Mérleg, 1985 (21. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám

PONTOS JEGYZETEK RESTAURÁCIÓ A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZBAN? A két évtizeddel ezelőtt véget ért II. Vatikáni Zsinat alatt és után, a hívők és a nem-hívők újra és újra feltették a kérdést, hogy hűséges marad-e a római egyház XXIII. János pápa eredeti inspirációjához. Ezt a kérdést nem fogalmazták meg minden esetben olyan szellemesen és tapintatosan, mint II. János Pál tavalyi svájci lelkipásztori látogatásakor, amikor a papság nagy biztosítótűvel ajándékozta meg: „ez a tű mindent bizton­ságban összefog, de ehhez előbb ki kell nyitnunk...” A svájci út óta számos elhatároló nyilatkozat hangzott el az örök városból, és vitatott egyházfegyelmi intézkedések követték egymást. Nagy feltűnést keltett Joseph Ratzinger bíborosnak, a Hittani Kongre­gáció prefektusának az a nyilatkozata, amelyet személyes jellegű inter­júként a Jesus nevű milánói havi folyóirat novemberi számában tett közzé, és amelyet csak teljes szövegének ismeretében értékelhetünk (Rapporto sulla fede, Roma-Torino, Edizioni Paoline, 1985). A Herder Korrespondenz decemberi száma így foglalja össze a lényegét: „A zsinat után az egyház súlyos válságba sodródott, amiért nem maga a zsinat, hanem a betűjével és szellemével ellenkező ,rossz szelleme a felelős.” A légkörre jellemző, hogy a német jezsuiták tekintélyes folyóirata, a Stimmen der Zeit márciusi vezércikkében szükségesnek tartotta idézni Szent Pál figyelmeztetését: „Ne oltsátok ki a Lelket” (1 Tessz 5,20). Ez volt az 1962-es Osztrák Katolikus Nagygyűlésen Karl Rahner megrázó beszédének is az alapgondolata. Rahner élete végén „télies időjárásról” beszélt az egyházban, utolsó előtti budapesti látogatásakor a Magyar Rádió mikrofonja előtt mondotta el nyilvánosan először, hogy már nem olyan optimista, mint a II. Vatikáni Zsinat alatt volt. Rahner barátait és tanítványait mélyen elszomorította az a római kritika is, amelyet Heinrich Fries-zel együtt írt Einigung der Kirchen­­­reale Möglichkeit című könyve - mondhatnánk ökumenikus végrendelete - halála egyéves évfordulóján kapott. Ugyanakkor II. János Pál pápa 1978-ban történt megválasztása óta szinte minden alkalmat megragad arra, hogy a II. Vatikáni Zsinat iránti elkötelezettségét hangsúlyozza, így tett a november 25-től december 8-ig tartó Rendkívüli Püspöki Szinódus meghirdetésénél is. „Ezzel egyidejűleg tisztsége ellátásának jellegével és módjával a zsinat fontos indításait erősebben igyekezett a háttérbe szorítani, mint ahogy az indokolt lett volna, nem utolsósorban a helyi egyházak önállóságát, amely a valódi helyzetnek megfelelő lelkigondozáshoz nélkülözhetetlen. Ezenkívül pél­

Next