Mérleg, 1983 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

ERRŐL A SZÁMUNKRÓL XXIII. János lelki naplójában feljegyezte, hogy 1959. január 20-án beszélt először az akkori vatikáni államtitkárral az egyetemes zsinat, a római egyházmegyei szinódus és az új egyházjog tervéről. 1960-ban hívta össze Róma püspöke­ként az egyháztörténelemben először az egyházmegyei szinódust, amelyet aztán sokat bíráltak. 1962 őszén, kereken tehát két év­tizeddel ezelőtt nyitotta meg a II. Vatikáni Zsinatot. Kevés iga­zán tartalmas méltatás jelent meg a sajtóban erről az évfordu­lóról, pedig a zsinat mélyreható változásokat okozott századunk történetében. A legtanulságosabbnak tartjuk Y. Congar, egykori zsinati teológus nyilatkozatát, amelyben összefoglalta a zsinat előzményeit és visszavonhatatlan eredményeit (új egyházkép, liturgikus reform, ökumenizmus, egyház és világ valamint a tömegtájékoztatási eszközök új viszonya). Congarnál személye­sebb hangon emlékezett vissza a zsinatra K. Rahner, a zsinat má­sik nagy teológiai tanácsadója, ő a zsinat tanításából azt a tételt emeli ki, hogy minden jószándékú ember szívében működik Isten kegyelme és minden becsületes ember, aki az önhibáján kívül nem jutott el Isten ismeretére, részesedik a húsvét titkában. A zsinatnak ez a tanítása alapozza meg teológiailag a családok­ban, a munkahelyeken, a társadalomban és a nemzetközi életben a hivőknek és nem hivőknek nemcsak az együttélését és együtt­működését, hanem kölcsönös megbecsülését és barátságát is. „Szemle“ rovatunkban első helyen foglalkozunk a keresztények közös hitvallásával, amely nélkül nem valósulhat meg az egyházak egysége, a zsinat egyik fő célja. A szakértők szerint az egyetemes kereszténység ökumenikus hitvallása a nicea­­konstantinápolyi krédó lehetne. Második helyen a tegnapi és mai modernista válságról szóló könyveket ismertetjük, mert a modernizmus kihívó és ösztönző szerepe nélkül nem érthetjük meg a zsinati teológiát. II. János Pál az 1983-as esztendőt, Jézus Krisztus üdvözítő halálának 1950. évfordulóját rendkívüli szentévvé nyilvánította. Szentévek hagyományosan a szentföldi és a római zarándokla­tok esztendői. Ezért vezetjük el olvasóinkat Günter Gillessen irányításával az ókori Rómába, a Szent Péter bazilika alatt rejlő temetőbe, ahol a legnagyobb valószínűség szerint meg­találták az apostolfejedelem sírját. A közelgő húsvéti ünnepekre közöljük Gerhard Lohfink tanulmányát, amelyben tudományos utalások nélkül közérthetően összefoglalja a Jézus halála utáni első ötven napról szóló megalapozott kutatási eredményeket. A világszerte tapasztalható drágulás miatt kiadóhivatalunk az idén is kényszerül felemelni a Mérleg árát és előfizetési díját. Az ügyben illetékes egyházi segélyszerv hozzájárulásával 1975 óta először a napi jótevőinktől is több támogatást kérünk. Bízunk olvasóink hűségében.

Next