Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-09-16 / 37. szám
X. évfolyam 37-ik szám Maros-Vásárhelytt, 1880 szept. 10. a/ww AAAryvw1 ^ ^ 1 ^ c Egész évre ... 6 frt — kr ^ ^ Félévre............. 3 frt — kr. ^ I Negyedévre ... 1 frt 50 kr. s § Eaves szám ára 14 kr. s 1 I GVWWVA/\A/] JVJVJVAW J JWWVV/WVOQ os i jVArfojvAfJVWArNJVA/wwArS) ■ 1 ^ Egy háromszor h.is.-íbozott £ ^ £:irm »nal s »r, vagy annak ^ teruliTteke 5 kr. ^ t Bélyegdij mind -n Beignntxs S után 30 kr. ^ t Nyirttér soronként 25 kr. | I A hirdetés- és nyílttéri dijak ^ t előre fizetendők. | 0.A/WAAArjvjw\rjvA//t'ArTuW.A/.A/'./v'O Maros -Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás : Xissola (tyúkszer) utcza 241. számu háznál. A lap szellemi részét, illető küldemények a szerkesztéséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a róm. szath. leányiskola 3 rená rvm.rom.vásárpár. (Szent-György-utcza 1070 sz. a.) A hadgyakorlatok végén. Maros- Vásárhelyit, 1880. szept. 15-én. A marosvásárhelyi sátortáborba összpontosított honvédség, szept. 17-én bevégzi idei őszi gyakorlatait. Elég is volt csaknem egy hónap a fáradságos gyakorlatok végzésére. A szeszélyes időjárás igen megnehezítő a gyakorlatokat Egy nap hideg szél, másnap tikasztó meleg, egyszer sűrű eső, máskor felkavart levegő hullámzat igen egyenetlen beosztással fogadta a honvédséget. Nem egy tiszttől hallottuk említeni, hogy egy pár éjszaka igen hűvös volt a sátortáborban. Na de a katonának az a sorsa, hogy hideget és meleget egy iránt elviseljen. Ki is állották derekasan az idő változatosságát és a kötelesség teljesítés előszabott feladványait, s ma már a gyakorlatok végén teljes önérzettel tekinthetnek vissza a lejáratott őszi hadgyakorlatokra. A világtájak csaknem minden irányára kiterjedett a gyakorlat. A rendszeresebb gyakorlatok “a „Váczmány,“ „kakasdi oldal,“ Nyárádtő, Bergenye, Nagy-Ernye és Jedd községek felé szokott történni, míg Szt.Anna, Udvarfalva, Várhegy és Galambod határai is láthatták vitéz honvédeink gyakorló csapatait. Szept. 17-én vége lesz a csatározásoknak. Honvéd vendégeink békés tűzhelyeikhez hazatérnék. A sátortábor megint néptelen és zajtalan lesz a jövő évi gyakorlatokig. A dobpergés, trombita harsogás megszűnik, s a zizegő falevél behinti a sátortábor kanyargós ösvényeit a hervadás és múlandóság leplével, mely felett csak elvétve lépeget egy-egy arra járó civil, vagy felügyeletet teljesítő s tábori őr. A hadgyakorlatok végén szerencsés hazaérkezést kívánunk derék honvédségünknek. Vajha az összpontosítás célzott eredményét minél sikeresebben elérhette volna! Vajha az itt töltött idő kedves viszszaemlékezést kelthetne távozó vendégeink kebelében! Isten hordozza szerencsésen békés lobogóikat, s ne engedje hazánk politikai egének kék azúrját szürkén tornyosuló fellegekkel elhomályosítani, hogy a magyar honvédség hadászati képzettségét, meleg honszeretét a harcz-tusák véres jeleneteiben kelljen bebizonyítani derék honvéd dandárainknak! Sincer, X Textele fia,csia,via !... Jöttek fiacskáim, foglaljatok helyet kétfelől mellettem, Én majd mesélgetek, ti csak figyeljetek, Csücsüljetek szépen . . . Hol volt, vagy hol nem, volt egyszer egy ember, Jó volt szive, lelke. . . . De mert szive jó volt, gomszság és ármány Meg is irigyelte Lelke is nyugodt volt, ámde jött a bosttu, Hogy mérgét kiöntse. . . . — Ne csak ne félj fiam, simulj kebelemre Szerelmünk gyümölcse ! . . . Annak az embernek volt egy felesége, Egy angyali lélek. . . — Ügyelj kis fiacskám, jegyezd meg magadnak A mit most beszélek!. Ez a drága angyal integette férjét, Hogy nagyon ne higgjen ... . „Sok a szineskedő, sok van a mi rémlik, S hej nem arany minden! ■ Jaj, hogy fészkelődtek, már alig tarthatlak Többet itt mellettem. . . Menjetek fiaim, legyetek vidámok Legalább ti ketten ! . . . — Nagy igazságod volt, könnyes feleségem, Harmatos virágom! „Mennyi az ál-barát, mennyi a kufár nép Ezen a világon !“— Maros-Vásárhelytt, 1880. szept. 10. („M. P.“) Kerekes Sánuel: Bem Apóról a Havasi Vadrózsa. Augusztus 2-ét írunk. Szép verőfényes délelőtt van. Utam épen azon kőfejtés mellett visz el, melyből a „Bem-szobor“ környezetéhez szükséges köveket épen most faragják. A kőfaragó műhelylyel szemben az országúton egy kétfogatú könnyű kocsi állott, melyről könnyen kitalálhattam, hogy azon utazók bizonyosan a kőfaragás színhelyére mentek megszemlélni az ottani munkálatokat. Gyors léptekkel haladok a barakka felé. Ennek ajtajában egy 50—60 éves tiszteletet gerjesztő matrónát, balján pedig egy 18—19 éves rózsapiros arczú, egészben kellemes külsejű egyszerűen, de csínnal öltözött kedves angyali remeket találok, kik — talán a dolgozó olaszoktól előre megtudva — nem kis meglepetésemre, hivatali czímemen szólitnak meg. Kiket üdvözölhettem bennök hamar megtudva, azonnal fölkértek, hogy bár a jelen folyamatban levő munkálatokról beszéljek el egyet-mást nekik, mivel az idegen ajkú munkásokkal igen keveset értekezhettek. Látván, hogy mindketten érdeklődnek a munkakör ezen ága iránt, örömmel ajánlottam föl magamat szolgálatukra. Kaptam az alkalmon, másfelől számítván arra, hogy most már hazánk ezen igénytelen pontján is beszélhetek valamit szabadság hősünk dicső múltjáról, a székely főváros, illetve székely nemzet iránta való szeretetéről s hálás megemlékezéséről. Gondoltam, hogy jelenleg kifaragott kövek rendeltetését elmondva, elő fogom idézni Bem Apó emlékét, elbeszélve szerepléséből egyes kiválóbb episodokat............... Azonban elég volt a kövekről és a Maros- Vásárhelyet nemsokára megtartandó „Bem emlékünnepélyről“ néhány szót mondanom, mert a Bem“ név hallatára a különben is hajnal piros „Vadrózsát“ tűz borította el s még néhány rövid kérdést intézve hozzám, ő kezdet beszélni, ő állított elénkbe oly képeket, minőket én nők előtt elő sem hoztam volna. „Irigyye el t. uram — szólt a többek között hozzám — Kossuthot kivéve szabadságharczunknak nincs oly nagy, oly dicső alakja, mint a kis „Bem,a kit egyszerűsége után „szürke generálisnak“ is neveztek. Az ő kis tatáros fejében annyi ész, annyi hadtudomány rejlett, mint egy egész opponáló muszka hadseregben. Az ő katonai diktatúrája alatt teljesen fölszabadult volna a haza és most igazán mind-mind magyarok lennénk. Bizony nagy költőnk is ha szót fogad neki, ma is köztünk lehetne nemcsak szellemileg, de testileg is. Oh áldott legyen a Bem Apó emlékezete!...“ (Folytatása következik.) Megyei közügyek. Maros Tordavármegye érdemes alispánja — mint a közp. vál. elnöke — szept. 6-ikáról, a következő hirdetményt bocsátotta ki: Sz. 1. kv. 6/9—1880 Maros-Tordamegye központi választmányának mai napon tartott üléséből nyert megbízatásom alapján ezenel köztudomásra hozom, hogy: 1. Maros Tordamegye marosvásárhelyi választó kerületében az országgyűlési képviselő-választás 1879—1881. évi időszak hátralevő részére folyó szeptember hó 20-ik napján fog Maros-Vásárhelyit, mint azon választó kerület székhelyén megtartatni. 2. A választás vezetésére elnöknek Sándor László, helyettes elnöknek gróf Lázár Jenő, jegyzőnek Koncz Elek, helyettes jegyzőnek Nagy Imre választottak meg. 3. A választási kerülethez tartozó községek következő sorrendben fognak szavazni: Jedd, Marosszentgyörgy, Cserdiófalva, Székes, N.Ernye, Kaál, Ikland, Kebele, Agárd, Kebele- Szentivány, Várhegy, Udvarfalva, Marosszentanya, Hidvég, Kemeteszeg, Egerszeg, Marosszentkirály, Náznánfalva, Kisfalud, Harczó, Pánit, Kövesd, Csittszentivány, Bergenye, Szabad, Bárdos, Galambod, Csávás, Fele, Ménes, Szabéd, Bazéd, Kölpény, Sámsond, Mezőmadarak, Bánd, Malomfalva, Száltelek, Soóspatak, Székelyuraly, Pagocsa, Hves, Gives, Mezőszentmárton, Kislekencze. 4. A választási eljárás femn kitűzött napon reggeli 8 órakor az 1874. 33 tvczikk értelmében Egy nap a m .-vásárhelyi sátortáborban. Hives őszi szellő lengette a fák hervadó leveleit. v . A naptár szeptember 12-ét jelezte. „Véres betűs“ nap volt, a honvédségnek mégis ki kellett rukkolni a gyakorló térre. A katona előtt nincs hideg vagy meleg, előtte a parancsolat teljesítése