Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
■ч NYÁR A TÉLBEN Csikorgó, fogvacogtató téli napon mutatta be a Fővárosi Kézműipari Vállalat a Gundel Étteremben új nyári kreációit. Forró sikert arattak a szebbnél szebb modellek. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK IDO A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja 1969. januárra: 80 fillér Megjelenik havonta Munkánk dandárja: a közelgő választások Túlzás nélkül mondhatjuk: szakszervezeti munkánk dandárja következik ezekben a hetekben. Mint ismeretes, az 1969. évi alapszervi választásokat — elnökségünk határozata alapján — február 1—március 31. között bonyolítják le. [ A választások jó alkalmat adnak arra, hogy fokozottabban érvényesüljön a szakszervezeti demokrácia, növekedjék a KPVDSZ tömegbefolyása és tekintélye. Megnövekedett feladataink kötelezően előírják, hogy számadást készítsünk a vezető testületek határozatairól, a dolgozók javaslatainak megvalósításáról. Nem kevésbé fontos, hogy az új esztendő első hónapjaiban visszatekintsünk a múlt évre, annál is inkább, mert 1968 a magyar gazdasági életben fordulópontot jelent, a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése révén. Aligha szükséges hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a most következő választásokon a szó legszebb, legigazabb értelmében vezetésre alkalmas, politikailag szilárd emberek, olyanok kerüljenek tisztségekbe, akik a dolgozók kisebb és nagyobb köreinek bizalmát élvezik. A választási munkák beindításaként szerte az országban megtartották a kibővített aktívaértekezleteket, illetve taggyűléseket. Ezeken meghatározták a választandó testületek létszámát, a választások idejét, s megválasztották a jelölő bizottságot és vitára bocsátották a beszámoló vázlatát. Előfordult — tapasztalataink szerint —, hogy néhány kisebb alapszerv aktívaülésén meglehetősen formális keretek között utaltak a választások fontosságára. Ez eléggé sajnálatos tünet. Annál örvendetesebb, hogy más alapszerveknél — elsősorban a kiskereskedelemben — az aktívaülések vitája kiterjedt a tervezésben való részvételre, a kollektív szerződéssel kapcsolatos észrevételekre és — ami a jubileumi esztendőben épp oly fontos — a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny kérdéseire. Baranya, Békés és Heves megyékben elhatározták a bizalmi csoportok számának növelését. Több helyen megvitatták a szervezettség problémáit is. Általában elmondható, hogy a gazdasági vezetők és a pártszervek már most, a választások nyitányában jóval nagyobb érdeklődést tanúsítottak, nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az előkészületeknek, mint korábban. Hajdú megyében például a Vendéglátó Vállalat igazgatója és Bzb-titkára az üzletigazgatókkal, pártbizalmiakkal és OB-titkárokkal megbeszélte a választási feladatokat. Jó jel ez. Mint ahogy kedvező jelenség a szakszervezeti munka pezsdülése, az országosan tapasztalható érdeklődés, amely a sikeres, az eredményes választás legfőbb záloga. Ehhez csatlakozik az a tapasztalatunk is, hogy egyre kevesebben akadnak olyanok, akik menekülnek a tisztségtől, akik búcsút akarnak mondani szakszervezeti funkciójuknak. Ők is, mások is, mindenki tisztán látja: a szakszervezeti feladatok sokasodnak, a tisztségekkel járó felelősség növekszik, s reméljük, végre-valahára az idei választások révén egyszer s mindenkorra eltűnnek a formális megbízatások, a tessék-lássék funkciók. Aktív, az emberek, a kollektívák bizalmát kiérdemlő tisztségviselőkre vár majd a feladat, hogy a KPVDSZ elképzeléseit, a magyar szakszervezeti mozgalomból rájuk háruló teendőket a közösség javára végrehajtsák. Vályi Péter: Számítunk a pénzintézetekre Szakszervezetünk munkamódszerévé vált, hogy az illetékes miniszterek, illetve a SZÖVOSZ elnöke az általuk irányított ágazat tevékenységéről, problémáiról, a területükön dolgozók élet- és munkakörülményeiről Elnökségünket tájékoztatják. Tavalyi legutolsó ülésünkön Vályi Péter pénzügyminiszter adott tájékoztatót a pénzintézetek feladatairól, a pénzintézeti dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Vázolta valamennyi pénzintézetünk fő feladatait és különös súllyal mutatott rá azokra az új, illetve újszerű tevékenységekre, amelyeket gazdaságirányításunk új rendszere követel a bank- és biztosítási tisztviselőktől. Hangsúlyozta, hogy a pénzintézetek ma már nem egyszerűen bonyolítási szervei a hitel- és pénzforgalom(Folytatás a 2. oldalon) Г -A /,уУтк?^У Időben megkötik a kollektív szerződéseket Szacsuk István Heves megyei titkár nyilatkozata A Szakszervezeteik Heves megyei Tanácsának Elnöksége az év végén tárgyalta a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának azt a jelentését, amely a különféle kereskedelmi vállalatok által 1968-ra kötött kollektív szerződések tapasztalataival s az 1969/70-re szóló kollektív szerződések előkészítésével foglalkozott. Szacsuk István, a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának titkára úgy véli, hogy a kollektív szerződésekkel való foglalkozás, a megalkotásukban való erőteljes és határozott közreműködés a szakszervezeti bizottságok egyik legfontosabb feladata ebben az időszakban. — Mikorra kell megkötni az 1969/70. évi kollektív szerződéseket? — A határidő: március 1. Ezért most minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy a szakszervezeti bizottságok újjáválasztásának szervezésével egyidőben a kollektív szerződésekre irányítsuk a hozzánk tartozó kereskedelmi vállalatok szakszervzeti bizottságainak figyelmét. E munka fontos állomása volt az SZMT megyei elnökségének ülése, valamint a szakszervezeti bizottságok titkárainak és bérfelelőseinek tanácskozása. Ez utóbbi a helyi viszonyokra alkalmazva azokat az útmutatásokat tárgyalta meg, amelyek a KPVDSZ megyei bérfelelősök országos tanácskozásán hangzottak el. — Milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt évben? — A kollektív szerződések előkészítésének szervezési tapasztalataival nem kívánok részletesen foglalkozni, hiszen ezt nagymértékben befolyásolta, hogy egyes állami rendelkezések, irányelvek későn jelentek meg. Mindez — természetesen — éreztette a hatását a kollektív szerződések tartalmában is. Megyénk területén egy sor olyan kereskedelmi és vendéglátóipari vállalat működik, amely önnálló kollektív szerződést kötött s akad néhány olyan, amelynek dolgozói országos szintű kollektív szerződés kereteiben dolgoznak. Általános tapasztalatunk volt, hogy az előkészületi munka kezdeményezői szinte mindenütt a szakszervezeti bizottságok voltak. A szükséges munkacsoportokat létrehozták s ezek készítették elő a szerződések egyes fejezeteit. Ezek a bizottságok általában kikérték a dolgozók véleményét és összegyűjtötték a javaslatokat. Különösen az iparcikk és az élelmiszer kiskereskedelmi jónalatoknál érvényesült e téren az üzemi demokrácia. Az elmúlt évi szerződéseket általában jónak ítéltük meg. Pozitív vonásuk, hogy rendezték a munkaidő kérdését, s legtöbb rögzítette, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelemben nyitvatartása azonos legyen. Az egyenlőtlen munkaidő leghosszabb tartamát napi 12 órában szabták meg. Általában napi 4, havi 20, illetve évi 120 órában szabályozták egy dolgozó esetében a legmagasabb elrendelhető túlórát. A kollektív szerződésekben nem éltek ezzel a lehetőséggel a hálózati egységvezetők és helyettesek vonatkozásában. — A bérezési jogszabályok késői megjelenése miatt sok kollektív szerződés — főleg a szövetkezeteknél — nem is tartalmaz bérvonatkozású szabályozást. — Hol tartanak most az 1969/70. évi kollektív szerződések megkötésének előkészületeivel? — Az elmúlt évi tapasztalatokat mind megyei bizottsági ülésen, mind szb-titkári és bérfelelősi értekezleten alaposan megvitattuk. A szükségesteendőkről az alapszerveket folyamatosan tájékoztatjuk s nemcsak a munka rendjének megfelelően, hanem a rendszeresen megjelenő híradóban, a mi kis újságunkban is. Most is az a módszer, hogy egy-egy kérdéscsoport kidolgozásával munkacsoportokat bíztak meg. Különösen előrehaladtak az új szerződés előkészítésével a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatnál. Az új kollektív szerződéseket határidőre megkötik. Nemcsak az előkészítő munkában való részvételünk fontos, hanem az is, hogy a szakszervezeti bizottságok ellenőrizzék a kollektív szerződés végrehajtását s ha szükséges, lépjenek fel érvényre juttatása érdekében, s időben. Az elmúlt évben például megtörtént, hogy karácsony és a leltárak előtti időszakban még 1000 nap szabadságot nem kaptak meg a dolgozók a kiskereskedelmi vállalatnál. Ebben az esztendőben ilyesmi nem fordulhat elő. P. I. í