Mérleg, 1998 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám
ilyen törekvések ráadásul szektásodáshoz vezetnek, és néha a vallási őrületbe sodornak, amint az amerikai abortuszklinikák ellen végrehajtott gyilkos merényletek mutatják. Valóságérzékkel és az állami egyház különleges együttműködésével Németországban sok emberi életet meg lehet menteni, úgy ahogy ez a legtöbb más államban nem lehetséges. A logikátlanság, a képtelenség, sőt az egyházi botrány csúcsa, hogy a német különleges helyzet miatt botránkozó keresztény kisebbség azoknak a kezére játszik, akik szabadosabb határidős abortusztörvényt követelnek. Itt a világ rossz normáját akarják ráerőltetni Németországra — a rosszban való normalitást. A németországi világnézeti helyzetben és a rossz törvény ellenére sikerült állhatatossággal a nagyobb rosszat elkerülni. A német szabályozás az abortuszügyben — akármennyire rossz is — még mindig jobb, mint a hasonló törvények a világ más részében. Az élet védelmében tanúsított egyházi egység inkább ott homályosul el, ahol a keresztények reálpolitikai kreativitás és fantázia hiányában csak prófétai szavukat emelik föl a magzatöléssel szemben, de tettekkel nem dolgoznak ellene. Az egyház Németországban nem államegyház, az állam nem egyházállam. Mindkettő megőrzi önállóságát anélkül, hogy teljes szétválasztásuk megvalósult volna. E viszony különleges, talán szerencsés eset. Az egyházi tradicionalisták manapság szövetségre lépnek az egyházellenes erőkkel, hogy az államot és egyházat eltávolítsák egymástól, pl. az állami hittudományi karok megszüntetésével, mert az ott tanító és kutató „állami teológusok” nem osztják mindenben a vatikáni teológusok nézeteit. Ami a jövőt illeti, teljesen bizonytalan, hogy az állam és egyház fokozottabb elválasztása az államot szabadabbá és az egyházat dinamikusabbá tenné-e. Ezt a bizonytalanságot találóan leírta a Süddeutsche Zeitungban Heribert Prantl: „Ha a nyomás mindkét oldalról eléggé megerősödik, akkor összeomlik a német rendszer. Nem biztos, hogy kár lesz érte. A német katolicizmusban mindenestre szakadással fenyeget majd: egy dinamikus, alulról épülő egyházzá és egy muzeális-episzkopális egyházzá... A szociális háló az egyház részvétele nélkül azonnal elszakadna, és kétséges, hogy a lebontásán szorgoskodó állam meg tudná-e teljesen foltozni. A II. Vatikáni Zsinat felszólította az egyházat, hogy ne vesse a reményét az állam által felajánlott privilégiumokba. A németországi egyháznak talán az eddiginél komolyabban kellene vennie ezt a kijelentést.” Az abortuszvita drámailag érzékelteti, hogy ebben nemcsak egyházon belüli gondokról van szó, hanem egy új kor messze vezető szellemi, filozófiai és állampolitikai döntéseiről. A pápai levél — ha tanácsa Németország számára rossz is, ha nem épp végzetes—tudatosította a ma bennünket szorongató kérdéseket, és nem alaptalanul kavarta föl a kedélyeket. Mit szabad a szabadságnak, mire köteles az állam, mi a jog éppen az emberi lét határhelyzeteiben? — kérdezi cikke végén Röser. (B. J.) MEGHALT TARGONSKI GYÖRGY IVÁN MATEMATIKAPROFESSZOR. 1998. január 10-én, szombat délben a münchen-schwabingi kórházban, hosszan tartó betegségében, 70. életévében — a katolikus egyház szentségeivel megerősítve — elhunyt dr. Targowski György Iván matematikus, a marburgi egyetem nyugalmazott professzora, az 1956-os nyugati magyar emigráció kiemelkedő személyisége. 4