Méhészeti Lapok, 1884 (5. évfolyam, 1-11. szám)
1884. január / 1. szám
4 DÖMÖTÖR LÁSZLÓ, a világ nagy egyetemében. Latolgatni fogja, várjon ő neki, a nagynak — a hazája sorsát intéző főúrnak — nagyobb-e a fontossága, mint annak a szerény tanítónak. Mindegyik annyit ér, amennyire az ő helyét betölti, kötelességét teljesíti. Viszont folytonos munkásságot látván, ő maga is folytonosan munkálkodni fog. Az egészségnek egyik fő biztosítéka a folytonos munkálkodás. A másik irány azonban, t. i. a haszon kedvéért űzött méhészet még fontosabb Kis méhészeteknél a haszon szinte kiszámíthatlan. Mert tudok olyan méhészetet, amelybe tulajdonosa 28 frtot fektetvén bele, az lassan-lassan, folytonosan emelkedett, úgy hogy a most, már évek hosszú során át, 2—3 száz forint évi jövedelmet ad. Nagy méhészet hazánkban szintén van már egynéhány és azok szintén szépen jövedelmeznek. Mindenekelőtt felemlítjük báró Ambrózy Bélának méhészetét Temes megyében Gyarmatbán. A magy. méhész báró maga mondja azt, hogy a 60—70-es években szenvedett gazdasági veszteségeit egyedül a méhészetéből bevett jövedelmével tudta ellensúlyozni. A báró főként rajok eladására fekteti a fősúlyt, melyeket 7 írtjával ad el, úgy királynékat 3 írtjával. Azontúl szép fehér, lépes mézet is ad el. Valóságos lépes mézgyár az ő méhészete. Évi jövedelme ekként méhészetéből 6—7 ezer frt. (? Szerk.) Továbbá megboldogult Paulik Gábor tótmegyeri plébános egy alkalommal azon nyilatkozatot tette, hogy műutazásait, kedvteléseit, amikhez úgy látszik a fürdői idényt is számította, a méhészetéből nyert jövedelmével fedezte , ami bizony egy pár ezer forintra feltehető. Úgyszintén Révy Alajos gazdatiszt Acsádon Sopron megyében 1500—2000 frt évi jövedelmet kap méhészetéből. Riegel Antal Borszéken állítólag 3000 frtot stb. Mióta az országos méhészeti egyesület és a vidéki egyesületek a méhészet zászlaját lobogtatják, mindinkább kezd az érdeklődés ébredezni. Támadnak itt ott egyesek, kik azóta rendeztek be méhészeteket, vagy azóta vannak rendezőben. Azonban a nagy rész még vagy tudomást sem vett a méhészetről, vagy pedig kétségeskedik annak sikere felől. Találtunk többféle ellenvetésre, midőn ily nagyobbszerű méhésztelepek berendezését ajánlottuk, így p. o. egy kitűnő államférfi és jeles gazda azt veté ellen, hogy ő ugyan ismeri a méhészetet, volt is birtokain mindig több helyen méhészet, és azokra hol a kerülő, hol a kertész ügyelt fel, de bizony abból ő sem látott valami nagyobb hasznot, sem a kerülő vagy kertész meg nem gazdagodott. Viszont egy főúr azt mondá, hogy a méhészetre nem lehet súlyt fektetni, csak a szerencsétől függ annak jövedelme. Ho-