Mérleg, 1996 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám
E SZÁMUNKRÓL A Modern Times („Modern idők”) c. Chaplin-filmből, a kapitalista iparosodás szatírájából látható egy jelenet a borítón (fotó: Archiv für Kunst und Geschichte, Berlin — a többi kép a frankfurti KNA-Bild-től, ill. saját képtárunkból való). Legkésőbb a reformkor óta foglalkoztatja legnagyobb gondolkodóinkat, hogy mennyiben alkalmazkodjunk a kor követelményeihez és mennyiben őrizzük hagyományos értékeinket, ami közéletünkben ma is a fő vitatéma. Ugyanez az egyház visszatérő problémája is. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor minden okunk megvan annak a belátásához, hogy nyugodtan, tárgyilagosan és racionálisan, a tudományok elfogadott eredményeire támaszkodva, vezetőinkre figyelve és a más felfogásúakkal is párbeszédben maradva szembesüljünk e kérdésekkel. Erre törekszik folyóiratunk több mint három évtizede, e számunk is. A kapitalizmus etikai értékelésére V. Hesse filozófus tesz kísérletet, ami ma a nemzetközi szellemi élet égető kérdése. Könnyen hajlunk arra, hogy teljesen a kapitalizmus számlájára írjuk a fegyveres összetűzéseket a világban. A tisztánlátás végett G. Theunis belga misszionárius, szakértő megfigyelő segítségével igyekszünk feltárni a ruandai népirtás és mészárlás valódi okait. A nők szerepe a Bibliában és az egyházban hasonlóképpen szerteágazó kérdéskör, amelybe J. Kremer exegéta tanulmánya vezet be. Közöljük a legújabb római nyilatkozatokat a nők pappá szenteléséről, és ismertetjük a sokrétű visszhangot, pró és kontra felcsillantva minden lényeges szempontot. A „hitigazságok hierarchiájában” most — nem úgy, mint Őrsy László SJ kánonjogásznak az egyházról szóló nyilatkozatában — feltehetően peremkérdéseket érintünk. De még ekkor sem szabadna az egyházon belüli nézeteltéréseknek zavarba hozniuk bennünket. A teológia és a kereszténység még a hit legmélyebb és legközpontibb misztériumának, a Szentháromságnak a tanában is csak botladozva haladt előre. J. Ratzinger bíboros írta „A keresztény hit” (Bécs, OMC, 1976, 99.1.) c. könyvében, Tarnay Brúnó OSB fordításában: „A Szentháromság tanának alapvető fogalmai közül egy olyan sincs, amelyet egyszer nem ítéltek volna el. Mindegyiknek át kellett menni az ellentmondás és elítélés stádiumán, hogy később elfogadhassák. Csak annyiban érvényesek, amennyiben egyidejűleg használhatatlannak jelentették ki őket, hogy azután később mint szegényes dadogást — de csakis így — mégis használni engedjék.... Úgy gondolom, mondhatnánk, hogy az elvetés bensőleg hozzátartozik azon formulákhoz, amelyekből később a hit megfogalmazása lesz. Csak a tagadás közvetítésével, és az ezzel adott, véget nem érő indirekt megközelítés révén lesznek használhatókká, csak ellentmondás, elvetés, kifogásolások árán fejlődhet a Szentháromság tana” (99.1.) Mennyivel inkább áll ez az e számunkban tárgyalt problémákra. (B. J.)