Medgyesi Lapok, 1936 (3. évfolyam, 1-20. szám)

1936-01-13 / 1-2. szám

2 99 Az új játékterv 99 közismert utolérhetetlen előnyeiben részesülni akar,­­ akkor rendeljen azonnal postán egy n egy ■ szerencsés sorsjegyet ■ Révész Ernő föelárusítónál, Tg.­Hures [ff­ vagy vásároljon személyesen sorsjegyet e­gy Gru­nffeld­ tőzsdében Medias Bj Imám barátaim, óh én nagy családom, a Te fájdalmad hangja haza hiv engem", (idézet Liszt jegyzetei­­ből: Pourtales). Egyszerre átérezte honfiúi kötelességét, sietve távozik Velencéből Bécsbe, hogy ott az árvízkárosultak felsegítésére két hangversenyt rendezzen A két hangversenyből tíz lesz és Liszt 24.000 forintot küld a bajbajutot­taknak. A nagy francia lexikon „La­rousse” is így ír róla: „Liszt F. compositeur et pianiste hongrois“. (Liszt F. a magyar zeneszerző és zongoraművész.) Végül nem véletlenül történt, hogy Liszt Ferencet a magyar népzene illette meg és klasszikus remekművei által ezt a zenét az egész világgal megismertette. Bi­zonyára az sem volt véletlen, hogy 50 éves művészi jubileuma alkalmával minden emléktárgyát a Magyar Ne­mzeti Múzeumnak ajándékozta. Ki ne tudná, hogy ő szerzette és vezényelte az esztergomi ba­­zilika felszentelésére az „Eszter­gomi Misét“, majd Pesten mutatta be előbbiőr a magyar „Szent Erzsébet oratóriumot“. Elképzel­­hető-e, hogy a német Wagner, Mozart, vagy bármelyik nagy ze­neszerző törődött volna a pesti árvízzel, magyarországi templom felszenteléssel, magyar muzsika népszerűsítésével, vagy véletlenül magyarnak mondta volna magát ? Nem, biztosan nem. Mi és a nagyvilág biztosan tudjuk, hogy Liszt Ferenc magyar volt s csakis magyarnak tekint­hető. TARt­A Gyermeklélek Vannak írók, akik gyermekek­nek és vannak, akik gyerme­kekről írnak. Talán a kettő közül az tudja még inkább a gyer­­meklelket megfigyelni és meg­érteni, aki a gyermeknek ír. Aki megérzi, hogy mi az, ami a gyermekeiket megkapja, fantá­ziáját foglalkoztatja, ami érdekli és jó hatással van rá. Csodálatos dolog, hogy sok­szor olyan ember képes erre, akinek nincs is gyermeke, akit nem is szülői szeretet tanít erre. Viszont hányszor fordul elő, hogy maga az anya, aki gyer­mekéhez legközelebb áll, nem ismeri a saját gyermekét. Ismer­tem tökéletes jó anyát, aki gyer­mekei testi nevelésében páratlan, aki mindig otthon volt, varrt, dolgozott, sőt nagyszerűen taní­totta is gyermekeit és akinek anyai ösztöne mégsem súgta meg, hogy mit érez, hogy ho­­gyan gondolkozik gyermeke. Az olyan anyák ezek, akik bizonyos pedantériával szeretik gyerme­küket, akik akkor szigorúak, mi­kor nem kellene és akkor elné­zőek, amikor az nincsen helyén. A hazugsággal például, ami a legtöbb gyermekbüntetés oka, milyen különös dolgok is for­dulnak elő. Hazudunk a gyer­meknek valamit, mert azt a ha­zugságot valamelyes okból szük­­ségesnek tartjuk. A gyermek ezt észreveszi és hazugsággal vádol bennünket. Erre természetesen megbüntetjük arcátlansága és tiszteletlensége miatt. Máskor a gyermek hazudik nekünk. Ezért szigorú büntetésben részesül és tudja, hogy bennünket ugyan­azért nem büntettek meg. Sőt őt ha hazugsággal vádoljuk, azért már mi nem vagyunk arcátla­nok. A gyermek viszont azt is észre­veszi, hogy ismerősöknek, látogatóknak, ha talán udvarias­ságból is, de hazudunk, minden rossz következmények nélkül, reánk nézve. Továbbá észreveszi, hogy ha hazudik tudatlanabb, kisebb testvéreinek, vele sem történik semmi. S ugyanezen idő alatt tanítják, hogy a jó Isten haragszik arra, aki hazudik s a hazugság bűn. Ez csak apró, mindennap elő­forduló példa, ami élénk meg­figyelő képességű gyermeknél, vagy kissé rosszabb hajlamúnál beláthatatlan következményekkel járhat. Úgyszintén a büntetések megválasztása is. Vannak dolgok, amik nagyon bevésődnek a gyermek lelkébe. Sören Kerkegaard a híres dán író és filozófus beszéli emlék­irataiban, hogy apjának az volt a szokása, ha ő mint kis­fiú en­­gedelmet kért arra, hogy el­menjen valahová, ahova­­az apja nem akarta elengedni, akkor az kézenfogva és a szobában ve­zetve úgy tett mintha a leggyö­nyörűbb vidéken járnának együtt Hol egy vízesésre figyelmeztette őt, hol kocsikra, melyek elhagy­ták őket, ismerősökre, akiknek köszönni kell és így tovább, úgyhogy a gyermeknek amúgy is élénk fantáziáját ilyen különös módon foglalkoztatta. S amint mondja, talán ennek folytán tu­dott is később meg nem történt dolgokat úgy elképzelni, m­intha megtörténtek volna. Egy-egy ilyen séta alkalmával ugyanis annyira beleképzelte magát a dolgokba, hogy a séta végén néha holtfáradt volt. Érdekes az is, miként jutott Andersen, a nagy meseíró, arra a gondolatra, hogy meséket ír­jon. Andersen Kopenhágában sokat járt oly baráti házakba, ahol gyerekek voltak s nagy mulatsága volt, hogy meséljen a gyerekeknek történeteket, a­­melyeket részben kitalált és rész­ben hallomás után átalakított, kiszínezett. Az ő meséinek va­rázsa , élénk előadása, elragadó kedélye, gyerekes bolondsága volt. A gyermekek kiabáltak, tapsoltak elragadtatásukban, így jutott arra a gondolatra, hogy leírja meséit. Svärdström Valborg, a híres svéd énekesnő is érdekesen szá­molt be élményeiről, amelyeket gyermekdalesté­n tapasztalt. Svéd­országban gyakoriak, hogy nagy művészek egész estét betöltő programot állítanak össze gyer­mekek részére. A svédek hazája roppant gazdag a gyermeklite­­raturában s a gyermekdalok igen nagy népszerűségnek örvende­nek. Egyszer egy hangversenyen egy dalt énekelt, amelyet ma­gyar lefordításban Leányforrás­nak lehetne talán nevezni. A dalban azt kérdi a mama :- Hol lehet várjon szép fehér kezeket kapni ? A leányforrásnál: - fe­lelik a dalban. A mama szeretne kis leányának ilyen kezet sze­rezni, az első sorban egy szőke kis leány ült, aki a dal hatása alatt vörös kis kezeit kezdte vizsgálni és azután hirtelen el­dugta ruhája ráncai közé. Egy dal volt különösen meg­kapó, amelynek hallatára­­rende­sen sírtak a gyerekek. A kakas­ról s a tyúkról szólt az egyszerű kis mese dalba öntve. Sétálni indultak ketten, amikor egyszerre lecsapott az öly, s elragadta a tyúkot. Most már a kakas egye­dül járt és sírt. Egy kisleánynak annyira megtetszett, hogy a dal eléneklése után felszaladt a pó­diumra, átölelte az énekesnő tér­dét s úgy kérlelte az egész hang­verseny közönség­e nagy mulat­ságára : Édes néni, énekeld el még egyszer a kakast és a tyúkot. Két kis ikertestvért pedig egy szomorú dal úgy meghatott, hogy egymás nyakába borultak és úgy kezdtek sírni. Általában külföldön igen nagy a gyermekkultusz, ez arra híva­tottaknak nálunk is kultiválni kellene észszerűen és igen nagy megértéssel. Már a tanításnál is hihetetlen, milyen nagy szerepet játszik, hogy hogyan és kik kezdjük meg a tanítást, hogyan kell a gyermekkel megkedvel­ten­ a tanulást. Ha nem a fel­­sőbbség, a nyers erő kénysze­ríti a gyermeket arra, hogy ta- Med­gyesi Lapok Ha mikor egy egy nap Rosszat cselekedtem, Valami gyarlóság Lett úrrá felettem, Akiket szeretek, Akaratlan szóval Talán megbántottam: Akkor este nekem Szomorú sorsom van! Nem Ízlik az étel, Nem Ízlik az álom. Hasztalan vidutgat Vidám kis családom. Akkor este nekem Láthatatlan kezek Tövisre ágyaznak... S kegyetlen, kietlen Rossz álmaim vannak! Esték Szabolcsba Mihály. S ha mikor egy egy nap .Szépet, jót tehetem, Valami szenvedő Terhén könyü­thettem: Akkor este mintha Melegebbé válnék A szivem verése, S a kis gyermekeim Csókja, ölelése! Akkor este mintha A világ szebb lenne, S a mi házunk egy Tündérsziget benne. Akkor este mintha, Lágy rózsasziromból Vetnék a párnámat, S álmomba angyali Dallal ringatnának? V­M) január 13 Előfizetőinkhez Miután lapunk fennállá­­ság­ak egyedüli alapját kizá­rólag az előfizetések képezik, csak úgy áll módunkban vá­rosunk minden igaz ügyét önzetlenül felkarolni és to­vábbra is függetlenül har­colni minden jóért, minden nemesért, a magyarság min­den érdekéért, ha az előfize­téseink rendesen befolynak, miért is felkérjük olvasóin­kat a hátralékos előfizetési díjaknak lapunkhoz való eljuttatására. Medgyesi Lapok kiadóhivatala.

Next