Mérleg, 2004 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám
E SZÁMUNKRÓL Szerényen, de az emlékezet különösen fontos tényeinek erejével jelöli meg a 2004-es esztendőt Karl Rahner SJ születésének századik évfordulója. A 20. század egyik legnagyobb katolikus teológusának életműve napjainkig kimeríthetetlen ihletforrás mindazok számára, akik (a II. János Pál pápa által is sokszor idézett jézusi felszólításnak engedelmeskedve) készek rá, hogy mélyebbre evezzenek s részt vállaljanak a keresztény gondolkodás megújításából. Amint tanítványa és munkatársa, Herbert Vorgrimler írja bevezető tanulmányunkban: „Rahner teológiája éppen azért oly nehezen olvasható néha, mert kínosan ügyelt arra, hogy bebizonyítsa a kapcsolatot látásmódja és a régi teológiai tradíció között. Erről a hiteles régi tradícióról semmit sem tudnak az újabb, beszűkített tradíció élharcosai. Karl Rahner nem újat akart mondani, de a régit sem a régi módon akarta elmondani. Teljes mértékben egyetértett XXIII. Jánossal abban, hogy a mai embernek joga van mai nyelven hallgatni a keresztény üzenetet, s a nyelvhez hozzátartoznak az érvek is. Ezt akarta szolgálni.” A kortárs francia irodalom néhány jelentős alkotásában kiketűzhető transzcendencia-tapasztalatról értekezik „A csillag jegye” című, informatív és elmélkedésre indító írásában az amiens-i egyetem tanára, Philippe Le Touzé. Meglátása szerint „a modern emberben a vallásosság szabadabb és pártatlanabb formája él: vágyakozik az abszolútumra, sorsunk rejtélyét faggatja, melyet egyetlen tudomány sem fog megmagyarázni soha. A tudattalan titka foglyul ejt bennünket, a numinórum fascinans marad, elbűvöl.” A művészeti ágak közül a film világába vezet át Reinhold Zwick kritikája, mely Mel Gibson „Passió”ját, e szintén aktuális, bár vélhetően kevésbé időtálló alkotást vizsgálja. A cikk arra is rávilágít, hogy miért lehet oly vonzó sokak számára az a produkció, melyben „az úgymond maximális hitelességen belül mindvégig a máskülönben tiszteletreméltó »helyrajzi« tájékozottság és a teljes szentírástudományi járatlanság folyamatos és égbekiáltó kontrasztját szemlélhetjük”. „Pax Romana” rovatunkban részletes értékelés olvasható -Aszalós János tollából - a nemrég elhunyt innsbrucki magyar jezsuita, More Gyula „Az egyház gyökeres reformja” (Radikale Kirchenreform) című könyvéről. A sokoldalúan dokumentált, őszinte és szenvedélyes vitairat, egyszersmind a neves szerző szellemi végrendelete magyarul még nem jelent meg. Politika és erkölcs összefüggése iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk azt a párbeszédet, amelyet nemrégiben a német társadalomfilozófia élő klasszikusa, Jürgen Habermas folytatott Joseph Ratzinger bíborossal a szabadelvű társadalom erkölcsi alapjairól („Pró és kontra”). „Szemle” rovatunkban főmunkatársunk, Balogh Szilárd tekinti át az Egyesült Államokba távozott nagy magyar matematikus, Neumann János munkásságát. „Az emberiség kétfajta hőst ismer” — jegyzi meg a tudós egykori kollégája, Halmos Pál „az egyik olyan, mint bármelyikünk, csak még olyanabb, a másikban pedig van valami emberen túli szikra.” Neumann „gondolatainak tisztasága mindenkor nagyságrendekkel meghaladta legtöbbünkét.” Címlapfotónkon is „a számítógép atyjá”-nak arcképe látható. (MM.)