Katolikus főgimnázium, Mezőkövesd, 1939

4 Tamedly Mihály dr. (1884-1939.) A magyar testőrgárda bécsi palotájában láttam először; meg­nyerő külsejével, gesztusai mögül elővillanó nemességével magához láncolt örökre. A bécsi Theresianum tanára volt, természetrajongó és sportember; lelki szükséglet volt nála a természetben való baran­golás, az idő és tér korlátainak lerontását jelentette számára egy-egy kirándulás a lajtai kék hegyekben, vagy a titkok mögé rejtőzködő októberi színű Fertő-tónál. Áradó szavakban zúdult meg ilyenkor tar­tózkodó lénye és a nagy világ ismeretlen, elérhetetlen tájait villan­totta meg előttünk. Tűnő évek múltán a romanti­kum ködéből kiemelkedve, egyre reálisabban rajzolódott ki előttem nemes alakja. 1928-ban késő őszbe boruló októberi estén jelentkeztem nála a berlini Collegiumi­ Hungari­­cumban, akkor már ugyanis a Collegium igazgatója volt. Berlin eb­ben az időben a legkülönösebb szellemi áramlatoknak, a politika és­ a technika századának vad izzásában vergődött; az új, a háború utáni Európa nemzetközi fővárosaként mutatkozott, amelyben kifalkulóiban voltak a németség ősi színei. Kaotikus összevisszaságban kavarogtak benne a nemzetközi Páneurópa és a porosz faji lélek tényei. Hívőkre talált ott mindaz, ami egy meglódult világ egyre uniformizálódó vi­lágképében a szellemi szabadosság, az erkölcsi határokat elmosó „em­beriesség“­ és elveket, eszményeket közömbösítő ,,új tárgyiasság“ cé­gére alatt jelentkezett. A régi értékek teljes átértékelésének, az iste­nek alkonyának víziói rémlettek fel előttünk, idegenbe sodort ma­gyar diákok előtt és egyszersmind az újrakezdésnek, a szellem sza­bad élésének, a bátor látásnak, a merész szempontoknak, a nagy­vonalú tudományos kutató munkának olyan új lehetőségei tárultak fel, amelyeket ebben az időben csak a német főváros nyújthatott..

Next