Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)

1878-06-30 / 49. szám

VIII. évfolyam. 49-ik sz M-Vásárhely^||78. junius 30. szépirodalmi KÖZLÖNY. Megjelenik hetenként csütörtökön és vasárnap. MAROS-TOREAI MEGYE Marca-Vásárhely kir. várce társadalmi, közművelődégi közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő és SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : Szentmiklós utcza 792-ik számú háznál. A lep szellem­s rí­nzét illető küldemények a szerkesztőségben, pénz küldemények a kiadóhivatalhoz­ bérmentre küldendők. Kiadóhivatal a pledáni­a-épü­letben. Előfizetési dijak. Egész évre . . . • . . . 6 frt —­kr. Félévre . • . . . . * 3 frt -­kr. Negyedévre........................­ Irt 50 kr Egyes tien art 7 krajcsár. Hirdetések dija: Egy ] hasábot «Árt, vagy térfogata, 5 kr. Efty -3 . . . , 9 kr. Egy 3 , . . , 12 kr. Bélyegdij minden egyszeri közlésnél 30 kr Nyiltér soronként 20 kr­. Előfizetési fölhívás „MAROS-VIDÉK“ julius—decz emberi folyamara. Lapunk szerkesztősége és kiadó­hiva­tala értesíteni kívánja 1. olvasó közönsé­günket, hogy a jövő félévben is arra tö­rekszik, miszerint érdekes tartalommal is lehetőleg hibátlan kiállítással az elfo­gulatlan olvasók tetszését kiérdemelje. A­jElőfizetési díj félévre 3 frt. Évne­gyedre 1 frt 50 kr. Az előfizetések posta­utalvány utján legerőszerűbbeil eszkö­­zölhetők. T A­RC Z A. Szeress/ — Freiligrath költeménye. — Szeress, a míg szeretni tudsz, Szeress, a míg az kér neked. Mert jó idő, ah! jő a perez, S önváddal állsz a sír felett ! S majd ráborulsz s majd siratod, De nem látod többé soha! Hiába néz könyés szemed A rögre... oh, az mostoha! S majd szólsz : „tekints, tekints reám! Félholtan itt siratlak im, S bár bántálak isten tanúm, Hogy nem szivem, csak ajkaim ! De ő hideg és hallgatag, S nem száll ölelni tégedet, S­ajka, mely áldott annyiszor, Hogy megbocsát, nem szól neked ... Hisz megbocsátott , azért, S mi rég 1.!. arczán a bú beszélt, És sirt is értted s mily nagyon! De most — pihenni hagyd szegényt... ------ Szeress, a mig szeretni tudsz, , Szeress, a­mig az két nejted, Mert jó idő, ah! jő a perez, S önváddal állsz e sír felett! „Cs. 0.“ A feltámadástól, ezen szük­ időben.­ (Karczolat) Egy paptársamat látogattam volt meg a Húsvéti ünnepek alkalmával. Neki e hármas ünnepe volt. Ekkor ün­nepte boldog házassága évfordulóját s az első­szülött, a trón, katedra vagy Isten tudja miféle örökös világra jöttének öröm-ün­nepét is. Íjy megkésve, csak másnapon érkezem meg, mikor a nagy csata után már csak a gazda, mint fővezér s egyetlen szál vendég, egy ősz, bozontos szakállu,­ zilált fürtü öreg nemes ur állt talpon a küzdtéren, amaz ki­fáradva, ez pedi­­ nemcsak a hosszú évek, de a csak most lefolyt, küzdelemben meg­viselt, foszlányokká ’Vérig^y'olt zászlóhoz ha­sonlóan. A'­vefi'dégek'töb­bi része részint el­­­­hullt, részint eltűnt, részben tisztességgel megretirált. Nem csoda! A csatamezőn széttekintve,­­ úgy látszék, hogy­ az ütközet hosszas és bé­vés volt. Érről, t^’u^koijitak 5 kiürült üveg battériák, a. assort pohár­ darabok s az asztalon és­ padlón szertst ömlött bor és az ezek felett­'puskapor* és vérgőz helyett le­begő iszonyától rekedt lég. , ■' / 11 y ii n.. Ez utóbbin könnyen segítőnk, de szegény­­ öreg nemest megsajnáltam lelkemből. Mise­­■ rablliter nézett ki! mit sem ér s mind reformálhatnak az országházban és kormánynál a tan­ügyi állapotokon, mindaddig teljes si­ker e téren nem lesz elérhető, míg a mostoha anyagi viszonyok súlya a tanügy felett is rajta tartja zsibbasztó kezeit. Iskolai adó kirovásokkal még idegenkedést szül némely községben a kormány az iskola iránt s mig a nyomasztó adórendszer emelkedő ská­­lája nem tüntet fel egy kis leszállást, addig ne is várjunk javulást ezen a téren sem. Fájdalom, de ez így van, s ezen bajon nincs hatalma a társa­dalomnak egy­hamar segíteni. A törvény a tankötelezettség tel­jesítését szigorúan parancsolja, de hol A felette átrepült sok idő rendre min­dent elsodort tőle, róla magával: ifjúságot, erőt, régi jobb idők derült verőfényét, az élet mozgató rugóját, a vagyoni jóllétet, csak egyet hagyva meg, ezen jobb idők emlékét, az elszenynyült, a foszlányokká vált csata­zászlóhoz kötött m­arobitiót! ! Ott állt, azaz delingélt előttem szegény, egykor jobb napokat látott öreg oly csiz­mában, mely rég boldogult feleségéé lehetett, s melyre szorultságból önmaga is varrt a többiek felé még egy­­ foltot. Nadrága igazán inexpressibilé volt, lehetlen arról szó­lani s nem sokkal többet kabátjáról stb. Szájában garasos fedetlen cserép-vászon pipa, ujjnyi hosszúságú diófa-szárral, mi pénzbe sem kerül, csak egy koró­szállal kell ki­szúrni a völgyét. ' b­a Hanem én mind nem ezen szánakoztam. Nem ruha teszi az embert. Szánakoztam az állapoton, mibe a szegény öreget a sora hozá, a keserű megh­asonláson közte s az idő között. A­mint beléptem, mint régi ismerőst megölelt, meg is akart csókolni, mit csak úgy kerültem ki, hogy hirtelen számba fo­­gom szivaromat. Nem hozta confusióba e maneuvre sem; megcsókolta a szivar ham­vas végét s aztán kérges tenyerével letö­rülte bajuszáról, elcsepülödött szakáidról a szivarhamut s egészen nekem dőlve szólt: — Épen jó kedves öcsém, hogy jön. Nagy vitában vagyunk itt a pater öcsémmel. Nem tudom meggyőzni, hogy nincs — feltámadás Észleletek a tanügy köréből. "Gyvnv. Maros-Vásárhelytt, 1878. junius 25-én. II. Az 1868—XXXVIII-ik törvényezikk, boldogult Eötvösünk szellemében, a nevelésre és oktatásra kiváló gondot igyekezett fordítani. Az addigi tan­tervek lényeges átalakuláson mentek keresztül s különösen a községi is­kolák életbeléptetése, állami iskolák felállítása és a tankötelezettség ki­mondása által a tanügy országszerte üdvös lendületet nyert. Azonban maga a száraz törvény czélszerű és sikeres alkalmazás és végrehajtás nélkül még

Next