Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)

1878-11-21 / 90. szám

VIII. évfolyam. 90-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1878. nov. 21 MAR­O­S - VIDÉK. Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. előfizetési díjak:­r­­f Egész évre.......................................... 6 frt — kr. Félévre ................................................ 3 frt — kr.­­ Negyedévre ........................................ 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 7 krajczár. W----------■----~--­-SS­SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Szentmiklós-utcza 792. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában. ---------------------------------------------------------­HIRDETÉSEK DÍJA! ff Egy háromszor halálozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. b Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. ) j Nyilttér soronkint £íj 5 kr. f A hirdetés- és nyilttéri­ dijak előre fizetendők. ----------.HS­ Erzsébet királyné névü­nnepén.­ ­.Maros- Vásárhelyit, 1878. nov. 19. Magyarország koronás királynéjának névü­nnepén legyen részünkről is kifejezve a legmélyebb alattvalói hódolat! Felséges asszonyunk legmagasabb személye előtt legbensőbb hódolattal borul le a nemzeti közérzület a trón zsámolyához, kivánván, hogy Erzsébet királyné ő Felségét az isteni gondviselés — az összes monarchia javára, hazánk boldogitására — sokáig éltesse! Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város közönsége is ki kivánta fe­jezni választott tisztikara által ezen alatt­valói hódolatot a Felséges királyné név­­ünnepe alkalmából. A plébánia templomá­ban tartott ünnepélyes isteni tiszteletről — melyen a morális testületek is képvi­selve voltak — megyénk és városunk tisztikara a főispán ő méltóságát kísérte haza, ki előtt először a megyei alispán, azután a városi polgármester fejezte ki rövid, szabatos szavakkal képviselt tiszti­kara és közönsége legmélyebb hódolatát azon kéréssel, hogy a kormány utján ezen alattvalói hűséget, hódolatot és feltétlen ragaszkodást főispán ur ő méltósága a trón zsámolyához juttassa. Főispánunk igen találó vonásokkal festette a Felsé­ges királyné helyzetét és nagy befolyását hazánk közügyeire nézve, s ígérvén, hogy a kérésnek a legkészségesebben helyet ad, királynénknak a szív legtisztább for­rásából fakadó éljenzése után a küldött­ség visszavonult. Legyen ezen szerény megemlékezés — a sajtó részéről — egy csepp azon óceánban, mely a nemzeti közérzületben Erzsébet királyné névü­nne­­pén, mai napon, hazaszerte nyilvánult! Szerkesztő: Városi közügyek. Maros-Vásárhely sz. kir. város 1879-ik évi költségvetése valószinüleg dec­ember ele­jén kerül tárgyalás alá. A törvényhatósági bizottságnak nagy feladata lesz a deficzit tátongó torkát valami úton-módon betömni Hallomás szerint mintegy 8000 frt defic­itet mutat fel az előleges költségvetési előirány­zat. Igaz ugyan, hogy a munkálat még nincs befejezve, a leendő bevételek és kiadások bizonyos mértékben feltevésen is alapulnak, de az elvitázhatlan igazság, hogy a város­atyáknak bizonyos nehézséggel kell megküz­­deniök, hogy a kiadási szükséglet és eshe­­tőleges bevétel kellő mérlegét egyensúlyoz­hassák. Főként a dologi kiadások előirány­zata igényel nagyobb figyelmet és tapinta­tot, mert a személyi járandóságok nagyobb részint meghatározott tételekben összpon­­sulnak. A pálinka-regale és kövezet-vám két lé­nyeges bevételét képezi a majorsági pénz­tárnak. A szesz házi kezelése igen előnyös­nek bizonyult, s azt jövőre is megtartani törekszik a kommunitás. A kövezet-vám szin­tén tekintélyes szerepet játszik a város be­vételi rubrikájában. Ennek­ további igénybe­vétele is biztosítva van. A másnemű bevé­telekben is — helyes gazdálkodás által — sokat takaríthat meg a város, s igy remé­nyünk van, hogy ha nem is mindjárt a jövő évben, de az új tisztikar hatásköre alatt, neje Amália, kik közvetlenül lakodalmuk után majnai Frankfurtból kéjutazásukban ide Itáliába jöttek s néhány nap óta a mohos kastélyt s az üde kis villát bérelték ki. Jövőjük, életük boldogsága mindörökre meg van keserítve... És ez a tudat annál is inkább fájt nekik, mert itt a mosolygó ég, az illatos levegő, a nagyszerű természet, a madár dala olyan élénk ellentétben van az ő szenvedésökkel. Nehezebb itt szenvedni. A természet részvétét csak a boldognak tartja fönn. A szerencsétlen iránt érzéketlen, hideg, szívtelen és néma. A báró atyja, ki Amália atyjával, Dahl­­feld ezredessel csatában volt, Vionville mellett megmentette az ezredest a francziák kezé­ből s a nehéz sebesültet mindaddig nem hagyta el, mig szemeit be nem fogta, mig utolsó só­­­haja el nem röppent. A haldokló ezredes végső akarata, de vég­rendelete is az volt, leánya az ő kezét a báró fiának nyújtsa, kit azonban eddig még nem ismert. A leány híven teljesítette atyja vég- Borongó köd ... Borongó köd . . . Havaz a föld felett. Talán előjegyezi a telet. Szivemben is borong az érzelem. Előjegyez valamit.. . képzelem. Két éve most ép ily idő vola. Emlékezem rá ... s másra általa. Két éve ma­ egy ifjú küzködött, Hogy elriaszsza a sötét ködöt. — Úgy hitte, hogy megveri a halált. Hanem erősebb ellenfélt talált. Szegény fiam! küzdöttél bátoran. Sírod felett most zugó szél rohan. * * Borongó köd ... Hó van a föld felett. Talán előjegyezi a telet. Szivemben is borong az érzelem. Előjegyez valamit... képzelem. Maros-Vásárhely, 1878. november 11-én. Sz. M. Megtért a veszélyben. — Elbeszélés. — Passauer után átdolgozta: KLyő. I. Alsó-Itália azon gyönyörű útján, mely Salerno és Amalfi között vezet, egy festői villa emelkedik ki vonzó szépségben, egy ős­régi normann kastély mellé építve. Jobbra, balra sötét szirtek magasulnak, közöttük pedig édes szőlőt, szentjánoskenyeret és gesztenyét termő zöld völgyek terülnek el; oldalt a csöndes kék tenger s felséges kilátás Calabria hegyeire egész a Licoso hegyfokig. A szirtek közé épült festői villát lean­derek és rózsák veszik körül; a remek kert­ben még a nyári hónapok varázsa uralkodik minden szépségével. Igazán gyönyörű, valóban remek, sőt valóságos kis paradicsomban élnek a villa lakói s ki hinné, hogy szenvedni is tudnának ? Pedig szenvednek. Egy ifjú pár éli ott a házasélet reggelét, Barnell Emil báró és

Next