Szilágyi Erzsébet Polgári Leányiskola, Mátyásföld, 1935
KÖVESKUTI JENŐ EMLÉKEZETE Szenteltessék értesítőnk első szava iskolánk legőszintébb barátjának Köveskuti Jenő nyugtanképző intézeti főigazgató, volt iskolaszéki tagunk emlékének. 1935. október 30-án adta vissza nemes lelkét az Úrnak. Nehéz elhinnünk, hogy már nem jön többet közénk, hogy nélkülöznünk kell komoly és kiforrott tanácsadását, iskolai életünk problémáiban. — Míg közöttünk élt sokat tanultunk Tőle, hisz a nyugalom éveiben sem pihent, hanem folytatta más utakon, de tovább a munkát. Dolgozott szívesen a közért, Mátyásföld kulturális életének kifejlesztéséért, s a szép feladatok valóra váltására szíve őszinte jóakaratával törekedett. Meghitten vallotta, hogy a nevelés, tanítás nem programm, nem is kötelesség, hanem az élet, a gyermeki élet tisztelete, a szunnyadó, istenadta ösztönös erők bimbóba fakasztása. Feltárul előttünk otthonának kapuja is, hol a gyermeki és hitvesi szeretet között, szívéből készség, figyelem, előzékenység, jóság sugárzott szét. Mi pedig köszönjük, hogy szerette a magyar gyermeket, hogy értük, a magyar polgári iskoláért a mátyásföldi iskolán keresztül olyan odaadó hűséggel harcolt és dolgozott. Köszönjük azt az önzetlen jóakaró barátságot, melyet irányunkban mindenkor tanúsított. Kísérje az örökkévalóságba, a mi soha el nem múló nagyrabecsülésünk, hódoló tiszteletünk. Van Atyánk, van Istenünk, Istentől indulunk ki valamennyien és valamennyien feléje közeledünk. A jó Istennel való szerető egyesülés nyújtson vigasztalást övéinek s mindannyiunknak, kik őt tiszteltük és szerettük.