Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-05-23 / 39. szám
IX. évfolyam 39-ik szám. Maros-Vásárhelyit, 1879. május 23. MAROS-VIDÉK, Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden kedden és pénteken. ----------------------------MS SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Iskola-tyukszeri utcza 29. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, a pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában. HIRDETÉSEK DÍJA Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronkint 35 kr A hirdetés- és nyilttér-dijak előre fizetendők. ———— r előfizetési díjak: ] Egész évre...................................... 6 frt - - kr. n Félévre ........................................... 3 frt 1 kr. 1 Negyedévre .................................... 1 frt 50 kr. 1 Egyes szám ára 7 krajczár. Legyünk szívélyes házigazdák! Maros- Vásárhelytt, 1879. május 23. Az idő villámszárnyain mindjárt elközelgenek a pünkösti ünnepek és beköszöntenek városunkba tűzoltó vendégeink. Nem késünk azért jó előre figyelmeztetni polgártársainkat, hogy: legyünk szívélyes házigazdák! Maros-Vásárhely szépre, jóra fogékony keblű derék polgársága ezen fölhívás, vagy figyelmeztetés nélkül is tudta volna teljesíteni a vendégszeretet előzékeny és szívélyes gyakorlatát, de részünkről igen czélszerűnek tartottuk tájékozásul annak egy kis külső alakot is körülírni, hogy annál nagyobb lehessen a külső fogadtatás benyomása és emléke is szeretett vendégeinkre nézve. Maros-Vásárhely sz. kir. város történetében gyászbetűkkel van följegyezve az 1876-ik év ápril 12-ike. A tomboló tűzvész közepett tűzoltó segítségért kiáltoztunk hazarészünk több derék tűzoltó-testületéhez. A kívánt segítség a legnagyobb készséggel és önfeláldozással párosult testvéri szeretettel érkezett meg s a sistergő üszkök felett megállította a pusztító elem tombolását. Akkor kényes szemekkel köszöntük meg az eraberbaráti szeretetet, most már igyekezzünk — a hegedő sebek után — hazafias vendégszeretettel megemberelni tűzoltó testvéreinket, kiknek egyik jelentékeny részét épen a segédkező szász-régeni, kolozsvári, kolozs-monostori és m.-ludasi tűzoltó vendégek fogják képezni. Városunk derék, s elfogulatlanul ítélve nemcsak hazatészünk, de az egész koronaország egyik legtekintélyesebb önkéntes tűzoltó-egylete, phőnix-ként emelkedett ki az 1876-ik évi nagy tűzvész hamvaiból, s már is elismerő nyilatkozatokkal találkozott, úgy díszpróbák, mint nagyobb ünnepélyességek alkalmával, illő azért, hogy magához és jó hírnevéhez méltóan fogadja vendégeit, kik általában véve egész városunknak látogatói. Tűzoltóink vagyoni biztonságunk, éjjeli nyugodalmunk éber őrei, polgárságunk minden rendű és rangú egyénes képviselvek ezen életrevaló testületben, azért igen helyén leend, ha összes polgárságunk mintegy versenyezni fog a vendéglátásban. Ne várjunk azért hivatalosszerű fölszólítást, vagy testületi megtalálást, készítsünk május díszes virágaiból koszorúkat és csokrokat érkező vendég egyleteink számára, tűzzük ki a nemzeti lobogókat a maga idején, s rendezzünk olyan fogadtatást tűzoltóinknak, hogy a székely fővárosi látogatás el ne évülhessen kedves emlékeikből. Szóval: legyünk szívélyes házigazdák a szó legszorosabb értelmében!! Szerkesztő: T á V o l b a n. (Lenau.) Lányka ezt a rózsabimbót, Messze, messze tőled — Piros kelyhe ha megnyillott, Leszakítom néked; De míg hozzád elvihetném Letépett rózsámat: Hervadástul félteném én, Hisz’ a rózsa hervad.... Két szerető szivnek tovább Nem szabad távozni, Csak a meddig élve rózsát El lehetne hozni; Vagy mig a kis fülemile Pelyhet hord fészkére — Vagy a meddig hús zenéje Elhallszik az égbe’.... Simay János. Egy Adonis. — Rajz az életből.— Irta: VOITH HERO. (Folytatás.) Az én kedves barátom „szép én“-je iránt kiváló hajlandósággal viseltetik, minek bizonyságaként egy kis kerek tükröt szokott rendesen zsebében hordani, megszerezvén magának ez által azon élvezetet, hogy üres perceiben (melyeket tetszés szerint s igen sűrűn szokott meghatározni) azzal a mi „szép“ minél gyakrabban foglalkozhassál A kis tükörről jut eszembe, hogy néhány év előtt a jogtörténeti államvizsgára kellett készülnünk, én délelőttönként a jókora tananyagból kivonatokat készitek s délutánokon könnyebbség okáért az elkészítetteken együtt mentünk keresztül. — A kettős foglalkozás, az egész napi munka kissé kimerített. Pár perczre elhagyom a szobát, a szabad levegőt élvezni, magára hagyva barátomat, hogy ez alatt ismételgessen. Szándékosan szakítottuk meg több számon át czikksorozatunk folytatását; utolsó Rá vett egy kis kíváncsiság, hogy az ablakon észrevétlenül betekintsek, s aminek szemtanújává tett a véletlen, az valóban felüdített. Zoltán barátom a kis tükröt jobb kezében tartva 8 ülő helyzetéből fölemelkedve elmélyedt arcztanulmányaiban. Valóban szorgalmas ember, mig én künn loptam a drága időt, ő addig kedvencz tanulmányát az aesthetikát gyakorlá De én is élveztem, mert 10 másodpercz alatt végig láttam ez arezon az ellenálhatatlan báj kifejezésétől a Shakespearei tragicumig mindent, alig fojthatva el a majdnem kitörő nevetést. Végre is a hanyatló nap késztetett e páratlan élvezettől magam megfosztani, sőt e kéjes foglalkozásában háborgatni. Beléptem, de barátom annyira magasztosult, kétittasult állapotban volt, hogy az ajtónyitás balk nesze kikerülte figyelmét. (Vége köv.) A marosvásárhelyi színészet érdekében. ni.