Medgyesi Ujság, 1907 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-01 / 1. szám
1907. január 1. _________ Nézzétek ezt a Krisztust, ebbe öltözzetek ! . . . Beszélt még sokat . . . Elerőtlenedett .... Visszahanyatlott .... Meghalt. . . . Szólt a harang. Sirt az éj sötétjében .... Mig a világ pihent, temetés volt. Meghalt az öreg „Esztendő“ bácsi . . . P. Lőrincz. Levél a szerkesztőhöz. — dec. 28. Tisztelt szerkesztő úr! Abbeli szíves kérésének, hogy a polgári iskolának a tanügyi szervezetben való helyzetét és az ott alkalmazottak címére nézve véleményemet becses lapja hasábjain elmondjam, annál örömesebb teszek eleget, mivel, miként írja, az önök szűk társadalmi köreiben az e feletti pro et kontra viták már az unalmasságig ízléstelenek, megjegyezni kívánván egyben, hogy bizonyára kevés dolga lehet azoknak, akik e kérdés napirenden tartásával összejöveteleik alkalmával idejük vagy részét ezzel töltik el. Ezen kitérés után, térjünk a dologra. A polgári iskolát hazánkban Csengeri Antal teremtette meg azon céllal, hogy, mint a négy elemi népiskolát végzett tanulók „új középiskolája“ oly képzettséget adjon abszurenseinek, mely a klassikus nyelvek tanításának kizárásával, a reális tárgyakban nyújtson bővebb ismereteket s úgy készítse elő tanítványait, hogy az egyetemre és műegyetemre való belépés mellőzésével, a gyakorlatias irány legyen a domináló. Minthogy a tudományos pályákra előkészítő középiskola új törvénnyel szabályozásáig várni nem lehetett, Csengeri emez „uj középiskoláját“ „ideiglenesen“ az 1886. évi XXXVIII. népoktatási törvény keretébe illesztették, mely még ma is ott van s mely minden irányban ennélfogva különböző magyarázatokra ad alkalmat a tanügyi szervezetben való helyzetét illetőleg. Hogy azonban a polgári iskola a nagy szervező Csengeri Antalon kívül is a középfokú intézetek közé soroltatik, legyen elég az 1896. évben Budapesten tartott II. tanügyi kongressusra hivatkozni, amely alkalommal egyik kulturpolitikus, akkori kultuszminiszteri államtitkár, Berzeviczy Albert dr., később miniszter, akkor és nemrégiben egyik szaklapban is a polgári iskolát következetesen „középfokú iskolának“ titulálja. Sőt a fogalom erős gyökeret vert a társadalom felfogásában is azon munkakör befejezése okán, hogy a polgári iskola négy alsó osztálya és oly elbírálás alá esik a minősítési törvényt illetőleg, mint a gimnázium és reáliskola négy alsó osztálya. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter a jövő évi kultuszbudget alkalmával közelebbről tartott nagyszabású beszédében a polgári iskola reformjáról szólva, így nyilatkozott: szükséges a polgári fiúiskolákat, amelyek még ma „formailag“ a népoktatási intézetekhez soroztatnak (tehát csak formailag) reformálni. Ezek tehát nyilván igazolják, hogy a polgári iskolát nem lehet a tanügyi szervezetben másnak tekinteni, mint „középfokú“ intézetnek. A polgári iskoláknál alkalmazottakat pedig törvény szerint a „tanár“ cím illeti meg. Akik ebben kételkednek, azokat szíveskedjen szerkesztő úr az 1868. évi 38. t.-c. 72. §-ára utalni, ahol félremagyarázhatatlanul ki van mondva, hogy a polgári iskolákban a tanfolyamok számához képest négy-hat, de legalább három rendes és egy segédtanárnak kell lennie. E cím használatáról intézkednek többek között az 1885. évi augusztus hó 25-én kelt 32561. számú miniszteri rendelettel kiadott „Felsőbb leányiskolai szervezet“, amely az 1893. évi julius hó 29-én kelt 18547. számú miniszteri rendelettel a polgári leányiskolákra is kiterjesztetett, amely a „tanár“ címet érintetlenül hagyta; az 1900. évi augusztus hó 9-én kelt 40863. számú miniszteri rendelettel kiadott szabályzat 16. pontja pedig a „tanári testület“ címet szankcionálja; a napi és szaksajtó, valamint az általános közéleti használatban rendszeresen a „tanár“ címmel illeti a polgári iskolai alkalmazottakat. Egyáltalán jogot adnak a polgári iskoláknál működőknek a tanári cím használatára a törvény, miniszteri szabályrendeletek és a szokásjog is s igy semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy ezért valaki megaprehendáljon s ezzel lekicsinyelni igyekezzék és hiúsággal vádolja azokat, akik törvényadta jogukkal élnek. Dr. nak benne, a szabadulás, a felvilágosítás szavai. Már nevetett is ezen a sikerült tréfán. Óh, mint fog nevetni a férje is! Csak formálódtak benne a szavak és egészen az ajkáig emelkedtek. De . . . Nem mondta ki őket. Kis idő telt el. A férj zokogása csöndesebb lett, mint valami agónia. Álmodozva hallgatta az asszony. És nem beszélt. Minek is beszéljen. Hisz egy napon, előbb vagy utóbb, úgyis meg fogja csalni, akkor igazán. Soha nem is kételkedett abban, hogy a hűtlenségnek egyszer okvetlenül, kikerülhetlenül el kell következnie. Nos és minthogy már most előre megvallotta, miért ne tartaná ezt fönn máskorra, ha ilyen csöndes lett a tragikus jelenet ? Minek kezdje el máskor is, amikor ime belenyugodott, megbocsátott a férje? Nem jobb megtartani ezt az előnyös helyzetet, ezt az úgyszólván előleges bocsánatot! . . . Megcsókolta a férfi homlokát és sírva szólt: — Szegény kis uram, mily jó vagy te . . . jobb vagy mint én . . . MEDGYESI ÚJSÁG. Áldozzunk. E című rovatunkat, tekintve, hogy az új év elérkezett, lezárjuk. Közöljük a begyűlt összeget és azoknak neveit, kik az újévi gratulációikat a szegény iskolás gyerekek javára pénzben váltották meg. A múlt szám szerinti gyűjtés eredménye.............................25 K 86 f Újabban érkezett: Gróf Haller Jenőnétől . . . . 4 K 8 f főösszeg 29 K 86 f amit az állami elemi iskola igazgatóságának fogunk átutalni. Az adakozók névsora: Benjámin Rezső, Fodor Lázár, Fuchsbulg Henrik. 3 Gróf Haller Jenőné. Jankó Sándorné, Keresztes Jenő és neje: Mihály Bertalan Mihály Károly. Dr. Nagy Géza. Dr. Novák Rezső. Radó András. Ráczky Ágoston. A medgyesi járásbíróság jegyzői irodái. I. számú jegyzői iroda: Hegyesy Győző dr., kir. járásbiró, Sikó Géza, kir. járásbiró és Kocziány Lajos, kir. albiró, jegyzői irodája. Kezelő: Simon Ferenc, írnok, állandó helyettese: Enyedy Elemér, Írnok. Ügykörébe tartoznak: elnöki ügyek, sommás polgári perek, anyakönyvi ügyek, polgári megkeresvények, fizetési meghagyásokat tárgyazó ügyek, egyezségi ügyek, rendes örökösödési eljárás tárgyát képező ügyek, örökösödési és hagyománybizonyítványokat képező ügyek és a polgári vegyes ügyek, ide értve a lakbérleti ügyeket is. A postán érkező küldemények átvétele s a gyűjtőszekrény körüli szolgálat. A felek részére nyitva áll: hátköznapokon d. e. 9—11 óráig, ünnep-és vasárnapokon d. e. 9—10 óráig. II. számú jegyzői iroda: Sikó Géza, kir. járásbiró, jegyzői irodája. Kezelő: Enyedy Elemér, Írnok, állandó helyettese: Simon Ferenc, írnok. Ügykörébe tartoznak: végrehajtási ügyek, vétség és kihágási ügyek, vizsgálóbírói ügyek, büntetőügyekre vonatkozó megkeresvények, büntető vegyes ügyek és irattárak kezelése. A felek részére nyitva áll: hétköznapokon: d. e. 9—11 óráig, ünnep- és vasárnapokon d. e. 9—10 óráig. Itemirtiscenciák- Reminiscenciák? Mire? ... A boldog gyermekkorra. Mert hát valamikor régen voltam én is gyermek, nem különb, mint a többiek. Szegény apám idomizgatott, amint lehetett. Áldja meg érte az Isten . . . * . . . Régen volt már. Csak 25 és fél éve. Gergőnek hívtak. Rossz fiúcska lehettem. Nem tudom. Csak gondolom . . . Hogy is volt csak? — Néni! az Isten megfizeti — nézze meg, nem maradt itten valahol pénzünk? Mindent tűvé tettünk, sehol sem találjuk, pedig utoljára itt voltunk s néninek is abból fizettünk. Kétszáz forintunk volt ... — Szívesen bácsi. Jöjjenek csak be. Gyertyát gyújtok s nézzük meg. Mióta elmentek, magam is künn voltam az udvarban. ... Itt nincs ... Itt sincs. . . . Hova lehetett el! . . . — Gergő ! — ? — Nem láttad a bácsi zacskóját? — ? — Mondd csak kicsi Gerő, nem láttad a bácsi zacskóját? Krajcárt adok. . . . Gergő befut az ágy alá és előhozza a zacskót a pénzzel egy krajcárért. A bácsinak hosszú bundája volt. A zsebében tartotta a pénzt. Gergő pedig, mig a bácsiék borozgattak, kivette szépen s eldugta az ágy alatt. . . . Rossz gyerek lehettem. De tán mégsem nagyon rossz, hiszen kétszáz forintod visszaadtam egy krajcárért... *