Borszék helyett Korondon töl­tik üvegeiket és azt borszéki gyanánt árulva el, veszélyeztetik a kompánia jó hírnevét, kijátszván őket, megcsalva a közönséget, s jóllehet a kis kompánia nem késik, meg­győződés után az ilyen „korsónak nyakát szegni“, de mielőtt ezt tehetnék, a tudás már elillant, önként oda hagyta őket, beál­lít más hivatalba. A Cs.­falvi borvizesek köztt is arról, ki leghátul járt, azt mondogatták, hogy: „Judás !“ Egyébiránt mondhattak róla akármit, nem oly ember volt, a­kin a jó szó fogott volna ... Társaival keveset törődött, hanem inkább gyanús hirlapolvasással fog­lalkozott. Óra hosszat elnézegette a futó so­rokat s gondolatai is mind tovább futottak s ilyenkor társai megkérdezték : „hogy ugyan micsoda haragos menket betűzöl ki abból a gyatra újságból Gyuri!“ Az olvasó székely azt felelte, hogy „épen most olvasom, hogy már Amerikába viszik a borvizet hajókon“, mire a dolog a jámbor atyafiak előtt még gyanusabbá lett; de ő csak olvasott tovább s néha megcsapkodta lovait s mintha csak gondolatait folytatta volna, felkiáltott: „gyű elé ! gyű elé !... Néha-néha, mig gazdájok elábrándozott, a jóvérű bucefalusok bekap­ták a szekeret a rétre s mig ott száguldoz­tak, sem ők, sem gazdájok nem gondolták meg, hogy azzal a száguldozással talán sze­gény özvegyek vagy árvák termését tapod­­ják szét s ha figyelmeztette is őket az a becsületes borvizes­ kocsi, nyikorgása holmi esésére, azt ők nem értették meg Egyszer aztán azt olvasta az újságból, hogy állíta­nak egy oly hivatalt fel, a mihez nem kell egyéb, csak egy néhány paragraphus, nagy has és posztó-ruha; s a miről sem azok, a kik elnyerték, nem tudták, nem tudják s nem is fogják tudni, hogy mire való; de a nép, az az egy mégis tudja, hogy a­kit ezelőtt 40 írttal fizetett, most 400-zal penzionálja, s látja, hogy egy néhány ember felkapott az ugorka­fára ... Ezt a monstrumot épen a mi székelyünknek találták fel, eladta a gyeplőt, hámot s vett magának úri ruhát , csattos csizmára kalucsnit, gumi köpenyeghez eser­nyőt s csak azon lehet sajnálkozni, hogy okulárjához mért nem vett egyszerre mo­noelit is, így már perfect úri­ember lett, legalább hitte magát annak s miután pre­­ceptornak fogadott egy jó svádájú ügyvédet, egyszer csak azzal lepte meg ezt a „köz­­igazgatási intézménynyel“ „piscus-masculussá“ tett megyei kis világot, hogy azt a csodá­latos vizsgát letette.

Next