Katolikus főgimnázium, Mezőkövesd, 1935
[^]fl [55ШЭ Az első negyedszázad. (Az intézet fennállásának huszonötéves jubiláris ünnepén, 1936. május 31.-én mondott ünnepi beszéd.) Ünnepélyek rendezése egy iskola életében szorosan összetartozik az iskola hivatásával és rendeltetésével. Az iskola ünnepel, hogy rendkívüli alkalmakkor az ünnepélyek tartalmával és külsőségeivel belemarkoljon a gonddlaira bízott ifjúság s ezen keresztül az iskolához kötött szülői társadalom lelkébe, érzelmekkel, hangulatokkal telítse a szívedet s ezzel általános emberi vagy nemzeti nagy eszmék. Istenszeretet, hazaszeretet, emberszeretet követésére buzdítson és neveljen. Mai iskolai ünnepélyünk jellege rendkívüli. Az ünneplés tárgya maga a nevelő iskola, a mezőkövesdi kir. kath. Szent László gimnázium, melyet egy negyedszázados múlt ezüstös fénye sugároz be a mai napon s ezzel fennállásának, munkásságának oly fontos fordulójához érkezett, mely kell hogy kiemelkedjék az iskolai élet eseményeinek sorából s ezüstös fénnyel csillogjon az iskola történetének lapjain. 1911 —1936: ez a két évszám jelzi intézetünk első negyedszázadának két időpontját. Hangulatkeltőbb, tartalmánál időszerűbb napra nem eshetett volna iskolánknak ez a nagy ünnepe, mint pünkösd ünnepére. Lelkünket és érzületünket a pünkösdi tűz melege hatja át. Hangulatunk kifejezésre talál az Anyaszentegyház szárnyaló, ősi himnuszában : „Veni Sancte Spiritus !..“ Jöjj el Szentlélek Isten! A főépület látképe nyugatról. Áraszd reánk fényednek sugarát!.. ...Oszd ki égi kincsedet! „Veni creator Spiritus!“ —Jöjj el teremtő Szentlélek, ihlesd alkotásokra lelkünket ! Lelkünk hangulatához gyönyörű keretként simul a természet tobzódó tavaszi pompája : mámoros virágillat, vidám madárdal. Festő rózsabimbók, virító bokrok a gimnázium előkertjében színekben pompázó, remek koszorúként övezik 25 éves intézetünk épületét. A belső és külső világ ezen hangulati harmóniájában vár reám a szép feladat, hogy mai iskolai ünnepünk tartalmát szavakba öntsem, kidomborítsam iskoláik negyedszázados történetében a Kreator Spiritus ajándékát, melyért intézeti kápolnánkban hangzott el a fenséges hálaadó ének. S ennek a feladatnak nem a krónikás szárazságával, hanem az ünnepi alkalmat átérző egyén lelkületével igyekszem megfelelni. Nem !*