Marosvidék, 1893 (23. évfolyam, 1-60. szám)

1893-03-26 / 14. szám

XXIII-ik ÉVFOLYAM. 14-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1893. márcaius 26. MAKOSYIDEK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. Elstfizetés­i díjak n­yen* ívre........ 6frt -kr í'élevre................ .8 •1* N»kr enevre .. . .. .1, egyes SiamaraH kr. A e gr­­ e 1 e el m. i n. d. e n vasárnap. 8715KKK8ZTÓI 8ZALLA8: a Hajósutozában a 3. szám alatti házban. lap m­.niUmi r««7.ét illető közlemények a szerkesztőséghez. pfinzkfildoraények a kiadóhivatalhoz odrillentve küldendők. kiadóhivatal az, er rof. főtanod»­ könyvnyomdában Imre). Sándornál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasabozott «arm tor vagy annak térmértéke 6 kr Bélyegdij minása után 30 , Nyiltter soronként 25 A fdrd. és nyiltt. dijak előre il­etsndők Felhivás előfizetésre. A „Marosvidék“ 1893. évi, XXIII. évfolyamának második (ápril.— jun.) évnegyedére kibocsájtuk előfizetési felhívásunkat. Előfizetési dij ápril-ju­­ni­usra 1 frt 50 kr. A kik félévre ápril­­szept. óhajtanak előfizetni,3 frt; a kik pedig az idei évfolyam hátralevő ré­szére­­ írt 50 kv összeg befizetésé­vel léphetnek előfizetőink sorába. Az áprilisun. évnegyed alkamából, midőn előfizetési felhívásunkat kibo­­csátjuk, nem teszünk hangzatos ígé­reteket, hanem egyszerűen csak azt ígérjük, hogy igyekszünk lapunkat úgy állítani össze, miszerint annak belső tartalma és külső kiállítása egy­­iránt megfelelhessen a méltányos igé­nyeknek. Munkálkodásunkat írói önérzet és természeti hajlam­ vezeti, érdekek szolgálatába nem szegődtünk, gazdát nem kerestünk, hanem szabadon és függetlenül vezetjük tovább is lapunk ügyeit, a­mint tettük ezt két évtize­den keresztül. Jövőre is önállóan óhajtjuk lapunk ügyeit vezetni s hogy ezt megtehessük, szíves munkatársainknak és tisztelt előfizetőinknek támogató jóakaratát, megtisztelő pártfogását kérjük. Jelszavunk marad a régi: „kitartás­sal előre!“ Marosvásárhelytt, 1893. márcz 25. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A „Marosvidék“ tárc­ája. Virágvasárn­apon, Virágvasárnapon, harangzúgás között, Seregük össze a tisztelt gyülekezet; Máskor a természet pompába öltözött, Most az idő nagyon neki lüledezett. Hideg, csípős szelek végig száguldanak A bérezek ormain s a tar mezők felett, Hófelb­gek megött elrejtve áll a nap,­­ a fölökébe! sok helyt megint megdermedett. Virágvasárnapon, hol van a kikelet, Hol van himes mezőn a szindús öltözék ? A természet tavaszt hiába hirdetett, A „tél-apó“ tőlünk még el nem költözik ! Felforditott rendszer, visszás berendezés, Még a természet is, fogyatkozást mutat, Pedig hirdetve van az újra ébredés, S kiadta a tavasz, a télnek az utat . . . * * * Zimánkos egy idő sanyarú kikelet, Tavasz helyett látjuk a fagylaló telet . . . Szomorú látemé­ny, aggályt hozó való . . . Adj már tavaszt nekünk hatalmas Fővaló! Didergő. A szép Nadina hangversenye. Kíváncsisággal vártuk Nadina Slaviansky hang­versenyét. Ki ne hallotta volna hírót a műveit olvasó kö­zönség közül a Slaviansky d’ Agrenef­f-féle orosz énekes társaságnak, mely egy pár évvel ezelőtt, hangverseny körútjában Magyarországot is meglátogatta. Abban az időben úgy a budapesti, valamint a a vidéki lapok nagyon sokat foglalkoztak a dalos társasággal s főleg annak vonzó alakját, a szép Nadinát, egész dicshimnuszokkal árasztották el, mely hízelgő áradozások nemcsak fejét szédít­hették el a kecses orosz énekesnőnek, hanem annyira megkedveltették az északi klíma szülött­jével az enyhébb magyar égaljat, hogy Budapes­ten tüzet fogott szíve s a meleg érzelemtől fel­­gyuladva, nem is akarta követni apja dalos tár­saságát, hanem Szegedről viszszament Budapestre, hol egy huszár uniformisba öltözött előkelő levente felfakasztott szerelménél kereste a maga földi üd­vösségét, élet­boldogságát. A szív tájolójában a delejti nem sokáig mu­tata az északkeleti irányt s az inclinatio tör­vénye az északi sarkpont csillagát hiába jelölte ki az „észak csillagáénak, mert a „tempera­mentum kompusza“ elveszte magnet­iz­áló hatalmát s mihelyt a vonzó­ erő hatása megszűnt, a szalmatűznél elhamvadott a kora­szülött szerelem s a szép Nadina kiábrándulva, megint körútra rándult, de akkor már nem a régi népénekes társulattal, hanem az általa szervezett, új dalos társasággal, a melybe egy pár erőt szer­ződtetett az apja társulatából s egy egész csoport gyermeket vett fel s ezzel szervezte 33 tagból álló daltársulatát, melylyel jelenleg szerepel hang­verseny körútjában. Úgy tudjuk, hogy hangver­senyeit az osztrák-magyar birodalomban Kugel Ignácz impressario rendezi, ki irodáját Bécsben tartja s Károly nevű (tartalékos sorezredi tiszt) fiát bizta meg, hogy a hangverseny-körúton érde­két képviselje. Ez a csinos, szőke fiatal ur Ma­rosvásárhelyen is jelen volt s mint a c­ég meg­bízottja, a hangverseny rendez­őjével kifogástalan udvariassággal intézte el a szükséges ügyletet. Igen könnyű volt a dolga, mivel az előre kikötött biztosíték kéznél volt, mig a risikó és a sok nehézséggel és utánjárással járó munka, közvet­lenül a helyi rendezőséget terhelte. Kerek négy­száz forintot kellett biztosítani a „Concert-Direc­tion Ignaz Kugel“ czégnek, hogy a „Russicker Vocal-Capelle Nadina Silaviansky“ hangversenye a székelyfővárosban is megtartható legyen. Ezen körülmény indokolja a magas helyárakat, mivel még a helyi kiadásokat is biztosítani kelletett, a­melyek a száz forintot jóval felülhaladták. Min­den magas belépti­ díj daczára, igen szép közönség töltötte be a Transylvania dísztermét, mely este 7 órakor gyülekezett s feszült figyelemmel várta a szép Nadina megjelenését. Nem sokáig kellett várakozni, mert a toilette­­szobából egyszerre felvonult a dalos társaság az emelvényre s midőn elhelyezkedett, a kis társalgó szobából festői díszruhájában a szép Nadina is meg­jelent s a pódiumon előhaladva, a középre helyezett harmonium eleibe tett zsámolyra fellépett, magát meghajtotta s udvarias éljenzés közepett jobb ke­zével a taktus-veréshez fogott. Az ütemek jelzése mellett az énekeket is vezette, jóllehet a harmonium­ mesterének vált feladatává a hangve­­zéri szerepet gyakorolni. A közönség nagy része nem annyira az ének iránt érdeklődött, mert hiszen sikerült hangver­senyt akár­mennyit hallhatott, hanem inkább az Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tavaszi rendkívüli közgyűlése f. hó 11-én tartatott meg a bizottsági tagok igen élénk részvétele mellett Kemény Kálmán báró főispán elnöklése alatt. Törvényczikkek és miniszteri leiratok kihirde­tése után megható jelenet következett. Székes község biráját az ősz Kali Mózest diszite föl a főis­pán a koronás ezüst érdem­kereszttel szép be­szédben méltatva az agg elöljáró érdemeit, mit a ki­tüntetett egyszerű, megható szavakkal köszönt meg. A miniszteri leiratok között nevezetesebb fon­tosságú, hogy a kereskedelemügyi miniszter Molnár József orsz. képviselőnek Szász-Régentől­ Gyergyó- Szent-Miklósig vezetendő helyi érdekű vasút­vo­nalra előmunkálati engedélyt adott. Az egész közgyűlés legérdekesebb tárgyát a 13. pont alatt fölvett indítvány képezte. V. Filep Albert kir. tanácsos, a vármegyei nem­zet párt elnöke, adott be indítványt,­­ és nem Budapest főváros önálló törvényhatósága átirata kapcsán fordult elő az ügy, mint egy helyi lap nagyon tévesen közölte, mert a főváros átirata még nem is lett bemutatva a vármegyén, melyben a kormány összes egyházpolitikai reformfl­­tervei helyeseltetnek s azok sárgya és a legköze­lebbi jövőben való megvalósítása óhajtandónyik, és halaszthatatlan activnak jeleztetik. Az állandó választmány határozati javaslata, mely az indítványt elfogadásra ajánlja, még föl sem olvastatott, midőn az indítvány ellenzői heves közbekiáltásokkal :rossz, rossz!* szóval mon­dottak ellent a javaslatnak és indítványnak, mely közbekiáltással mintegy provokáltatott a liberális szellemű közgyűlés hatalmas éljenzése, tapsa, mely meg nem szűnt perczekig. Újból fölzúgott a taps és éljen riadalom, midőn­ a szabadelvű nemzeti eszmék és a 48—49-stől szabadságharcz ősz bajnoka, V. F­­­­­e­p Albert indítványát röviden indokolta.­­ Indítványozó után Pap János r. kath. jobbágy­falvi plébános beszélt mintegy óra hoszszat a ja­vaslat ellen, sokszor zajos ellenmondásokat és közbekiáltásokat idézve föl, de még elnöki figyel­meztetést is okozva; sokszor zajos, máskor mu­lattató jelenetek bőven fordultak elő, sőt végtére az ideges hangulat még a saecularizatiot is emle­getni kezdette. Pap János egyházi és dogmatikai szempontból foglalkozott az indítványnyal s nem fogadta el a javaslatot. Utána megint katholikus, Sándor László ca., és kir. kamarás, alispán állott föl s erős nemzeti érzülettől duzzadozó, igen szép és lendületes be­­széddel védte a javaslatot, perczekig tartó zajtos éljenzéstől és tapstól kísértetve. Csongvay Lajos röviden kívánt szólali s Pap Jánostól azt kérdi csak, hogy hol vannak azok a bandériumok, melyeket valaha a főpapok a magyar államtól nyert javak fejében a hon vé­delmére kiállítani tartoztak ? Általános „úgy van, igaz!“ kiáltás hangzott e beszéd után. Tavaszi József magyarpéterlaki ref. lelkész gyönyörű, magas röptű beszéde egyházi és vallási szempontból helyeselte a javaslatot, igazán frene­tikus helyesléssel és tapssal jutalmazva; — a ja­vaslat ellen szólott még Gazda Dénes szovát­ai r. kath. plébános, pár szóval a javaslat mellett Kemény Domokos báró és az indítványozó V. F­i­­­e­p Albert. A szavazás megejtetvén, elnöklő főispán enun­­ciálta az eredményt, mely szerint a törvényható­sági bizottság az indítványt négy szavazat elle­nében az összes szavazatokkal elfogadta. Ellene szavaztak: Pap János jobbágyfalvi és Gazda Dénes szováthai r. kath. plébánosnak; Hosszú László gör. kath. esperes és Dániel Ferencz mosonyi földbirtokos. A közgyűlés többi tárgyaiból legérdekesebb volt Szabad mezőségi székely falu kérése, mely község — városunkat is meghaladná e téren — rossz ivóvize pótlása miatt nagy költséggel igen kitűnő forrás vizet vezet m. e. 1000 méter tá­volról be a faluba s a falu kellős közepén gyö­nyörű kivitelű szökőkútat épít. A törvényhatósági bizottság örömmel hagyta helybe a községi kép­viselő testület határozatát. Némi vitát provokált az alsó-marosi járásban rendszeresítendő két kör-közgyám állása; a ja­vaslat ellen fölvonult az árvaszék, de az alispán-

Next