Mérleg, 1980 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám
vest fogalmazott meg. Eszerint Jézus a keresztfán az utolsó pillanatig remélte volna, hogy az Atya megmenti a kereszthaláltól. Súlyos konfliktusra nem kerülhet sor, mert Boff kész feladni egyéni hipotézisét. Januárban sokakat nyugtalanított a rendkívüli holland szinódus is (1. „Pontos jegyzetek“). Feszültség és megosztottság jellemzi az egyházi életet az utolsó negyedévben, de ma a szellemtörténeti helyzet minőségileg más, mint a korábbi (pl. a Humanae vitae-ről szóló) szenvedélyes viták idején volt. Kitűnően megfogalmazta az evangélikus egyház szempontjából ezt Jürgen Moltmann, tübingeni teológia tanár a Frankfurter Allgemeine Zeitung december 22-i számában: „Többé nem Prométeusz, hanem Nárcisszusz a kor szimbóluma ... Ha áttekintjük a 70-es éveket, akkor akár tetszik, akár nem, meg kell állapítanunk, hogy a modern világ szekularizációja nem jelent már kihívást a kereszténység számára. Ehelyett a vallás feléledése lett kihívás a kereszténység és a modern világ számára. Elszámította magát az, aki egyházkritikájában avallás elhalására számított. Aki a vallással szemben kritikus beállítottságában a vallásnélküli korban reménykedett, most csalódott. Aki a halottnak hitte Istent, azt most Chomeini ajatollah tanítja móresre ... A vallásos kihívás az egyházakban ellentmondásos. Felhangzik a több kötöttség, biztonság, tekintély sürgetésében, de a nagyobb szabadság, spontaneitás és közösség igényében is ...“ David A. Seeber, a Herder Korrespondenz főszerkesztője a folyóirat februári számában megjelent vezércikkében arra mutat rá, hogy az egyház megerősödését nemcsak a keresztények igénylik, hanem külső, világi társadalmi és kulturális tényezők is elvárják, hogy az Egyház hatékonyabban ellássa sajátos hivatását az ember önbizalmának, jövőbe vetett hitének és hagyományos értékeinek az alátámasztásában. Ennek az igénynek kitűnően megfelel a pápa: az utóbbi években senki sem tudott hozzá hasonlóan bizalmat, biztonságérzetet, apostoli küldetéstudatot felkelteni a keresztényekben és hiteles főpásztori tekintélyt megtestesíteni. Ezt elsősorban látogatásaival, megnyilatkozásaival és személyes varázsával érte el. Joseph Ratzinger, müncheni bíboros érsek szerint a hit követelményeinek a határozottabb megfogalmazásával, „az igazság és a tévedés szétválasztásával“. A helyzetet Franz König, bécsi bíboros érsek „A szeretetlen polarizálódás egyértelmű visszautasítása“ címmel megjelent interjújában így értékelte (Die Furche i. sz.): „Tudom, hogy egyesek ma másként nézik a pápát, mint még egy évvel ezelőtt. Bizonyos fokig ezt érthetőnek is tartom. Ezt a pápát olyan lelkesedéssel fogadták, hogy a rajongás és elragadtatás után természetszerűleg a kijózanodásnak kellett következnie ... Megértem néhány katolikus aggodalmát, úgy hiszem azonban, hogy megnyugtathatom őket. Nem jön új integralizmus, új anti-modernizmus,eretnekszimatolás, és nem is szabad jönnie. Az Egyház ajtói és ablakai nyitva maradnak és nyitva is kell maradniuk. Éppen ez a pápa nem halad a gettó felé, de még 2