Méhészeti Közlöny, 1918 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1918. január / 1. szám
e vessetek, reménységgel várjatok. A remény beköti a sivár mult sajgó sebeit, a remény megsokszorozza a hív munkás fogyó erejét! A remény szent kapocs az ég és föld között, végteleníti a véges jelent. Reménnyel szívünkben felülemelkedünk a változó, múló történéseken, az örökkévalóság gondolatába olvasztjuk össze a múltat, jelent s jövőt bízó magunk erejének elégségessége elnémítja a kétségek, a csüggedés, a félelem érzéseit és tudunk, akarunk hinni jövőükben, munkánk, kitartó szorgalmunk jövő sikerében. A jövő küszöbén állva hitet, reményt kívánok minden méhésznek: a jövő kárpótolja a múltat, a jövő megsokszorozza a meglevőket, hogy legyen ez év valóban mindnyájunk számára boldog új esztendő. Szerkesztő: A méhek etetése cukorral. A méheknek cukorszörppel szükségből vagy haszonból való etetése az utóbbi években hazánk méhészei között állandó vita tárgyát képezi. Előidézték ezt részben az abnormis időjárások, részben a háború alatt a méz árának rohamos emelkedése. Az 1910 év előtti időkben Magyarországon arról, hogy az állam olcsó cukrot adjon a méhészeknek feletetés céljaira kevés szó esett, ha volt reá szükség, ha nem. Most azonban megindult egy áramlat, melynek részben célja volna az állam által adományozandó olcsó cukor feletetésével a mézhozamot szaporítani s így a méhészetet jövedelmezőbbé tenni, részben nyári etetésével, részben a méhcsaládoknak télire cukorral való betelelésével a méz elszedése mellett. Kérdés tárgyát képezi az is, hogy a méheknek az őszi szükségből való etetése káros következményekkel járhat-e s nem célszerűbb-e a tavaszi etetés, ha már a méhcsaládok erre szorulnak ? E fölött a kérdések fölött hoszasan lehetne tárgyalni és vitatkozni, de mert az időnk rövid s a vándorgyűlésnek más tárgyai is vannak, igyekezni fogok röviden e kérdéseket megvilágítani s határozati javaslatomat előterjeszteni. Mielőtt e kérdések tárgyalásába kezdenék, szükségesnek tar