Mérleg, 1996 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám

E SZÁMUNKRÓL A Modern Times („Modern idők”) c. Chaplin-filmből, a kapitalista iparo­sodás szatírájából látható egy jelenet a borítón (fotó: Archiv für Kunst und Geschichte, Berlin — a többi kép a frankfurti KNA-Bild-től, ill. saját képtárunkból való). Legkésőbb a reformkor óta foglalkoztatja legnagyobb gondolkodóinkat, hogy mennyiben alkalmazkodjunk a kor követelménye­ihez és mennyiben őrizzük hagyományos értékeinket, ami közéletünkben ma is a fő vitatéma. Ugyanez az egyház visszatérő problémája is. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor minden okunk megvan annak a belátásá­hoz, hogy nyugodtan, tárgyilagosan és racionálisan, a tudományok elfoga­dott eredményeire támaszkodva, vezetőinkre figyelve és a más felfogású­­akkal is párbeszédben maradva szembesüljünk e kérdésekkel. Erre törek­szik folyóiratunk több mint három évtizede, e számunk is. A kapitalizmus etikai értékelésére V. Hesse filozófus tesz kísérletet, ami ma a nemzetközi szellemi élet égető kérdése. Könnyen hajlunk arra, hogy teljesen a kapita­lizmus számlájára írjuk a fegyveres összetűzéseket a világban. A tisztán­látás végett G. Theunis belga misszionárius, szakértő megfigyelő segítsé­gével igyekszünk feltárni a ruandai népirtás és mészárlás valódi okait. A nők szerepe a Bibliában és az egyházban hasonlóképpen szerteágazó kérdéskör, amelybe J. Kremer exegéta tanulmánya vezet be. Közöljük a legújabb római nyilatkozatokat a nők pappá szenteléséről, és ismertetjük a sokrétű visszhangot, pró és kontra felcsillantva minden lényeges szem­pontot. A „hitigazságok hierarchiájában” most — nem úgy, mint Őrsy László SJ kánonjogásznak az egyházról szóló nyilatkozatában — feltehe­tően peremkérdéseket érintünk. De még ekkor sem szabadna az egyházon belüli nézeteltéréseknek zavarba hozniuk bennünket. A teológia és a kereszténység még a hit legmélyebb és legközpontibb misztériumának, a Szentháromságnak a tanában is csak botladozva haladt előre. J. Ratzinger bíboros írta „A keresztény hit” (Bécs, OMC, 1976, 99.1.) c. könyvében, Tarnay Brúnó OSB fordításában: „A Szentháromság tanának alapvető fogalmai közül egy olyan sincs, amelyet egyszer nem ítéltek volna el. Mindegyiknek át kellett menni az ellentmondás és elítélés stádiumán, hogy később elfogadhassák. Csak annyiban érvényesek, amennyiben egyide­jűleg használhatatlannak jelentették ki őket, hogy azután később mint szegényes dadogást — de csakis így — mégis használni engedjék.... Úgy gondolom, mondhatnánk, hogy az elvetés bensőleg hozzátartozik azon for­mulákhoz, amelyekből később a hit megfogalmazása lesz. Csak a tagadás közvetítésével, és az ezzel adott, véget nem érő indirekt megközelítés révén lesznek használhatókká, csak ellentmondás, elvetés, kifogásolások árán fej­lődhet a Szentháromság tana” (99.1.) Mennyivel inkább áll ez az e számunk­ban tárgyalt problémákra. (B. J.)

Next