Állami polgári fiú- és leányiskola, Mezőberény, 1939

3 Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában !“ Amen. Történelmi idők történelmi éve vola ez az év is .. . Vajúdik, forr, alakul a jövő: embervilág jövője, Európa jövője, Magyar­­ország jövője ! S mert az emberiség boldogabb jövőjét könnyen, véren, miljom szen­vedésen érlelé mindenkor nagyurunk: az idő, — könnynek vérnek, miljom szenvedésnek riasztó zajában indult az esztendő — iskolai évünk — s abban is végződött. Mikor kinyitottuk iskolánk kapuját, éppen akkor nyílt az ágyúk ezer torka itt a tőszomszédban . . . Míg mi iskoláztuk zsenge ifjúságunk, északi testvérnél gyermekkaravánok hagyták ott az otthont, szülőt és iskolát, — bújva, menekülve a bomba, a gránát, a tűz, a pusztulás örvényei elől. . . S amikor bezártuk — Isten kegyelméből mégis békés — évünk, Európában még tombolnak a harcok s népek csatájában, világformáló eszmék fegyverbe­­kergetett végső mérkőzésében — vér, könny, szenvedés, technika, tudás, szervezettség s egetvívő csodálatos hősiesség történelmi égzengés-földindulása közt — vajúdik, forr, alakul a jövő! * Ha forr a világ s vajúdik Európa , megfeszül minden idegszál a szív­ben is . . . Európa szívében . . . ebben a Keletről, Nyugatról, Északról és Délről annyi éhséggel, irigységgel, számítással és barátsággal körüldárdázott kulcshelyzetű országban. Megfeszül minden idegszál a szívben . . . Országnagyok szívében és a milliók szívében . . . Felelősek szívében és a rábízottak szívében . . . Szülők féltő szívében és gyermekeink szívében . . . * Mindenekfölött azonban a szülői szív lesi, várja, kérdezi a jövőt . . . gyermeke sorsáért örök rettegésben . . . Ó, hiszen a szülő szíve szenved a legmélyebben az embervilág törté­nelmi megpróbáltatásainak minden szenvedésében . . . ő remeg az életért, ő remeg a kenyérért, ő remeg a jövőért, minden szülő a saját gyermekéért. . . , szülők milliói az emberiségért . . .

Next