Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)
1885-03-26 / 14. szám
62 MAROS-VIDÉK XV. évfolyam, szállodások renaissance-palotája, az igazgatóság Csinos kupolájú csarnoka. De koronája az egész térnek és egyúttal a kiállítás összes telepének a hatalmas iparcsarnok, diadalívhez hasonló kapuzataival, impozáns idomaival és toronynyi magasságú fényes kupolájával. E tér körül csoportosul a kiállítás többi épülete, mindössze száznál több épület, a legkülönbözőbb stílusok változatos képét nyújtván. A kiállítandó tárgyak már e hó elseje óta szaporán érkeznek be. Magában az iparcsarnokban serényen folyik a berendezési munkálkodás; az állványokon kívül itt már befejezéséhez közel állnak az óriási orgona, a díszes szökőkút, a szobafülkék, amikben a magyar bútoripar fogja a maga remekeit közszemlére kitenni. A királyi pavilion, a magyar ipar e megkapó szépségű remekműve, szintén be lesz nemsokára fejezve. Ez az egész épület tetejétől a talapzatáig, a berendezést, festést stb. beleértve, maga is kiállítási tárgy. A leghíresebb magyar iparczégek ingyen készítik, mintegy fényes jeléül a honi iparosvilág hódolatának királya iránt. A műcsarnok gyönyörű majolika díszítéseivel már teljesen készen áll. Méltó kerete ez a viruló magyar képzőművészetnek. Bejelentő már annyi akadt, hogy bajosan lesz lehető valamennyi beérkező műtárgyat benne elhelyezni. A keleti pavilion ügye utóbb örvendetes lendületet vett. Gróf Zichy Jenő legutóbbi belgrádi útjának az a fényes eredménye lett, hogy a szerb kormány és a szerb király azonnal intézkedtek, hogy Szerbia kiállításunkon a maga ipari és mezőgazdasági viszonyainak teljes és kimerítő képével legyen képviselve. Ugyanez jelenthető Bulgáriáról is. Sándor fejedelem maga is igen élénken érdeklődik a kiállítás ügyei iránt és, mint báró Riegeleben szófiai követünk írja, személyesen rendelte el, hogy hadserege minden fegyvernemének teljes felszerelései a keleti pavilion bolgár osztályában kiállíttassanak; ezenkívül a bolgár kormány meghagyta a járási főnököknek, hogy hivatalból gyűjtsék össze a népjelmezeket, házi iparczikkeket stb. a kiállítás számára. A kiállítás egyéb részeiben is élénk tevékenység uralkodik és nincs kétség benne, hogy országos kiállításunk a legteljesebb sikert fogja minden tekintetben aratni. Az országos kiállítási bizottság felkérte hazánk kiváló tudósait és szakférfiúit, hogy a kiállítás ideje alatt a kiállítás egyes csoportjait véve alapul, népszerű felolvasásokat tartsanak. E felolvasások a hangversenyteremben belépti díj nélkül fognak megtartatni. Vámbéry Ármin hírneves tudósunk már késznek is nyilatkozott a kelet életéről és iparáról szóló ilynemű felolvasás tartására. O. b. körös-körül bevilágítani hivatott minden fotogén lámpák egyetlen óriása pöffeszkedő nyugalommal szórja sugárözönét a plafon közepéről alá a gyéren elszórt közönségre, mintha kérkedve mondaná: lám csak, az én melegem, fényem nem merül ki soha, ha jól vagyok tartva fotogénnel, s te drága közönség, a szini előadások szellemi táplálékától csömört kaptál talán? Hát könnyű annak a fotogénlámpa óriásnak az arroganczia, de bajos dolog egy kisvárosi közönségnek féléven keresztül kitartani egy nagy színtársulatot, meg aztán az emberi természetben rejlik a változatosság után való kapkodás, egy bizonyos mértéken túl az illat is elveszti ingerlő hatását. Most, a szini idény vége felé még a művészi vendégszereplések is alig voltak képesek a telt házat mindig egybehozni, miből az a tanulság, hogy nem ajánlatos egy színtársulatnak egy oly kis városban, mint a mienk hosszú időre települni le. Megyaszai Evelin és Vedress Gyula vendégszereplése rendkívüli tetszésben részesült; a kisaszony főleg Kendi Margit czímszerepében mutatta be erőteljesen kifejlett drámai művészetét, és a művészet ugyanazon magaslatán láttuk Vedress Gyula Báthori Zsigmond alakját megjelenni. Márczius 21 én „La Marjolaine“, 22 én pedig a „A vén kupecz“ másodszor kerültek színpadra, bár ez a színlapon elhallgatva jön. Márczius 24-én „Fedora“ P. Rott Mari jutalomjátéka is nagyobb részvétet érdemelt volna. Mindenben és mindenütt a kimerülés jelei láthatók. Ideje már, hogy az őszinte elismerés a színházi zenekar irányában is megszólaljon.. A szini idény alatt a zenekar kitűnően kiképezte magát, zenedarabjai változatosak, élvezetesek, előadása kifogástalanul szabatos. Csak az a kár, hogy végét járjuk már a táncznak ! (—) Színház. A „nagyérdemű“ közönség ki van már merülve pénzben, hajlandóságban egyaránt. A nagy termet remtést. Miért ? mert attól tartanak, hogy ellenkező esetben nem számíttatnak a műveit osztályhoz. S ez így is tart a férjhez menetelig; akkor végleg elhallgat a zene és ének, s a nő úgy cselekszik, mint a fészket rakott fülemile: elnémul, s a zongora és hegedű üregeit bizonyos állatkák veszik birodalmukba, hogy finom hálóik szövésében gyönyörködtessék a szemlélőt. Ki kell magyaráznom magamat. Ha nem mivelem, azért mégis szeretem a zenét,s a jó zenét a nőktől is szívesen meghallgatom. Nem akarom tehát kirekesztem szépeinket a zene ábrándos világából, hanem csak azt mondom, hogy kiben zenei hajlam és képesség van, az olyat fejleszteni kell; de ne legyen a zene egy oly ragályos betegség, mely minden áron kinoztassék még a képesség és kedv hiányának ellenére is! b) Éhez hasonlóan az újabb időben fölvett technikai tárgy a rajz, s ezzel is sok visszaélés történik. Nagyon sok iskolában semmit sem tanítanak belőle, némely helyütt helytelenül tanítják. Az 1881. évben megjelent „Nemzeti nőnevelés“ a rajz mostani tanításáról így szól: „nőnevelésünkben felburjánzott a lélekemelő gépies rajzoltatás mely minden rendszer és czélnélkül: tájképezés, figurális rajzolás, csendéletek és életképek útvesztőjében tévelyegve, hivatlan és ügyetlen vezetéssel másban tétokat nem keresi, mint a szándékos szemfényvesztésben... Bátran kimondhatjuk, hogy leányiskoláinkban, kevés kivétellel a rajzoktatás a véletlenre van bízva, úgy hogy a legszámosabb iskolában inkább óhajtjuk a Közgazdaság. Marostorda megyében, Makfalván, hol újabban postaállomás is van, a községi faiskolából 669 darab oltovány jöhet elárusítás alá az 1885-ik év tavaszán, mely eladandó 3 éves alma oltoványoknak fajszerinti kimulatását — egyik előkelő makfalvi birtokos közvetítésével — a következőkben adhatjuk : 1. Angol arany pármin (téli) 189 db; 2. Balul 175 db; 3. Sóvári 68 db; 4. Czigány 48 db; 5. Nyári piros osztrákon 37 db; 6. Kasseli nagyrenet 33 db; 7 Király 30 db; 8. Ananász renet 18 db; 9. Blenheim arany renet 19 db; 10 Kurtaszáru párizs 15 db; 11. Királyi kurtaszáru 15 db; 12. Török muskotály 12 db; 13. Olasz-csikós pármen 5 db; 14. Szász pap alma 5 db; összesen 669 db, darabonként 25 — 30 krajczár. Makfalva 1885 márcz. 13. Felméri Mihály faiskola kezelő. Felhivjuk a kedvező bevásárlási alkalomra a gazda közönség figyelmét, Szerk. rajzoktatás teljes mellőzését, hogy sem továbbra is a speculatio szolgálatában maradjanak“. így szól az országos jelentés a rajzoktatás jelen állapotáról, ami bizony szomorú dolog. Pedig a rajzoktatás, ha okszerűen kezeltetik, egyik legfontosabb tárgy lehet leányiskolánkban... Mi a rajzoktatás czélja? E kérdésre mi is Felméri Lajos nevelővel azt mondjuk, hogy: a rajz czélja az, hogy a látást iskolázzuk és az alakérzéket kifejtsük. A rajzolás által a tanuló figyelme élesül, észrevétele finomul, értelme tisztul, és mindezek folytán a jó ízlésre és a szép érzetre tesz szert. A rajztanítást az iskolai tárgyak közül egyik legfontosabbnak tekintem, mert az ipart emeli, s az egyszerű pórnő szőttessében és egyéb cikkeiben — szép ízlést, életet, felvirágzást önt. ...* * A leány nevelés főbb tárgyairól elmondottam nézetemet; a többiről ezúttal nem szólok. Nem könyv irására, hanem egy értekezés összeállítására voltam fi híva, s úgy hiszem, fölvettem mindazt a mi egy órányi felolvasásra szánt értekezés keretébe illik... Hálás köszönetet nyilvánítok a tisztelt tanítói testületnek azért, hogy alkalmat adott e fontos és napirenden levő tárgyról ennyit is elmondanom !*) ~~ *) Források: Tóth Pál és Felméri Lajos nevelési íróknak ez értekezésben említett munkái. (Vége.) * Próbabeszédek sorrendje. Főtisztelet. Püspök-helyettes ur f. hó 19-ről 393. sz. a. kelt értesítése szerint a betöltendő második papi állomásra kijelölt tiszteletes urak próbabeszédeiket következő sorrendben és napokon fogják megtartani: 1. Gönczi János koronkai pap f á. márcz. hó 29-én 2. Molnár Albert sámsondi pap f. é. áprilhó 6. 3. Vorai Gyula helybeli segéd pap ápril hó 12. 4. Szentkirályi Sándor m.madarasi pap áprilhó 19. 5. Szőcs Sándor dévai pap áprilhó 26. 6. Tavaszi József vajai pap május hó 37. Bodor Géza püspöki titkár május hó 10-én Mitől az érdklődők ezennel hivatalosan értettetnek. A marosvásárhelyi ev. ref. egyház keleli tanácsának 1885. márcz. hó 22-én tartott üléséből. Vlass Tamás, ev. ref. első pap, mint elnök. IRODALOM. A „Gondüző“ szépirodalmi hetilap f. évi ápril hó elsejével harmadik évnegyedébe lép és rövid fennállása óta, rendkívül dús és változatos tartalmánál fogva oly pártolásnak örvend, mely az irodalom terén valóban páratlanul áll hazánkban. A „ Gondüző“ erkölcsöt nemesítő és lelket mivelő érdekfizítő és gondokat űző olvasmányaival kimeríthetlen tárházat képez családok és egyesek számára. A „Gondüző“ munkatársai: P. Szathmári Károly, Tolnai Lajos, Komócsy József, Kiss József, Margitay Dezső, Mikszáth Kálmán, Szana Tamás Tóth Endre, Vértesi Arnold, Kazár Emil, Éjszaki Károly, Endrődi Sándor, Balázs Sándor, Dalmady Győző, Prém József, Flentaller Lajos, Sziklay János, Reviczky Gyula, Palágyi Lajos, Lévai Sándor, stb. stb. A „Gondüző“ továbbá megkezdte „A gránátköves asszony“, Larlitz E. világhírű regényének közlését, egyedül jogosított magyar fordításban, mely, regény egyszerre hat nyelven jelenik meg. Végre pedig örvendve említjük meg, hogy Jókai Mór és Beniczkyné Bajza Lenke koszorús íróink ígéretét bírjuk, hogy a „Gondüző“ számára írni fognak, miáltal oly kellemes helyzetbe jutottunk, hogy hazánk irodalmi kitűnőségeit csoportosítsuk lapunk körül. A Gondüző megjelen minden vasárnap 3*/2 ívnyi tartalommal és ára a bérmentes szétküldéssel együtt negyedévre csak 1 frt 60 kr., félévre 3 frt. Mutatvány számmal mindenkinek szívesen szolgálunk ingyen és bérmentve, ki e végett hozzánk fordul. Az előfizetési pénzek legczélszerűbben posta utalványnyal a „Gondüző“ kiadóhivatalához küldendők. Székely Aladár a „GONDÜZŐ“ kiadó tulajdonosa Budapesten, dobutcza 14. HÍRROVAT. Marosvássírhelytt, 1885. márcz.26. — Lapunk mai száma utolsó ez évnegyedben. Meggyőződhettek a lejárt évnegyed folytán is tisztelt olvasóink, hogy többet adtunk, mint amennyit ígértünk, amenyiben rendkívüli szám és mellékletek adása által túlléptünk programmunk határán, mely lapunknak hetenként egy ív tartalommal való megjelenését ígérte. A múlt években is a rendkívüli számok és mellékletek tetemes többlet kiadást, rendkívüli munkásságot és áldozatkészséget igényeltek, melyekért bizony nem igen kaptuk meg a méltányos kárpótlást, mivel lapjáratainknak egy jókora része és nem helybeli hirdetőink igen gyarlan fizették be (vagy még máig sem fizették be) köteles tartozásaikat, melyek miatt kiadóhivatalunkra tetemes terhek nehezedtek s legújabban is a hirdetési bélyegilletékek tárgyában egész zaklatásnak voltunk és vagyunk kitéve, melynek részletesebb ismertetését is bemutatjuk, csakhogy a kérdés egyszer végleges megoldást nyerhessen. A kolozsvári pénzügyigazgatóság, a helyi adófelügyelőség, adóhivatal, illetékkiszabási hivatal (lelet-ügyben) városi adóhivatali osztály megtalálásai egymást érik, jóllehet a kérdéses 294 frt 20 kr összeg erejéig teljes biztosítékot nyújtottunk. Ezen összeggel szemben csaknem kilenczszáz frt hátrálók és hirdetési illetékünk van bevárandó, melyből legalább 500 frt olyan helyeken van, honnan első megtalálásra megkaphatnék a kötelező illetéket. Tisztelettel kérjük azért mindazon tlapjáratainkat, kik szívesek voltak azt elfogadni, kegyeskedjenek a hátralékokat is kiegyenlíteni, valamint évnegyedes t. előfizetőinket is egész tisztelettel kérjük az esedékes előfizetési illetékek szíves megtételére, hogy a késedelmezések miatt fennakadást ne szenvedjen lapunk kiadóhivatala.