Maros-Vidék, 1881 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1881-01-13 / 2. szám
vért ízlelt tigrisek, a végsőre s nevezetesen arra is el voltunk készülve, hogy végesetben megverekszünk a zászlóaljjal s elvesszük tőle a ferrarai fellegvárat, de kényes volt az őrnagyra nézve, kinek kötelessége volt minket Bolognába kisértetni s a fellegvárat is megszállva tartani: e két dologra pedig azt az egy zászlóaljat nagyon kevésnek tartotta, főkép, ha még előbb meg is kisérlene büntetni. Midőn a tanácstalanság a legmagasabb fokot érte el, előállott a horvát főhadnagy, ki Paduától idáig hozott, — sajnálom, hogy nevét elfeledtem — s kurtán-furcsán kijelentette, hogy ő egy magára kész minket Bolognába vezetni. A tiszt urak szemébe kaczagtak. „Nincs azon mit kaczagni“, magyarázd a főhadnagy, „ezek magyarok és mivelt emberek, kikkel, ha udvariasan bánnak, bármit tehetni, de durvasággal ugyan nem. Ugye barátim“, fordult felénk, „önök eljönnek velem Bolognába ellentállás nélkül ?“ Jól tudta pedig a derék ember, hogy a Pón átkeltünkben az ő katonáit is megdügönyöztük volt, természetesen szintén gorombaság miatt. — Elmegyünk egyedül a főhadnagy úrral, — jön az egyhangú válasz. (Folytatása következik.) G csak városunk és közel vidéki közönségünk pártfogására számíthatunk, kiket legközelebbről érdekelhet a helyi sajtó felszínre hozott közlemény sorozata azért főleg városi és megyei közönségünket kérjük fel lapunk szíves támogatására. Szerkesztői jog elvételi kérdésünk is — az összes hazai sajtó által elítélve — eléggé illusztrálhatja sajtóügyi viszonyainkat. Maros-Tordavármegye ismert feliratáról más alkalommal emlékezünk meg. („Pro és contra“ több közleményt vettünk, de éles személyeskedések miatt egyiknek sem adtunk helyet, mert kerülni kívánjuk a polémiát.) Küzdés, kitartás, áldozatkészség vár reánk, a vidéki sajtó képviselőire. Mozgalmas év áll előttünk, azért csak tovább, kitartással előre! Szerkesztő: WVWv/W'^WV/WV Maros-Vásárhelytt, 1881. január 6-án. II. A csak most letűnt év a „Kemény Zsigmond társasági fennállása, működése hasznos és szükséges voltát nemesebb hagyatékkal nem documentálhatta, mint „a Gecse Dániel emberszereteti intézetet jeles ismertetésével s az újév el van kötelezve a becses hozományt átvenni s az intézet természete által leginkább igényelt kegyeletes színezettel részletezni, annyival is inkább, mert a múlt évi „Maros-Vidék“ 47-ik száma elismeri, miszerint: „igen hosszúra terjedne részletezni dr. Gecse phylantropicus intézete történetét“, pedig Molnár Zsigmondnak ép ezen történetet részletező, csinosan összeállított és gondos tanulmányt tanusító, hét évre terjedő értekezése, egy valóságos esemény, amely szembeszökőig indokolja a „K. Zs. társaság“ önálló orgánuma szükségességét. Egy oly munkát, mint a Molnár Zsigmond értekezése, melyben a főszemély dr. Gecse Dániel, mint az emberszereteti intézet alapítója, Antal János, néhai ev. ref. püspök, mint az áldást hozó intézet valósítója, bámulásra méltó odaadást igényelt munkásság által, a legnemesebb türelmet feltételező kitartás jutalmául beszerzett adatok — mint megannyi megdicsőitő jellemvonások — alapján, meglepő és elkötelező szinben vannak a jelenkornak bemutatva s a későbbinek fenntartva; ily művet, mely az „emberszereteti intézet“ vallás és nemzetiség legkissebb megkülönböztetése nélkül boldogító természetét, világrázó események — mint elnyeléssel fenyegető hullámok — felett himbálódzó, sorsát művészileg és mindig vallásos érzéssel ecseteli, egy ily munkát egész terjedelmében leírva, többször és mindig figyelemmel olvasva, lehet csak kellőleg felfogni s erkölcsileg és szellemileg értékesíthetni. Épen ezért kell e művet egy önálló orgánum segítségével világgá bocsátani, a mely bizonyosan szép reputatio megszerzésével honorálandja a t. „Kemény Zsigmond társaság“ anyagi áldozathozatalát. E jeles szellemi munka miveit írója „juste totum ducit venditque opus.“ Gecse Dániel egyszerű királyi táblai írnok fia volt. (Értekezés 24-ik lapja.) az „emberszereteti intézet“ eszméje 1818. június 18-án a marosvásárhelyi várbeli ev. ref. templomban szülemlett meg fejében egy hálaadó isteni tisztelet alkalmával, mely a Sárospatakról erőszakosan kihányt, vándorlásai között Gyulafehérvártt megállapodott, de onnan is elűzött (jelenleg maros-vásárhelyi) ev. ref. főtanodának végkép a székely fővárosba vendégszeretőleg lett befogadtatása és letelepedése százados ünnepére lett megtartva, mely alkalommal az azon időben maros vásárhelyi ev. ref. főtanodai tanár Antal János szónokolt, kivel az alapitó Gecse Dániel gyermek- és fiatalkorában a maros vásárhelyi ev. ref. tanodában tanuló-társak, azután végig biv-barátok voltak. (Ért. 4—5 és 27-ik 1.) végrendeletében is, melyben emberszereteti intézete sorsára nézve körülményesen és részletesen intézkedik, végrehajtóul Antal Jánost kéri fel s reá bizza szenthagyománya valósítását, kitől elhatározása ihletét vette és a ki által sugalmaztatok. (Ért. 10—11. 1.) (Vége következik.) Báró Apor Károly elnöki beszéde a m.-vásárhelyi társalgó-egylet nagygyűlésén. Maros-Vásárhelytt, 1880. deczember 27. (Folyt, és vége.) Tisztelt társalgó egyleti nagygyűlés! Fel kell továbbá említenünk ezen évről, hogy az a természeti ritkaságokra nézve a rendkívüliekhez termékenységére nézve a középszerűekhez sorozandó. Ugyanis mindjárt kezdete ezen évnek oly szigorú téllel állott be, milyent évszázadunk csak keveset jegyzett fel és azt okozta, hogy őszvetéseink szöllőink gyümölcsöseink a 20 fokot több versen meghaladó hideg miatt ki és megfagytak, a tavasz ennek következtében csak márczius hó vésével jelentkezett és pedig oly meleg és száraz áprilissel, hogy a nagy részben kifagyott őszi vetéseink nemcsak nem gyarapodhattak, hanem egészen elburjánosodtak és már tavasz vetéseink felett is aggódtunk, mely utóbbiakat azonban az esős május, változékony junius és julius csakugyan bőségre fejlesztett kivévén a törökbuzát és szellőt, melyeknek a csekély melegségű augusztus sok esővel bővelkedő szeptember és változékony octóber az ország némely vidékein nagy ártalmára volt mert a törökbuza esőzését virágzását és érlelését gátolta a különben is középszerűnek mutatkozó szöllőtermést pedig ragyázás által tönkre tette. Ezen szomoritó jelenségekhez és tapasztalatokhoz még az is hozzá járult, hogy octóber 3-án reggeli 7 óra tájt egy a Maros és Kis Küküllő folyók közötti vidéket igen nagy pusztításokkal látogató, egészben Bécstől, Nagyvárad, Debreczenig érezhető földrengés riasztotta fel a népséget és ismertette meg hatalmas lökéseivel a földünk méhében örökös küzdelemben levő elemek erejét, mely földünk felső kérgét hullámzásba, a természet nevelte magas fákat hajlongásba, az emberi kézrakta építményeket inogásba, a levegő tengeri zúgásba hozni és magát a földet dörgésszerű bődülésre bírni képes volt. Elő kell sorolnunk, mint ezen évnek egyik nevezetes és oly eseményét, mely a Magyarország felett uralkodó királyi családhoz valódi hűséggel és szeretettel ragaszkodó minden polgárnak és ennélfogva egyletünk tagjainak keblét őszinte örömmel tölti el t. i. az osztrák magyar birodalom fenséges trónörökösének Rudolf főherczegnek szerencsés eljegyzését Stefánia belga királyi herczegnővel boldog emlékezetű József főherczeg Magyarország Nádor Ispánjának unokájával, mely közelebbről megkötendő szent frigy teljes reményt nyújt a magyar nemzetnek, hogy azon szeretet, mely Felséges koronás Királyunk és Királynénk uralkodásuk alatt minden magát előadó alkalommal oly fényesen tüntette ki magát fenséges fiúkra és arról unokákról unokákra országunk nemzetünk boldogitására tovább fog örököltetni. Végre nem feledkezhetünk meg arról is, hogy ez évben lett itt Maros-Vásárhelytt egy kegyeletes emlék azon férfiúnak felállítva ki az 1848—1849 években, mint kitűnő hadvezér ki magaslott a magyar hadsereg vitézei között, ki nem volt magyar, hanem lengyel születésére nézve, de a magyar nemzet ügyét magáévá tette és ki valamint a gálfalvi piskis és nagy szebeni diadalmas csatákban az erdélyi hadsereg vitézségének úgy később a székely nemzet fiai vakmerő bátorságának a segesvári csatában kitűnő vezérlése által dicsőségét vívta ki. Igen Bem Józsefnek a történelem férfiénak, kit épen azért egyik párt is a magáénak nem nevezhet, hanem magáénak nevez a magyar és székész nemzet állíttatott fel közadakozási alapból az emlékszobor itt Maros-Vásárhelytt azon város nagy piaczán, mely a hősvezérnek legtöbb hálával tartozik, mert Bem József gálfalvi diadalának megmentését köszönhette. Ezek előbocsátása után tisztelt uraim önöket ismételve üdvözölvén ezennel a gyűlést megnyitódnak nyilvánítom és felkérem jegyző urat szíveskedjék társalgó-egyletünk ez évi beléletéről" jelentését előterjeszteni. (Az elnöki beszédet harsány éljenzés követte. Szerk.) A székely mivelődési és közgazd. egylet. (Folytatás.) Ezekkel csak általánosságban vázoltuk a székely egylet eddigi működését s annak eredményét, de azt hisszük, hogy ennyivel is eléggé igazoltuk, hogy a székely egylet, megalakulása jelentékeny esemény volt a székelyföldre nézve és a már eddig felmutatott eredmények is elégségesek arra, hogy a tiszteletet és rokonszenvet irányába ezután még szélesebb körben felkeltsék. Az 5 évi tapasztalat után az. évi november 28-án Budapesten tartott közgyűlésen az alapszabályok lényegesen módosíttattak különösen két irányban: a) az egylet működésének súlypontja nagyobb mérvben tétetett át a székely megyékben alakított vidéki választmányokba és b) átemn gedtetett a vidéki választmányok rendelkezésére az egylet azon megyei jövedelmének 40 százaléka Ha már az alapszabályoknak ezen igen fontos módosítása által a vidéki választmányokra háromlott felelősséget és előnyt megfelelő ügybuzgósággal és lelkesültséggel fogják s exequálják a vidéki választmányok, ha igazán erőteljes karjai vagyis közegei lesznek a központi választmánynak, neki kételkedhetünk azon, hogy egyletünk életében egy új, erőteljesebb korszak kezdődik, s működése fokozott mértékben érezhető lesz a székelyföldön. Nem kételkedhetünk azon, hogy egyletünk új gyarapodást nyer tagokban, anyagi és szellemi erőben , és működésének eredményei, mint nagyobbak, fontosabbak leendőek; az elismerés, rokonszenv és csatlakozás hozzá tetemesen fog gyarapodni. Az alapszabályok módosítása alkalmával létetett még egy pár jelentőséggel bíró indítvány, melyeket azonban a közgyűlés nem fogadott el. Ilyenek, hogy az egylet székhelye Maros-Vásárhelyre tétessék át. Ezt az udvarhely megyei vidéki választmány többsége hozta javaslatba, azzal indokolván, hogy a Budapesten lakó székelyek régóta távol élvén a székelyföldtől, annak szükségleteit, nem ismerhetik s nagyobb részben tisztviselők lévén, a székelység érdekeit elég függetlenül a kormánynyal s a parlamenttel szemben nem védhetik, s az egylet eddigi 5 évi működése is — szerintük — azt bizonyítja, hogy az egylet elég tevékenységet nem fejtett ki. Ezzel szemben az udvarhelyi vidéki választmány kisebbsége (alelnöke Kozma Ferencz) a többi vidéki választmányok, a nyáron Tordán tartott közgyűlés, mely az uj alapszabályokat behatóan megvitatta, (egy tag kivételével) s a közp. választmány egyhangúlag és a november 28-án 1880. Budapesten tartott közgyűlés csaknem egyhangúlag (2 tag kivételével) az egylet közp. választmányát továbbra is Budapesten kívánta hagyni. a