Mérleg, 1965 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám
PONTOS JEGYZETEK • RÓMÁBAN is március 7-án volt a szentmise új liturgiájának „főpróbája“. VI. Pál pápa a nagyböjt minden vasárnapján Róma más-más munkásnegyedében mondott szentmisét, természetesen az új liturgia szerint, a hívek felé fordulva, a mise egyes részeit olasz nyelven mondva. Az új liturgiáról az egyik legérdekesebb olasz kommentárt az „Il Messagero“ című napilapban olvasták. A lap szerint a munkásplébániák melegen üdvözölték a reformot, amit azonban nem mindig lehet elmondani egyes polgári körökről. A „Messagero“ úgy találta, hogy a liturgia-reform hatására a munkáspédániákon növekedett a templomok látogatottsága, polgári körökben azonban nem egyszer a tiltakozás, sőt a méltatlankodás hangjai is hallatszottak. A kérdéssel különben a vatikáni rádió is foglalkozott. „Érthető, — mondotta a Kommentátor a liturgia-reform egyes kedvezőtlen visszhangjaira célozva, hogy sok híven a sajnálkozás és a nosztalgia érzései vesznek erőt. Aktusok, szavak, amelyek velünk együtt éltek azóta, hogy megnyílt értelmünk, hogy hinni és imádkozni kezdtünk, ... ezek a tradíciók nem tűnhetnek el anélkül, hogy fel ne keltsék bennünk a sajnálat érzését. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a ma újdonságaiból lesznek a holnap hagyományai ...“ • FELEJTHETETLEN LÁTOGATÁS színhelye volt az év elején Kálvin városa, Genf. Bea kardinális, a vatikáni zsinat munkájában oly jelentős szerepet játszó főpap tett látogatást a protestáns Egyházak Ökumenikus Világtanácsának központjában. Ezzel a katolikus egyház először vette fel hivatalosan a személyes kapcsolatot a Világtanáccsal. W. A. Wisser’t Hooft, a Világtanács főtitkára, ezekkel a szavakkal üdvözölte Bea kardinálist: „... A szemünk láttára születő új világban az egyházak csak akkor tudják a népeket szellemi és erkölcsi zűrzavarukban segíteni, ha együttműködnek egymással. Amin a vallásszabadságról szóló zsinati szkéma is elismeri, az egyházaknak csakis azokat a pusztán szellemi eszközöket szabad és kell igénybe venniök, amelyek Isten igéjének benne rejlő hatalmá jelentik. Nem lehetséges-e, hogy mé !