Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Mátészalka, 1920
REV 98 Aratok az iskola történetéhez. Három nehéz esztendő telt el azóta, hogy iskolánk utolsó nyomtatott értesítője megjelent. Köteteket lehetne írni azokról az eseményekről, melyek hazánk szomorú történetével kapcsolatosan ez idő alatt községünkben, iskolánkban történtek. A szűk keretek folytán ezekről csak néhány szobán emlékezhetem meg. Az 1918—19. tanév elején a háború öldöklő fúriája már fáradni kezdett, a világégésnek csak a zsarátnokai füstölögtek. Mindnyájan csak a békét szomjaztuk. Az iskolai munka mégis nagyon nehezen indulhatott meg a láttás hiány miatt. Amikor a tanártestület annyira kiegészült, hogy minden tantárgyat, bár csökkentett óraszámban taníthattunk, előbb a spanyol járvány, majd fűtőanyag hiánya miatt szünetelt a tanítás. A normális iskolai munka csak január 20.-én kezdődhetett meg s azt a kommunizmusnak 3 heti uralma sem zökkentette ki a rendes kerékvágásból, haladt tovább a régi fegyelemmel s amikor tanítványaink a húsvéti vakációra elszéledtek, senki sem sejtette, hogy milyen pusztulásra jönnek vissza! 1919. ápr. 22.-én barbár horda, oláh katonaság özönlötte el a székelyek álal kiürített községet. Rombolási dühök talán iskolánknál ért tetőpontjára. Bútorzatunk és fölszerelésünk nagyrészt teljesen tönkretették, gyönyörű szertárunk tartalmát vagy elrabolták vagy pozdorjává törték, még a vaspáncél pénzszekrény sem tudott nekik ellentállni; az iskolai pénztár, alapítványaink, alapjaink vagyona martalékukká lett, az irattárt, könyvtárakat az átokba hányták, az igazgatói lakást teljesen kifosztották. Hosszú utánjárással sikerült tantermeinket kiüríttetni, kimeszeltetni s a tanítást május 23.-án ismét megkezdeni. Június 2.-án fejeztük be ezt a nagyon szomorú tanévet