Mérleg, 2005 (41. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám

JEGYZETEK ELHUNYT II. JÁNOS PÁL PÁPA. A népek emlékezetes zarándoklatá­val gyászolta meg az emberiség a 2005. április 2-án elhunyt II. János Pál pápát. A gyászszertartásra az egyházfő tisztelőinek több milliós töme­ge érkezett Rómába, s vett részt keresztény közösséghez illő méltóság­gal búcsúztatásán. A szomorú, emelkedett, egyszersmind a hit derűjét is sugárzó liturgikus ünnep a televíziós csatornák közvetítésével párat­lan dimenziójú világeseménnyé is emelkedhetett. A katolikus egyház lengyel vezetője, Karol Wojtyla hosszú ideig, huszonhat éven át szolgál­ta a rábízottakat, és igyekezett - miként az írott és elektronikus sajtó korántsem csupán ironikusan, hanem a kommunikáció korszakmegha­tározó formáira tekintve oly szívesen emlegette - „utazó pápaként”, illetve „médiapápaként” eljuttatni az üdvösség örömhírét a földkerek­ség minden lakójának. 85. életévében tért meg Isten szeretteinek örök otthonába. Rendkívüli állóképességgel megáldott ember volt - jellemzik mél­­tatói -, akinek élete szerves egésszé forrt össze szóbeli igehirdetésével és írott tanításával. „Ezt Mi akkor megérezték a kommunista Lengyelország párthatalmasságai, amikor papként, majd krakkói érsekként működött hazájában”- írja a németországi bambergi érsek­ség internetes honlapja számára összeállított nekrológjában Jürgen Eckert (www.eo-bamberg.del. A moszkvai Kreml is meghátrált, amikor a lengyel szabadságmozgalom, a Solidarnosc a lengyel pápa támogatá­sával „kiszabadította országát az egykori Szovjetunió szorításából. Hivatalát sokkal politikusabban értelmezte, mint elődei. Éles szavak­kal foglalt állást George W. Bush amerikai elnök iraki háborújával szemben, a terrorizmus és a vallási fundamentalizmusok radikalizáló­­dása idején szívügyének tekintette a vallásközi dialógust. Ezt nem csu­pán szavakban juttatta kifejezésre, hanem a katolikus egyházfők közül elsőként látogatott el zsinagógákba és mecsetekbe, a muszlimoktól bocsánatot kért a keresztesháborúkért és - a cikkíró szerint maradék­talanul - elismerte az egyház mulasztásait a zsidóüldözések idején. Miközben lelkipásztori útjain a világ felé megnyíló egyházat képvisel­te, a katolikus hitelvek védelmezőjeként lépett fel. 58 éves volt, amikor 264. pápaként és Péter első szláv utódaként megkezdte főpásztori szolgálatát.” 1920. május 18-án született a Krakkó melletti Wadowicében. Édes­anyja halálakor nyolcéves volt, s 21 éves teológushallgatóként vett örökre búcsút apjától. 1939-ben, Lengyelország német megszállását követően félbe kellett szakítania tanulmányait; ekkor kényszermun­kásként dolgozott. 1946-ban szentelték pappá. Teológiatanárként működött, amikor 1964-ben krakkói érsekké nevezték ki. 1962 és 1965 2

Next