Mérleg, 1979 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 1. szám

összefüggésben arra a felszabadulásra törekedjünk, amelyet Jézus hirdetett és valósított meg. Ez nem szűkíthető le az embernek pusztán gazdasági, politikai, szociális vagy kulturális dimenziójára, és nem is rendelhető alá valamilyen rövidlejáratú stratégiának, gyakorlatnak vagy sikernek. A krisztusi felszabadí­tás ismérve, hogy hűséges az Isten szavához, az egyház élő hagyományához és tanítóhivatalához, hogy egységben marad a püspökökkel és Isten népével, építi a gyülekezetét és szeretettel fordul a szegények, a betegek, a jogfosztottak, a szerencsétlenek és az elnyomottak felé. Az egyszerű híveknek fejlett érzékük van annak a megkülönböztetésére, hogy mikor szolgáljuk az evangéliumot és mikor ássuk alá más érdekek miatt. A pápa a püspökök különös figyelmébe ajánlja az egyház szociális tanítá­sát. Befejezésül a pápa megnevezi a legsürgősebb feladatokat: a családgondozást, a papi valamint szerzetesi hivatások előmoz­dítását és az ifjúság támogatását. Most a püspökökön múlik, hogy az evangelizálás új lendületet kapjon — hangsúlyozta beszéde végén a pápa. Mindebből látható, hogy a pápa nem határolta el magát a felszabadítás teológiájától, legfeljebb annak szélsőséges, nem evangéliumi forrásokból táplálkozó irányzataitól (Deutsche Zeitung, 1979. febr. 14.). Amint püspöktársainak ajánlotta, ő is igyekezett a hagyományos evangéliumi igazságot tanítani és a katolikus egyház egységét szolgálni (ökumenizmusa eközben sajnos a háttérbe szorult — vö. Le Monde, 1979. febr. 11—12.). A pápa határozottan elkötelezte magát a társadalmi haladás mellett több másik beszédében (Die Zeit, 1979. febr. 9.). A montmerry-i iparváros dolgozóinak február 1-én többek között ezeket mondotta: „Mint barátotok, testvéretek és szaktársatok vagyok köztetek ... nem felejtem el a második világháború nehéz éveit, amikor saját bőrömön tapasztaltam a testi munka mindennapi fáradtságát, függőségét, terhét és egy­hangúságát ... Osztoztam a munkások jogos igényeiben és törekvéseiben . .. Azt akarják, hogy szabad emberként kezeljék őket, akik hivatottak a saját életüket, jövőjüket illető kérdések eldöntésében részt venni. Alapvető jogotok, hogy érdekeitek képviseletére és védelmére szervezeteket alkossatok ... Dél- Amerika népei joggal követelik, hogy újra ők maguk dönthesse­nek természeti kincseikről ... Merész és újjáalakító változásokra van szükség, hogy a múltból örökölt igazságtalanságokat megszüntessük.“ 4

Next