Mérleg, 1992 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 1. szám
Mexikóban és az indiánoké Peruban. Mindkettő jelentős birodalom volt, de az aztékok országát beárnyékolta és szinte öngyilkosság felé sodorta a világ legvérengzőbb vallása, a Napisten kultusza, akinek oltárain évente tíz-húszezer (!) serdülőkorú fiúnak és leánynak vágták ki a szívét. Érthető, hogy a hódítók ettől a látványtól elborzadva rombolták e vértől szennyezett kultuszhelyeket...” — jelentette ki nyilatkozatában Waigand József jeles magyar missziológus, lapunk munkatársa, aki a közelmúltban töltötte be barátai nagy örömére szellemi-testi frissességben 80. életévét. (Magyar Kurír, 1992. január 18.) Kolumbusz naplójából tudjuk, hogy az indiánok barátságosan fogadták a betolakodókat. Vajon miért fogadták az aztékok és az inkák is — saját sírjukat ásva — tárt karokkal a kegyetlen hódítókat? Az ellentétek egyensúlyáról kialakított kozmikus mítoszuk alapján „az indiánok sejtették, hogy léteznie kell egy őket kiegészítő ellentétnek, éppen úgy, mint ahogy a jók előre megmondják a gonosz létezését, egymást feltételezik az erősek és a gyengék, miként vannak barátok és ellenségek. Hasonlóképp jelölték meg előre a fehérek helyét is minden indián mitológiában, így válik érthetővé a bennszülöttek ellenségesnek aligha mondható magatartása a felfedezés pillanatában. Miért állt húszezer fegyveres inka szinte megbénulva 160 spanyollal szemben, miért hajtottak térdet az aztékok Cortez előtt? Úgy viselkedtek, mintha a fehéreket várták, mi több: megismerték volna” — jelentette ki egy interjúban Claude Lévi-Strauss, strukturalista francia etnológus. (Frankfurter Allgemeine Magazin, 1992. január 31.) Majd hozzátette: „Ha minden áron le akarunk vonni egy általánosító következtetést, akkor ez kínálkozik: az emberiség számára semmi sem olyan veszélyes, mint a monoteizmus. Nyomon követhetjük ezt a zsidó és a keresztény vallás eredetéig. Az egy istenhitnek vannak persze előnyei. Lehetővé tette az ész és a tudomány haladását — de nagy áron: hátrányai a türelmetlenség, az imperializmus és az a veszedelmes bizonyosság, hogy követői birtokolják az egyetlen abszolút igazságot és megismerő képességet.” Eltekintve attól, hogy a szentháromságos isteni misztériumot is jellemezhetjük a coincidentia oppositorum eszméjével, a valójában és nem csak névleg keresztény kortársak éppen nem mutatkoztak türelmetleneknek és hódítóknak. A Pápai Történettudományi Bizottság megbízásából Josef Metzler OMI, a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa a közelmúltban két kötetben latin nyelvű gyűjteményt tett közzé America Pontificia Primi Saeculi Evangelizationis 1493—1592 („A pápai Amerika az evangelizáció első századában 1493—1952”) címmel. A gyűjteményben 14 pápa Amerikáról írt vagy oda küldött 579 levele olvasható. Köztük van 111. Pál híres Pastorale Officium kezdetű, 1537-ben kelt brévéje, amelyben elítéli a rabszolgatartást. „A kötetben közzétett valamennyi pápai levélen vörös fonálként húzódik végig az európaiaknak szóló intés: ne vessék rabszolgaságba az indiánokat, hanem jó példával a keresztény hit felvételére ösztönözzék őket. Csaknem minden pusztába kiáltott szó maradt. A vad európaiak, kiket