Katolikus főgimnázium, Mezőkövesd, 1939
4 Tamedly Mihály dr. (1884-1939.) A magyar testőrgárda bécsi palotájában láttam először; megnyerő külsejével, gesztusai mögül elővillanó nemességével magához láncolt örökre. A bécsi Theresianum tanára volt, természetrajongó és sportember; lelki szükséglet volt nála a természetben való barangolás, az idő és tér korlátainak lerontását jelentette számára egy-egy kirándulás a lajtai kék hegyekben, vagy a titkok mögé rejtőzködő októberi színű Fertő-tónál. Áradó szavakban zúdult meg ilyenkor tartózkodó lénye és a nagy világ ismeretlen, elérhetetlen tájait villantotta meg előttünk. Tűnő évek múltán a romantikum ködéből kiemelkedve, egyre reálisabban rajzolódott ki előttem nemes alakja. 1928-ban késő őszbe boruló októberi estén jelentkeztem nála a berlini Collegiumi Hungaricumban, akkor már ugyanis a Collegium igazgatója volt. Berlin ebben az időben a legkülönösebb szellemi áramlatoknak, a politika és a technika századának vad izzásában vergődött; az új, a háború utáni Európa nemzetközi fővárosaként mutatkozott, amelyben kifalkulóiban voltak a németség ősi színei. Kaotikus összevisszaságban kavarogtak benne a nemzetközi Páneurópa és a porosz faji lélek tényei. Hívőkre talált ott mindaz, ami egy meglódult világ egyre uniformizálódó világképében a szellemi szabadosság, az erkölcsi határokat elmosó „emberiesség“ és elveket, eszményeket közömbösítő ,,új tárgyiasság“ cégére alatt jelentkezett. A régi értékek teljes átértékelésének, az istenek alkonyának víziói rémlettek fel előttünk, idegenbe sodort magyar diákok előtt és egyszersmind az újrakezdésnek, a szellem szabad élésének, a bátor látásnak, a merész szempontoknak, a nagyvonalú tudományos kutató munkának olyan új lehetőségei tárultak fel, amelyeket ebben az időben csak a német főváros nyújthatott..