Mezőgazdasági Szövetkezetek, 1988 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 1-2. szám

Tiszavasvári Vasvári Pál Tsz A közös gazdaság 1987. év­ben is nyereségesen gazdálko­dott, így a termelés további fel­tételei biztosítottak, a bővített újratermelés pénzügyi lehetősé­gei adottak. A 3 fő ágazat el­sősorban a fajlagos mutatók ja­vítását tűzte ki célul. Növény­­termesztést 3339 hektáron foly­tatnak. A szántó 70%-án gabo­naféléket, 20%-án ipari növé­nyeket, 10 °,irán szálas és tö­megtakarmányokat termeszte­nek. Őszi búzát 804 hektáron 5,8 to/ha, őszi árpát 192 ha-on 4,3 to/ha, kukoricát 588 ha-on 7,2 to/ha átlagterméssel terveztek. Az 1584 ha gabonafélék terüle­téről 90 ezer mázsa termést ter­veznek betakarítani, ami az 1987. évinek 136%-a. Az ipari növények vetés- és hozamterve: étkezési borsó 79 ha, 3 to/ha, zöldborsó 118 ha, 6 to/ha, cukorrépa 228 ha, 43 to/ha. Az állattenyésztési ágazaton belül 300 db-os jerkefoklyó-vá­­sárlást terveznek, a juhászat se­lejtezésének pótlására. A halászatban többszörösére emelik a piaci (étkezési) hal ter­melését. Az ágazat főbb mutatói: szarvasmarha 432 db, ebből te­hén 148 db, tejtermelés 555 ezer liter, 3750 liter tehenenként. Vágómarha-termelés 670 q, hal­termelés 2100 q. Alaptevékenységen kívüli munkák szerkezetében lényeges változtatást nem terveznek. Vállaji Rákóczi Tsz Fő törekvésük az ágazati jö­vedelmezőség javítása, különö­sen a növénytermesztés és állat­­tenyésztés terén, valamint a megfelelő költséggazdálkodás biztosítása. A növénytermesztés szerkezetében különösebb vál­toztatásokat nem terveznek. Az átlagterméseket viszont az elő­ző évihez képest 3—15­%%-kal magasabban irányozták elő. A gyümölcsös területét vállalkozá­si formákban műveltetik meg. Bővítik a háztáji ágazat ter­melését. Az állattenyésztési ágazat jö­vedelmezőségét az ISV rekonst­rukciójának végrehajtásával, s rendszertechnológiájának fo­kozatos megvalósításával, a tenyésztői munka és a fegyelem javításával, az érdekeltségi for­mák korszerűsítésével tervezik megvalósítani. Az év végére a szarvasmarha­létszámot 430 db-ra, a sertéslét­számot 1500 db-ra tervezik nö­velni. Vágómarhából 180 tonna, vágósertésből 150 tonna és tej­ből 300 ezer liter értékesítését tervezik. Bővítik a melléküzemágak, a szolgáltatások tevékenységét. Beruházásokra 9 millió forintot fordítanak. Szűcs András főmunkatárs Személyi hírek Köztudott, hogy a mezőgaz­dasági szövetkezeti vezetőket és a különböző tisztségviselőket 5 évre szóló időtartamra választja a tagság. Ez az időtartam azon­ban termelőszövetkezetenként más-más időpontban ér véget, illetve még közös gazdaságon belül is vannak eltérések az egyes tisztségeket betöltők vá­lasztási időpontjai között. Ez év első két hónapjában öt termelőszövetkezeti elnö­köt választottak meg. Ezek: Leitner István, a nyíregyházi Ságvári Tsz elnöke, Tukacs Sán­­dor, a penyigei zöld Mező Tsz elnöke, Burányi Szilárd, a kis­­ari Új Élet Tsz elnöke, Alföldi János, a mérki Kossuth Tsz el­nöke, valamennyien az előző ciklusban is elnöki munkakört töltöttek be. Újonnan megválasztott elnök­ként került tisztségébe Szabó Pál, a fényeslitkei Tiszagyöngye Tsz elnöke. A nyírbátori Új Barázda Termelőszövetkezetben a tavaszi­ak alá hordják az istállótrágyát. Kitüntetések A termelőszövetkezeti mozga­lomban végzett kimagasló mun­kájukért „Kiváló Termelőszö­vetkezeti Munkáért TOT” ki­tüntetésben részesült: Szénás Sándor, a porcsalmai Dózsa Tsz termelési főmérnöke, Toros Gyu­la, a kisari Új Élet Tsz ágazat­vezetője. Mindkét dolgozó a ter­melőszövetkezeti közös gazdaság küldöttgyűlésén vette át a ki­tüntetést. * * * Március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából két fő veszi át ugyancsak ezt a kitüntetést: Szűcs Józsefné, a nagykállói Nyírség Tsz bér- és munkaügyi osztályvezetője és Szabó Sán­­dorné, a nyírteleki Dózsa Tsz személyzeti és oktatási vezetője. A mezőgazdaságban hódít a folyékony műtrágya, megyénkben is több tsz építtet folyékony­ műtrágya-gyártó üzemet. Képünk Pócspetri határában készült, ahol a réten permetezték ki a folyékony műtrágyát. A küldöttközgyűlés tárgyalta Az ösztönző érdekeltségi for­mák alkalmazásának vizsgálata szövetségünk érdekfeltáró tevé­kenységének igen aktuális ré­sze. E tevékenységünk keretében az érdekviszonyok témáját már több fórumon megtárgyaltuk — a decemberi küldöttközgyűlésen is —, az ez irányú előrelépés segítése érdekében pedig 4 ajánlást, útmutatást dolgoztunk ki és adtunk közre. FELZÁRKÓZÁS ÖSZTÖNZÉSSEL Szövetkezeteink többségének kedvezőtlen adottságát figye­lembe véve ugyanis az új ke­resetszabályozási és hatékony munkaerő-gazdálkodási köve­telmények a jelenlegi foglalkoz­tatási színvonal megtartását sem teszik lehetővé, hagyomá­nyos módszerekkel. A termelő kapacitások éssze­rű hasznosítása az elmaradott térségek felzárkóztatási prog­ramjának megvalósítása és a kedvezőtlen adottságú gazdasá­gok működőképességének meg­őrzése ösztönző érdekeltségi for­mák alkalmazása nélkül nem valósítható meg. A kongresszusi határozat ki­emelt feladatként határozza meg, a hatékony munkára ösz­tönző érdekeltségi rendszerek kidolgozását, a vállalkozási for­mák széles körű alkalmazását, az ebben rejlő tartalékok feltá­rását. HIÁNYOZNAK A KISSZERVEZETEK Az agrárkutatás a mezőgaz­daság vállalati szerkezetének kritikája kapcsán egyre hatá­rozottabban fogalmazza meg azt a konstrukciós hibát, hogy a nagyméretű, iparszerűen ter­melő gazdaságok és a kisüze­mek, háztáji gazdaságok között semmiféle átmenet nincs. Hiá­nyoznak a rugalmas, tőkével is ellátott kisszervezetek, és az in­dokoltnál lassúbb ütemben ter­jednek a belső vállalkozási for­mák. Megyénk mezőgazdasági szö­vetkezeteiben a 80-as évek kö­zepétől indult meg az országos átlagtól és nagyobb ütemű elő­relépés az ösztönző érdekeltségi formák és a belső vállalkozások terjedése terén. Ez a lendület az utóbbi évek­ben tovább erősödött, ami a kedvezőtlen adottságból eredő foglalkoztatási kényszerrel, az alacsony személyes jövedelmek­kel és a jogszabályi lehetőségek felismeréséből eredően a vállal­kozói kedv növekedésével ma­gyarázható. A termelőszövetkezetek több mint kétharmadában alkalmaz­zák az önelszámolás ösztönző módszerét, ami a gazdálkodási feladatok decentralizálását je­lenti. A szövetkezet önelszámoló egységekre történő tagolása a gazdálkodási rendszer elmozdu­lása egy vállalkozásra inspiráló szövetkezeti forma irányába, ahol erősebb a költségérzékeny­ség, teljesebb az eszközkihasz­nálás, takarékosabb az erőfor­rások felhasználása, nagyobb a dolgozó ember gazdasági érde­keltsége. BELSŐ vÁllalkozási FORMÁK Az önelszámoláson túl alkal­mazzák a belső vállalkozási for­mák valamelyikét a jövedelme­zőség fokozására, a szezon­munkáknál jelentkező feszült­ségek feloldására, a személyes jövedelmek növelésére, a ter­melési kockázat csökkentésére, és az öntevékenység fokozására. Ennek érdekében történt az egyes gazdasági épületek, istál­lók, állattartó telepek, jármű­vek, ültetvények, üzletek vállal­kozók vagy kistermelők részére történő átalánydíjba vagy bér­be adásra osztott üzemeltetése, illetve integrációs hasznosítása. Hasonló lehetőség volt a nagy­üzemi területek haszonbérbe adása, részes művelése, saját tagok, dolgozók vagy kívülálló kistermelők és vállalkozók ré­szére. A vállalkozásokat szövetkeze­ti tagságunk és a szövetkezeti vezetés egyaránt jónak, hasz­nosnak, ösztönzőnek ítéli meg. Jelentőségük a növekvő számú csökkent munkaképességűek, családtagok, nyugdíjasok fog­lalkoztatása szempontjából is nagy. KEVESEBB IDEGEN MUNKAERŐVEL A vállalkozások terjedésével minimálisra csökkent az idegen munkaerő érdektelen munkája iránti igény az őszi betakarítá­si munkáknál, javult a munka minősége és a jövedelmezőség. Nőtt a háztáji gazdaságok esz­közkihasználása. Nyugtalanító viszont az a helyzet, hogy megyénk szövet­kezeteiben, közel egyharmadá­­ban, a maradi szemlélet, a vál­lalkozói készség hiánya és a személyi feltételek korlátai mi­att egyáltalán nem foglalkoz­nak az ösztönző érdekeltségi, vállalkozási formák valamelyi­kével. A talponmaradás feltételeit, az előrehaladás mozgatórugóit ma még inkább az érdekeltség területén kell keresni. Szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy termelőszövet­kezeteink jelentős része olyan területeken gazdálkodik, ame­lyek még állami segítséggel sem képesek a jövedelmező gazdál­kodás tartós feltételeinek meg­teremtésére. A VAGYONUKAT ÉLIK FEL E szövetkezetek ma már az egyszerű újratermeléshez szük­séges vagyonukat élik fel. A központi támogatások el­kerülhetetlen csökkenésével szá­molva, az egyetlen reális alter­natíva olyan egyszerűbb és ru­galmasabb gazdálkodási formák kialakítása, amelyek jobban iga­zodnak e térségek adottságai­hoz. A gazdaságpolitika által ösz­tönzött gazdálkodási érdekeltség kialakítása fontos része annak a programnak, amellyel a mező­­gazdasági szövetkezetek gazda­sági növekedése, eredményessé­ge tovább is biztosítható. A szövetség küldöttközgyűlése határozati javaslatában felhív­ja a mezőgazdasági szövetkeze­tek figyelmét arra, hogy­­ törekedjenek olyan­­ vállal­kozói érdekeltségi mechaniz­musok bevezetésére, melyek a lehető legnagyobb nyere­ség eléréséhez adnak lehető­séget. Kiemelt feladat legyen az ehhez szükséges személyi feltételek megteremtése. — A munkák díjazásánál az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapjon a minőség, a részese­désnél az eredményesség, a vállalkozásnál pedig a köl­csönös garanciák és előnyök elve. — Felül kell vizsgálni a szövet­kezetekben érvényes jöve­delemszabályozást, elemez­ni szükséges a feszültségek okát, vizsgálni kell, hogy a vagyoni közösség tagjai — különösen az alacsonyabb beosztásúak — bérbeállási szintje és az általuk nyújtott teljesítmény arányban áll-e az érvényes jogszabályi lehe­tőségekkel és életszínvonal­politikánkkal. Dr. Mónus Bertalan Teszöv

Next