Medgyesi Ujság, 1908 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1908-03-22 / 1. szám

1908. március 22. MEDGYESI ÚJSÁG. régi, sárga levél volt, biztosan még abból az időből, mikor még boríték nélkül küldték el a levelet, csak gyengén összehajtották és kék ostyával zárták le. Ájtatos lassú­sággal bontotta fel a levelet és minden további megjegyzés nélkül olvasó: „Szerelmes lelkem! „Szépségem“-nek neveznélek, ha nem volna múlandó a szépség. „Életemé­nek neveznélek, ha a gyönyör magában is boldogságra vezetne, aztán „Kincsem“-nek „Szerelmem­ “-nek. „Reménységem-nek ne­veznélek, ha mindez csak halvány képét tudná adni annak, a­mi te nekem vagy. „Lelkem“-nek nevezlek, mert lélek nélkül nem él az ember.“ — Nos, mondá a nagyanya szomorú mosollyal, hát ezek közönséges szavak? — Nem, dehogy! — És mégis csak szavak, szavak, semmi egyéb. Ez az ember, a­ki e szavakat, én legalább azt hiszem, teljes öntudatban írta, később egy másik „lelkem“-et talált, vagy talán megelégedett egy „szépséggel“ is, vagy egy „gyönyür“-rel. Bizony gyermekem 1851 ben — mert ebből az időből származik e levél — 1851-ben sem volt más a világ­­folyása, mint 1908-ban, mikor a te leveledet irta az a suhanc. A szerelem támad és el is múlik. Esküt tesznek, esküt szegnek, nem tehetünk ellene semmit. Már csak ilyen az élet! — Hah, szomorú mindez, nagyanya! — Bizony szomorú ! — Mégis mivel lehet vigasztalódni? — Akarattal. — Felejteni? — Idővel. — És mi hasznunk van mindebből? Minek a sok szenvedés, a sok szerelem? Nem igazságtalan a természet, mikor . . . Nem engedte a nagyanya, hogy a lány kimondja az átkot. Reáhajolt és megcsó­kolta, kedvesen, aztán lassú, komoly hangon így szólt: — Semmi sem hiábavaló, semmi sem meddő ! Ha gondoljuk is, hogy hasztalan szerettünk, hasztalan szenvedtünk, fájdal­munkból egy nagy igazság fakad: tanultunk! Neera. Gazdaság. Medgyesi állatkiállítás. Az előre hirdetett tenyészállat díjazás rendkívüli kedvező időjárás mellett tartatott meg pénteken 20-án délelőtt. A kiállítást a medgyesi járás, Medgyes város és a med­gyesi járási gazdasági egylet rendezte s fel­tűnőnek találták a jelenlevők, hogy a hiva­talos körök mily kevés érdeklődést mutattak, a vármegye részéről senki meg nem jelent s habár a dijak egy részét államsegély tette ki, még az állami állattenyésztésügyi fel­ügyelő sem volt itt, bárha ez eddig minálunk szokásos volt. Mindazonáltal örömmel konstatáltuk, hogy habár a felhajtás meny­­nyiségileg nem volt­ kielégítő, a minőség még reményünket is felülmúlta s gyönyörűnél gyönyörűbb bikákat láthattunk. A járási főszolgabíró, valamint a város képviselői és a gazdasági egylet tagjaiból alakult bizottság­­összesen 1360 koronát osztott ki s megelé­gedéssel jelezzük, hogy nem érdemtelen gazdák részesültek jutalomban. A kiállítás után a bíráló bizottság részére a város a „Szöllő“ szállóban ebédet adott. Most még megemlítjük, hogy úgy a járásból, mint a városból kik kaptak első, illetve nagyobb díjakat, nem említve az átlagos, kissebb jutalmakat. Első díjat a járásból Stolz Gusztáv r­omfalvi birtokos pincgaui bikája nyerte, 50 koronát, ugyancsak a pincgaui tehenek közt is a Stolz kiállítása nyert 50 koronát. Az üszők közül Kocsis Domokos nagyselyki pályafelvigyázó gyönyörű állata nyerte a 40 koronás díjat, míg a magyar fajtájú 40 koronával megjutalmazott tehén Henning Dániel muzsnai birtokos tulajdonát képezi. A városi gazdák közül fődijakat nyertek Schuster András 40 koronát pincgaui tehe­nével, Hermann Gusztáv 35 koronát, simen­­tali bikaborjúval, Hintz Adolf 30 koronát, Theil Ede 20 koronát. Tehenekkel díjat nyertek Roth Mihály, Rosenauer András, Auner Frigyes, Brekner Josefin és Hintz Adolf. Borjúval Klingenspor Albert. Végül ménnel Rampelt János. A dijak a kiállítás befejezése után ki is osztattak. 3 Tisztviselők érdeke. Még 1906. év­ben a medgyesi állami és közigazgatási tisztviselők mozgalmat indítottak, hogy a város egy magasabb lakbérosztályba soroz­­tassék az eddiginél, mivel lehetetlen a jelenleg élvezett lakbérből megfelelően megélni. Óhajukat memorandumban juttatták a mi­niszterhez, de máig semmi eredményt nem értek el. Most, mint értesülünk dr. Schuller Frigyes főszolgabíró a medgyesi tisztviselők nevében dr. Oberth Károly képviselőt arra kérte, járna közbe, hogy ez ügy elintézést nyerjen. A képviselő készséggel ígérte meg közbenjárását s reményünk is lehet, hogy helyzetünkön javítani fognak. A magyar nyelv és a választói re­form. Baloghy Ernő országgyűlési képvi­selő e cím alatt egy röpiratot adott ki, a­melyben a nemzeti érdekek megvédelmezé­­sének tekintetbe vételével létesítendő álta­lános választói jog kellékével foglalkozik. Az értékes tartalmú füzetben írt javaslatok a következők. 1. szakasz. Választó képességei­eír az a férfi, a­ki magyar állampolgár stb. és a­ki magyarul ért. 2. Mindazok a választók, a­kik a jelen törvény életbeléptekor valamely választói névjegyzékbe fel voltak véve, szavazati joggal bírnak, tekintet nélkül arra, hogy magyarul értenek-e vagy sem. 3. szakasz. A jelen törvény alapján ké­szítendő választói névjegyzék összeállítása­kor a kiküldött bizottság személyes tapasz­talat, vagy köztudomású tények, vagy más elfogadható bizonyítékok alapján állapítja meg, hogy a jegyzékbe felveendő egyén ért-e magyarul. A­ki magyarul nem ért, a választói névjegyzékbe fel nem vehető. A bizottság határozata ellen jogorvoslatnak van helye. Gyermekvédő liga Medgyesen. Theil Frigyes polgármester ma délutánra hívta össze a város minden ajkú vezető polgárát, hogy Medgyesen is megalakítsák a gyermek­védő egyletet. Kívánatos volna, ha sikerülne is e mozgalom s e tekintetben mi sem maradnánk utolsók, mert bizony Medgyes városnak is van szép számban szegény gyermeke, a­kikről ez intézmény útján gon­doskodni lehetne. Mindössze annyi meg­jegyzésünk volna s hisszük, hogy megfon­tolás után mindenki egyetért velünk, hogy ha az egylet megalakul, a begyűlt filléreket ne szolgáltassa be a központi egylet pénz­tárába, hanem létesítsen belőle egy külön városi alapot, a­mely fölött szabadon ren­delkezhessünk, mert csak az esetben lehet jövőre is mindig érdeke a medgyesi polgár­nak, hogy az egyletet adományaival gazdagítsa Van nekünk elég szegény, rongyos gyerekünk s a mi pénzünkön először ezeket öltöztes­sük fel. Nem veszítjük el a katonaságot. Közönségünk között az a hir terjedt el, hogy a huszárság végkép itt hagyja váro­sunkat és üresen maradnak a nagy kongó kaszárnyaépületek. Hát ez a hir valótlan s legalább egyelőre szó sincs róla, mert Szászsebes városa a huszárság elhelyezésére szolgáló laktanyát építeni még el nem kezdte, sőt az építés kérdése még függőben van, a város még azt el nem határozta. A hu­szárság áthelyezése pedig csak ez esetben lenne aktuális. Annyi tény, hogy a jelenlegi 1-fő számú huszárezred, melyhez a mieink is tartoznak április hó elején átköltözik Bécsbe s onnan a 4-es számú huszárok jönnek ide. Március tizenötödike. A medgyesi magyar kaszinó és polgári magyar dalkör külön-kü­lön ünnepelte a szabadság emlé­kének évfordulóját. A magyar kaszinóban vasárnap este folyt le az ünnepély. Meg­nyitó beszédet tartott Páter Barnabás szent­­ferencrendi zárdafőnök. Egy gondolat iránt en­­gemet szavalta Bodonyi Sándor, ének- és zene­pontokat adtak elő Kun Sarolta és a Sikó nővérek. — A polgári magyar dalkör ün­nepélyén beszédet tartott Ny. Csiky József, közreműködtek Horváth István, Kaszás Gábor Pongrácz István, Lőrinci Artur, Józsa nővérek, Miklós Vilma és Molnár Vilma. Az énekkart Káté József tanító vezette. Szaktanácskozás Segesváron. Jövő hóban a megyei tisztviselők státusrendezése tárgyában Segesváron ankét lesz. Ezen, mint értesülünk nemcsak az országos bi­zottság tagjai vesznek részt, hanem számos megyei és járási tisztviselő is. Anyakönyvvezetői helyettesek tisz­teletdíja. Tudvalevő, hogy a megyében levő anyakönyvvezető helyettesek 1907. évre máig sem kapták meg tiszteletdijaikat s ezért többen le is mondtak. A hozzánk intézett számos kérdezősködésre jelezzük, hogy 1908. évre a tiszteletdijakat a belügyminiszter már kiutalta, s a részletezés kidolgozás alatt áll a segesvári pénzügyi számvevőségnél. Az 1907. évi tiszteletdíjakra nézve, mivel hiba csúszott be annak idején a kiutalásnál, új előterjesztést tesz a vármegye a belügy­miniszterhez. Az idei nagy hadgyakorlat. Hét esz­tendő után, az idén ismét Magyarországon lesz a nagy hadgyakorlat a király részvé­telével. Az utolsó magyarországi nagy had­gyakorlat 1901-ben Délnyugat-Magyaror­­szágon volt a 4. és 13. hadtest között s közvetetlenü­l utána a harcszerű támadó gyakorlat Veszprém mellett. Az idei nagy hadgyakorlat Nyugat-Magyarországon lesz a Duna szögében. A hadgyakorlaton részt­vevő csapatokból két sereget alakítanak­, a­melyek egymás ellen fognak operálni. A király főhadiszállásának helyét még mindig nem állapították meg véglegesen. Ebben a kérdésben egy bizottság fog dönteni, amely a legközelebbi napokban e célból a had­gyakorlat területén szemlét tart. A hadgya­korlat fővezetőségének hadiszállása nincs még kijelölve, de valószínű, hogy a had­gyakorlat alatt többször fog változni. A két hadsereg parancsnokának teljes szabadságot hagynak s ezért a hadgyakorlat területe sincs megállapítva. A hadgyakorlaton a 4. (budapesti), ez 5. (pozsonyi) és a 13. (zág­rábi) hadtest és megfelelő honvédcsapatok vesznek részt. Magy hozatalok mellett az árak is ha­nyatlottak. Buza lanyhult, ára 3.30—3.40 per 20 1. 21—22 K. Tengeri változatlan, ára 1.80—1.84 per. 20 1. 12—12.50 Zab lanyha, ára 1.20—1.25 per 20 1. 12.—12.50 K. Árpa tartott, ára 2.—2.10 per 20 1. 14.—14.50 K. bgy.

Next