Méhészeti Közlöny, 1918 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1918. január / 1. szám

e vessetek, reménységgel várjatok. A remény beköti a sivár mu­lt sajgó sebeit, a remény megsokszorozza a hív mun­kás fogyó erejét! A remény szent kapocs az ég és föld között, végteleníti a véges jelent. Reménnyel szívünkben felülemelkedünk a változó, múló történéseken, az örökké­valóság gondolatába olvasztjuk össze a múltat, jelent s jövőt­ bízó magunk erejének elégségessége elnémítja a kétségek, a csüggedés, a félelem érzéseit és tudunk, aka­runk hinni jövőü­kben, munkánk, kitartó szorgalmunk jövő sikerében. A jövő küszöbén állva hitet, reményt kívánok minden méhésznek: a jövő kárpótolja a múltat, a jövő megsok­szorozza a meglevőket, hogy legyen ez év valóban mind­nyájunk számára boldog új esztendő. Szerkesztő: A méhek etetése cukorral. A méheknek cukorszörppel szükségből vagy haszonból való etetése az utóbbi években hazánk méhészei között állandó vita tárgyát képezi. Előidézték ezt részben az abnormis időjárások, részben a háború alatt a méz árának rohamos emelkedése. Az 1910 év előtti időkben Magyarországon arról, hogy az állam olcsó cuk­rot adjon a méhészeknek feletetés céljaira kevés szó esett, ha volt reá szükség, ha nem. Most azonban megindult egy áramlat, mely­nek részben célja volna az állam által adományozandó olcsó cukor feletetésével a mézhozamot szaporítani s így a méhészetet jövedel­mezőbbé tenni, részben nyári etetésével, részben a méhcsaládoknak télire cukorral való betelelésével a méz elszedése mellett. Kérdés tárgyát képezi az is, hogy a méheknek az őszi szük­ségből való etetése káros következményekkel járhat-e s nem cél­­szerűbb-e a tavaszi etetés, ha már a méhcsaládok erre szorulnak ? E fölött a kérdések fölött hoszasan lehetne tárgyalni és vitatkozni, de mert az időnk rövid s a vándor­gyűlésnek más tár­gyai is vannak, igyekezni fogok röviden e kérdéseket megvilágítani s határozati javaslatomat előterjeszteni. Mielőtt e kérdések tárgyalásába kezdenék, szükségesnek tar­

Next