Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1885-03-26 / 14. szám

62 MAROS-VIDÉK XV. évfolyam, szállodások renaissance-palotája, az igazgatóság Csi­­nos kupolájú csarnoka. De koronája az egész térnek és egyúttal a kiállítás összes telepének a hatalmas iparcsarnok, diadalívhez hasonló kapuzataival, impo­­­záns idomaival és toronynyi magasságú fényes ku­polájával. E tér körül csoportosul a kiállítás többi épülete, mindössze száznál több épület, a legkülön­bözőbb stílusok változatos képét nyújtván. A kiállítandó tárgyak már e hó elseje óta szaporán érkeznek be. Magában az iparcsarnokban serényen folyik a berendezési munkálkodás; az állványokon kívül itt már befejezéséhez közel állnak az óriási orgona, a díszes szökőkút, a szobafülkék, amikben a magyar bútoripar fogja a maga remekeit közszem­lére kitenni. A királyi pavilion, a magyar ipar e megkapó szépségű remekműve, szintén be lesz nem­sokára fejezve. Ez az egész épület tetejétől a talapzatáig, a berendezést, festést stb. beleértve, maga is kiállí­tási tárgy. A leghíresebb magyar iparczégek ingyen készítik, mintegy fényes jeléül a honi iparosvilág hódolatának királya iránt. A műcsarnok gyönyörű majolika díszítéseivel már teljesen készen áll. Méltó kerete ez a viruló magyar képzőművészetnek. Bejelentő már annyi akadt, hogy bajosan lesz lehető valamennyi beérkező műtárgyat benne elhelyezni. A keleti pavilion ügye utóbb örvendetes lendületet vett. Gróf Zichy Jenő legutóbbi belgrádi útjának az a fényes eredménye lett, hogy a szerb kormány és a szerb király azonnal intézkedtek, hogy Szerbia kiállításunkon a maga ipari és mezőgazdasági viszo­nyainak teljes és kimerítő képével legyen képviselve. Ugyanez jelenthető Bulgáriáról is. Sándor fejedelem maga is igen élénken érdeklődik a kiállítás ügyei iránt és, mint báró Riegeleben szófiai követünk írja, személyesen rendelte el, hogy hadserege minden fegyvernemének teljes felszerelései a keleti pavilion bolgár osztályában kiállíttassanak; ezenkívül a bol­gár kormány meghagyta a járási főnököknek, hogy hivatalból gyűjtsék össze a népjelmezeket, házi ipar­­czikkeket stb. a kiállítás számára. A kiállítás egyéb részeiben is élénk tevékenység uralkodik és nincs kétség benne, hogy országos kiállításunk a legteljesebb sikert fogja minden te­kintetben aratni. Az országos kiállítási bizottság felkérte hazánk kiváló tudósait és szakférfiúit, hogy a kiállítás ideje alatt a kiállítás egyes csoportjait véve alapul, nép­szerű felolvasásokat tartsanak. E felolvasások a hang­versenyteremben belépti díj nélkül fognak megtar­tatni. Vámbéry Ármin hírneves tudósunk már kész­nek is nyilatkozott a kelet életéről és iparáról szóló ilynemű felolvasás tartására. O. b. körös-körül bevilágítani hivatott minden fotogén lámpák egyetlen óriása pöffeszkedő nyugalommal szórja sugárözönét a plafon közepéről alá a gyéren elszórt közönségre, mintha kérkedve mondaná: lám csak, az én melegem, fényem nem merül ki soha, ha jól vagyok tartva fotogénnel, s te drága közönség, a szini előadások szellemi táplálékától csömört kaptál talán? Hát könnyű annak a fotogénlámpa óriásnak az ar­­roganczia, de bajos dolog egy kisvárosi közönségnek féléven keresztül kitartani egy nagy színtársulatot, meg aztán az emberi természetben rejlik a változa­tosság után való kapkodás, egy bizonyos mértéken túl az­ illat is elveszti ingerlő hatását. Most, a szini idény vége felé még a művészi ven­dégszereplések is alig voltak képesek a telt házat mindig egy­behozni, miből az a tanulság, hogy nem ajánlatos egy színtársulatnak egy oly kis városban, mint a mienk hosszú időre települni le. Megyaszai Evelin és Vedress Gyula ven­dégszereplése rendkívüli tetszésben részesült; a kis­­aszony főleg Kendi Margit czímszerepében mu­tatta be erőteljesen kifejlett drámai művészetét, és a művészet ugyanazon magaslatán láttuk Vedress Gyula Báthori Zsigmond alakját megjelenni. Márczius 21 én „La Marjolaine“, 22 én pedig a „A vén kupecz“ másodszor kerültek színpadra, bár ez a színlapon elhallgatva jön. Márczius 24-én „Fe­dora“ P. Rott Mari jutalomjátéka is nagyobb rész­vétet érdemelt volna. Mindenben és mindenütt a ki­merülés jelei láthatók. Ideje már, hogy az őszinte elismerés a színházi zenekar irányában is megszólaljon.. A szini idény alatt a zenekar kitűnően kiképezte magát, zeneda­rabjai változatosak, élvezetesek, előadása kifogásta­lanul szabatos. Csak az a kár, hogy végét járjuk már a táncznak ! (—) Színház. A „nagyérdemű“ közönség ki van már merülve pénzben, hajlandóságban egyaránt. A nagy termet remtést. Miért ? mert attól tartanak, hogy ellenkező esetben nem számíttatnak a műveit osztályhoz. S ez így is tart a férjhez menetelig; akkor végleg elhall­gat a zene és ének, s a nő úgy cselekszik, mint a fészket rakott fülemile: elnémul, s a zongora és he­gedű üregeit bizonyos állatkák veszik birodalmukba, hogy finom hálóik szövésében gyönyörködtessék a szemlélőt. Ki kell magyaráznom magamat. Ha nem mivelem, azért mégis szeretem a zenét,s a jó zenét a nőktől is szívesen meghallgatom. Nem akarom tehát kire­kesztem szépeinket a zene ábrándos világából, hanem csak azt mondom, hogy kiben zenei hajlam és képesség van, az olyat fejleszteni kell; de ne legyen a zene egy oly ragályos betegség, mely minden áron kinoz­­tassék még a képesség és kedv hiányának ellenére is! b) Éhez hasonlóan az újabb időben fölvett tech­nikai tárgy a rajz, s ezzel is sok visszaélés törté­nik. Nagyon sok iskolában semmit sem tanítanak belőle, némely helyütt helytelenül tanítják. Az 1881. évben megjelent „Nemzeti nőnevelés“ a rajz mos­tani tanításáról így szól: „nőnevelésünkben felbur­­jánzott a lélekemelő gépies rajzoltatás mely minden rendszer és czélnélkül: tájképezés, figurális rajzolás, csendéletek és életképek útvesztőjében tévelyegve, hivatlan és ügyetlen vezetéssel másban tétokat nem keresi, mint a szándékos szemfényvesztésben... Bát­ran kimondhatjuk, hogy leányiskoláinkban, kevés kivétellel a rajzoktatás a véletlenre van bízva, úgy hogy a legszámosabb iskolában inkább óhajtjuk a Közgazdaság. Marostorda megyében, Makfalván, hol újabban pos­taállomás is van, a községi faiskolából 669 darab oltovány jöhet elárusítás alá az 1885-ik év tavaszán, mely eladandó 3 éves alma oltoványoknak fajsze­­rinti kimulatását — egyik előkelő makfalvi birtokos közvetítésével — a következőkben adhatjuk : 1. Angol arany pármin (téli) 189 db; 2. Balul 175 db; 3. Sóvári 68 db; 4. Czigány 48 db; 5. Nyári piros osztrákon 37 db; 6. Kasseli nagyrenet 33 db; 7 Király 30 db; 8. Ananász renet 18 db; 9. Blenheim arany renet 19 db; 10 Kurtaszáru pá­­rizs 15 db; 11. Királyi kurtaszáru 15 db; 12. Török muskotály 12 db; 13. Olasz-csikós párm­en 5 db; 14. Szász pap alma 5 db; összesen 669 db, darabon­ként 25 — 30 krajczár. Makfalva 1885 márcz. 13. Felméri Mihály faiskola kezelő. Felhivjuk a kedvező bevásárlási alkalomra a gaz­da közönség figyelmét, Szerk. rajzoktatás teljes mellőzését, hogy sem továbbra is a speculatio szolgálatában maradjanak“. így szól az országos jelentés a rajzoktatás jelen állapotáról, a­mi bizony szomorú dolog. Pedig a rajz­­oktatás, ha okszerűen kezeltetik, egyik legfontosabb tárgy lehet leányiskolánkban... Mi a rajz­oktatás czélja? E kérdésre mi is Felméri Lajos nevelővel azt mondjuk, hogy: a rajz czélja az, hogy a látást iskolázzuk és az alakérzéket kifejtsük. A rajzolás által a tanuló figyelme élesül, észrevétele finomul, értelme tisztul, é­s mindezek folytán­ a jó ízlésre és a szép érzetre tesz szert. A rajztanítást az is­kolai tárgyak közül egyik legfontosabbnak tekintem, mert az ipart emeli, s az egyszerű pórnő szőttessé­­ben és egyéb cikkeiben — szép ízlést, életet, fel­virágzást önt. ...* * A leány nevelés főbb tárgyairól elmondottam né­zetemet; a többiről ezúttal nem szólok. Nem könyv irására, hanem egy értekezés összeállítására voltam fi­ híva, s úgy hiszem, fölvettem mind­azt a mi egy órányi felolvasásra szánt értekezés keretébe illik... Hálás köszönetet nyilvánítok a tisztelt tanítói testületnek azért, hogy alkalmat adott e fontos és napi­renden levő tárgyról ennyit is elmondanom !*) ~~ *) Források: Tóth Pál és Felméri Lajos nevelési íróknak ez értekezésben említett munkái. (Vége.) * Próbabeszédek sorrendje. Főtisztelet. Püspök-helyettes ur f. hó 19-ről 393. sz. a. kelt értesítése szerint a betöltendő második papi állomásra kijelölt tiszteletes urak próbabeszé­deiket következő sorrendben és napokon fogják meg­tartani: 1. Gönczi János koronkai pap f á. márcz. hó 29-én 2. Molnár Albert sámsondi pap f. é. áprilhó 6. 3. Vorai Gyula helybeli segéd pap ápril hó 12. 4. Szentkirályi Sándor m.­madarasi pap áprilhó 19. 5. Sz­őcs Sándor dévai pap áprilhó 26. 6. Tavaszi József vajai pap május hó 3­­7. Bodor Géza püspöki titkár m­ájus hó 10-én Mitől az érd­klődők ezennel hi­vatalosan érte­ttetnek. A marosvásárhelyi ev. ref. egyház keleli tanácsának 1885. márcz. hó 22-én tar­tott üléséből. Vla­s­s Tamás, ev. ref. első pap, mint elnök. IRODALOM. A „Gondüző“ szépirodalmi hetilap f. évi ápril hó­­ elsejével harmadik évnegyedébe lép és rövid fenn­állása óta, rendkívül dús és változatos tartalmánál fogva oly pártolásnak örvend, mely az irodalom terén valóban páratlanul áll hazánkban. A „ Gondüző“ erkölcsöt nemesítő és lelket mi­velő érdekfizítő és gondokat űző olvasmányaival kimeríthetlen tárházat képez családok és egyesek számára. A „Gondüző“ munkatársai: P. Szathmári Ká­roly, Tolnai Lajos, Komócsy József, Kiss József, Margitay Dezső, Mikszáth Kálmán, Szana Tamás Tóth Endre, Vértesi Arnold, Kazár Emil, Éjszaki Károly, Endrődi Sándor, Balázs Sándor, Dalmady Győző, Prém József, Flentaller Lajos, Sziklay Já­nos, Reviczky Gyula, Palágyi Lajos, Lévai Sándor, stb. stb. A „Gondüző“ továbbá megkezdte „A gránátkö­ves asszony“, Larlitz E. világhírű regényének köz­lését, egyedül jogosított magyar fordításban, mely, regény egyszerre hat nyelven jelenik meg. Végre pedig örvendve említjük meg, hogy Jókai Mór és Beniczkyné Bajza Lenke koszorús íróink ígéretét bírjuk, hogy a „Gondüző“ számára írni fognak, miáltal oly kellemes helyzetbe jutottunk, hogy hazánk irodalmi kitűnőségeit csoportosítsuk lapunk körül. A Gondüző megjelen minden vasárnap 3*/2 ívnyi tartalommal és ára a bérmentes szétküldéssel együtt negyedévre csak 1 frt 60 kr., félévre 3 frt. Mutatvány számmal mindenkinek szívesen szol­gálunk ingyen és bérmentve, ki e végett hozzánk fordul. Az előfizetési pénzek legczélszerűbben posta utalványnyal a „Gondüző“ kiadóhivatalához kül­dendők. Székely Aladár a „GONDÜZŐ“ kiadó tulajdonosa Budapesten, dob­utcza 14. HÍRROVAT. Marosvássírhelytt, 1885. márcz.26. — Lapunk mai száma utolsó ez évnegyedben. Meggyőződhettek a lejárt évnegyed folytán is tisz­telt olvasóink, hogy többet adtunk, mint a­mennyit ígértünk, a­menyiben rendkívüli szám és mellékle­tek adása által túlléptünk programmunk határán, mely lapunknak hetenként egy ív tartalommal való megjelenését ígérte. A múlt években is a rendkívüli számok és mellékletek tetemes többlet kiadást, rend­kívüli munkásságot és áldozatkészséget igényeltek, melyekért bizony nem igen kaptuk meg a méltányos kárpótlást, mivel lapjáratainknak egy jókora része és nem helybeli hirdetőink igen gyarlan fizették be (vagy még máig sem fizették be) köteles tartozá­saikat, melyek miatt kiadóhivatalunkra tetemes ter­hek nehezedtek s legújabban is a hirdetési bélyeg­illetékek tárgyában egész zaklatásnak voltunk és vagyunk kitéve, melynek részletesebb ismertetését is bemutatjuk, csakhogy a kérdés egyszer végleges megoldást nyerhessen. A kolozsvári pénzügyigazga­tóság, a helyi adófelügyelőség, adóhivatal, illeték­kiszabási hivatal (lelet-ügyben) városi adóhivatali osztály megtalálásai egymást érik, jóllehet a kér­déses 294 frt 20 kr összeg erejéig teljes biztosítékot nyújtottunk. Ezen összeggel szemben csaknem ki­­lenczszáz frt hátrálók és hirdetési illetékünk van bevárandó, melyből legalább 500 frt olyan helye­ken van, honnan első megtalálásra megkaphatnék a kötelező illetéket. Tisztelettel kérjük azért mind­azon t­­lapjáratainkat, kik szívesek voltak azt el­fogadni, kegyeskedjenek a hátralékokat is kiegyen­líteni, valamint évnegyedes t. előfizetőinket is egész tisztelettel kérj­ük az esedékes előfizetési illetékek szíves megtételére, hogy a késedelmezések miatt fennakadást ne szenvedjen lapunk kiadóhivatala.

Next