Marosvidék, 1893 (23. évfolyam, 1-60. szám)
1893-03-26 / 14. szám
XXIII-ik ÉVFOLYAM. 14-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1893. márcaius 26. MAKOSYIDEK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. Elstfizetési díjak nyen* ívre........ 6frt -kr í'élevre................ .8 •1* N»kr enevre .. . .. .1, egyes SiamaraH kr. A e gr e 1 e el m. i n. d. e n vasárnap. 8715KKK8ZTÓI 8ZALLA8: a Hajósutozában a 3. szám alatti házban. lap m.niUmi r««7.ét illető közlemények a szerkesztőséghez. pfinzkfildoraények a kiadóhivatalhoz odrillentve küldendők. kiadóhivatal az, er rof. főtanod» könyvnyomdában Imre). Sándornál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasabozott «arm tor vagy annak térmértéke 6 kr Bélyegdij minása után 30 , Nyiltter soronként 25 A fdrd. és nyiltt. dijak előre iletsndők Felhivás előfizetésre. A „Marosvidék“ 1893. évi, XXIII. évfolyamának második (ápril.— jun.) évnegyedére kibocsájtuk előfizetési felhívásunkat. Előfizetési dij ápril-juniusra 1 frt 50 kr. A kik félévre áprilszept. óhajtanak előfizetni,3 frt; a kik pedig az idei évfolyam hátralevő részére írt 50 kv összeg befizetésével léphetnek előfizetőink sorába. Az áprilisun. évnegyed alkamából, midőn előfizetési felhívásunkat kibocsátjuk, nem teszünk hangzatos ígéreteket, hanem egyszerűen csak azt ígérjük, hogy igyekszünk lapunkat úgy állítani össze, miszerint annak belső tartalma és külső kiállítása egyiránt megfelelhessen a méltányos igényeknek. Munkálkodásunkat írói önérzet és természeti hajlam vezeti, érdekek szolgálatába nem szegődtünk, gazdát nem kerestünk, hanem szabadon és függetlenül vezetjük tovább is lapunk ügyeit, amint tettük ezt két évtizeden keresztül. Jövőre is önállóan óhajtjuk lapunk ügyeit vezetni s hogy ezt megtehessük, szíves munkatársainknak és tisztelt előfizetőinknek támogató jóakaratát, megtisztelő pártfogását kérjük. Jelszavunk marad a régi: „kitartással előre!“ Marosvásárhelytt, 1893. márcz 25. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A „Marosvidék“ tárcája. Virágvasárnapon, Virágvasárnapon, harangzúgás között, Seregük össze a tisztelt gyülekezet; Máskor a természet pompába öltözött, Most az idő nagyon neki lüledezett. Hideg, csípős szelek végig száguldanak A bérezek ormain s a tar mezők felett, Hófelbgek megött elrejtve áll a nap, a fölökébe! sok helyt megint megdermedett. Virágvasárnapon, hol van a kikelet, Hol van himes mezőn a szindús öltözék ? A természet tavaszt hiába hirdetett, A „tél-apó“ tőlünk még el nem költözik ! Felforditott rendszer, visszás berendezés, Még a természet is, fogyatkozást mutat, Pedig hirdetve van az újra ébredés, S kiadta a tavasz, a télnek az utat . . . * * * Zimánkos egy idő sanyarú kikelet, Tavasz helyett látjuk a fagylaló telet . . . Szomorú látemény, aggályt hozó való . . . Adj már tavaszt nekünk hatalmas Fővaló! Didergő. A szép Nadina hangversenye. Kíváncsisággal vártuk Nadina Slaviansky hangversenyét. Ki ne hallotta volna hírót a műveit olvasó közönség közül a Slaviansky d’ Agreneff-féle orosz énekes társaságnak, mely egy pár évvel ezelőtt, hangverseny körútjában Magyarországot is meglátogatta. Abban az időben úgy a budapesti, valamint a a vidéki lapok nagyon sokat foglalkoztak a dalos társasággal s főleg annak vonzó alakját, a szép Nadinát, egész dicshimnuszokkal árasztották el, mely hízelgő áradozások nemcsak fejét szédíthették el a kecses orosz énekesnőnek, hanem annyira megkedveltették az északi klíma szülöttjével az enyhébb magyar égaljat, hogy Budapesten tüzet fogott szíve s a meleg érzelemtől felgyuladva, nem is akarta követni apja dalos társaságát, hanem Szegedről viszszament Budapestre, hol egy huszár uniformisba öltözött előkelő levente felfakasztott szerelménél kereste a maga földi üdvösségét, életboldogságát. A szív tájolójában a delejti nem sokáig mutata az északkeleti irányt s az inclinatio törvénye az északi sarkpont csillagát hiába jelölte ki az „észak csillagáénak, mert a „temperamentum kompusza“ elveszte magnetizáló hatalmát s mihelyt a vonzó erő hatása megszűnt, a szalmatűznél elhamvadott a koraszülött szerelem s a szép Nadina kiábrándulva, megint körútra rándult, de akkor már nem a régi népénekes társulattal, hanem az általa szervezett, új dalos társasággal, a melybe egy pár erőt szerződtetett az apja társulatából s egy egész csoport gyermeket vett fel s ezzel szervezte 33 tagból álló daltársulatát, melylyel jelenleg szerepel hangverseny körútjában. Úgy tudjuk, hogy hangversenyeit az osztrák-magyar birodalomban Kugel Ignácz impressario rendezi, ki irodáját Bécsben tartja s Károly nevű (tartalékos sorezredi tiszt) fiát bizta meg, hogy a hangverseny-körúton érdekét képviselje. Ez a csinos, szőke fiatal ur Marosvásárhelyen is jelen volt s mint a cég megbízottja, a hangverseny rendezőjével kifogástalan udvariassággal intézte el a szükséges ügyletet. Igen könnyű volt a dolga, mivel az előre kikötött biztosíték kéznél volt, mig a risikó és a sok nehézséggel és utánjárással járó munka, közvetlenül a helyi rendezőséget terhelte. Kerek négyszáz forintot kellett biztosítani a „Concert-Direction Ignaz Kugel“ czégnek, hogy a „Russicker Vocal-Capelle Nadina Silaviansky“ hangversenye a székelyfővárosban is megtartható legyen. Ezen körülmény indokolja a magas helyárakat, mivel még a helyi kiadásokat is biztosítani kelletett, amelyek a száz forintot jóval felülhaladták. Minden magas belépti díj daczára, igen szép közönség töltötte be a Transylvania dísztermét, mely este 7 órakor gyülekezett s feszült figyelemmel várta a szép Nadina megjelenését. Nem sokáig kellett várakozni, mert a toiletteszobából egyszerre felvonult a dalos társaság az emelvényre s midőn elhelyezkedett, a kis társalgó szobából festői díszruhájában a szép Nadina is megjelent s a pódiumon előhaladva, a középre helyezett harmonium eleibe tett zsámolyra fellépett, magát meghajtotta s udvarias éljenzés közepett jobb kezével a taktus-veréshez fogott. Az ütemek jelzése mellett az énekeket is vezette, jóllehet a harmonium mesterének vált feladatává a hangvezéri szerepet gyakorolni. A közönség nagy része nem annyira az ének iránt érdeklődött, mert hiszen sikerült hangversenyt akármennyit hallhatott, hanem inkább az Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tavaszi rendkívüli közgyűlése f. hó 11-én tartatott meg a bizottsági tagok igen élénk részvétele mellett Kemény Kálmán báró főispán elnöklése alatt. Törvényczikkek és miniszteri leiratok kihirdetése után megható jelenet következett. Székes község biráját az ősz Kali Mózest diszite föl a főispán a koronás ezüst érdemkereszttel szép beszédben méltatva az agg elöljáró érdemeit, mit a kitüntetett egyszerű, megható szavakkal köszönt meg. A miniszteri leiratok között nevezetesebb fontosságú, hogy a kereskedelemügyi miniszter Molnár József orsz. képviselőnek Szász-Régentől Gyergyó- Szent-Miklósig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra előmunkálati engedélyt adott. Az egész közgyűlés legérdekesebb tárgyát a 13. pont alatt fölvett indítvány képezte. V. Filep Albert kir. tanácsos, a vármegyei nemzet párt elnöke, adott be indítványt, és nem Budapest főváros önálló törvényhatósága átirata kapcsán fordult elő az ügy, mint egy helyi lap nagyon tévesen közölte, mert a főváros átirata még nem is lett bemutatva a vármegyén, melyben a kormány összes egyházpolitikai reformfltervei helyeseltetnek s azok sárgya és a legközelebbi jövőben való megvalósítása óhajtandónyik, és halaszthatatlan activnak jeleztetik. Az állandó választmány határozati javaslata, mely az indítványt elfogadásra ajánlja, még föl sem olvastatott, midőn az indítvány ellenzői heves közbekiáltásokkal :rossz, rossz!* szóval mondottak ellent a javaslatnak és indítványnak, mely közbekiáltással mintegy provokáltatott a liberális szellemű közgyűlés hatalmas éljenzése, tapsa, mely meg nem szűnt perczekig. Újból fölzúgott a taps és éljen riadalom, midőn a szabadelvű nemzeti eszmék és a 48—49-stől szabadságharcz ősz bajnoka, V. Fep Albert indítványát röviden indokolta. Indítványozó után Pap János r. kath. jobbágyfalvi plébános beszélt mintegy óra hoszszat a javaslat ellen, sokszor zajos ellenmondásokat és közbekiáltásokat idézve föl, de még elnöki figyelmeztetést is okozva; sokszor zajos, máskor mulattató jelenetek bőven fordultak elő, sőt végtére az ideges hangulat még a saecularizatiot is emlegetni kezdette. Pap János egyházi és dogmatikai szempontból foglalkozott az indítványnyal s nem fogadta el a javaslatot. Utána megint katholikus, Sándor László ca., és kir. kamarás, alispán állott föl s erős nemzeti érzülettől duzzadozó, igen szép és lendületes beszéddel védte a javaslatot, perczekig tartó zajtos éljenzéstől és tapstól kísértetve. Csongvay Lajos röviden kívánt szólali s Pap Jánostól azt kérdi csak, hogy hol vannak azok a bandériumok, melyeket valaha a főpapok a magyar államtól nyert javak fejében a hon védelmére kiállítani tartoztak ? Általános „úgy van, igaz!“ kiáltás hangzott e beszéd után. Tavaszi József magyarpéterlaki ref. lelkész gyönyörű, magas röptű beszéde egyházi és vallási szempontból helyeselte a javaslatot, igazán frenetikus helyesléssel és tapssal jutalmazva; — a javaslat ellen szólott még Gazda Dénes szovátai r. kath. plébános, pár szóval a javaslat mellett Kemény Domokos báró és az indítványozó V. Fiep Albert. A szavazás megejtetvén, elnöklő főispán enunciálta az eredményt, mely szerint a törvényhatósági bizottság az indítványt négy szavazat ellenében az összes szavazatokkal elfogadta. Ellene szavaztak: Pap János jobbágyfalvi és Gazda Dénes szováthai r. kath. plébánosnak; Hosszú László gör. kath. esperes és Dániel Ferencz mosonyi földbirtokos. A közgyűlés többi tárgyaiból legérdekesebb volt Szabad mezőségi székely falu kérése, mely község — városunkat is meghaladná e téren — rossz ivóvize pótlása miatt nagy költséggel igen kitűnő forrás vizet vezet m. e. 1000 méter távolról be a faluba s a falu kellős közepén gyönyörű kivitelű szökőkútat épít. A törvényhatósági bizottság örömmel hagyta helybe a községi képviselő testület határozatát. Némi vitát provokált az alsó-marosi járásban rendszeresítendő két kör-közgyám állása; a javaslat ellen fölvonult az árvaszék, de az alispán-