Református gimnázium, Mezőtúr, 1884

Adatok az intézet történetéhez. Az iskolai évet szeptember 4-én nyitották meg istentiszte­lettel, mely után nagytiszt, Lukács Dániel úr mint iskolaszéki helyettes elnök tartott az újra összesereglett tanulókhoz emelke­dett hangulatú beszédet, bemutatta az ifjúságnak Csekély Adolf tiszttársunkat mint újonnan választott tanárt, buzdította a tanu­lókat szorgalomra, jó erkölcsi viseletre és hogy — saját kifejezése szerint — „ne csak szóval láttassák buzdítani“, a maga részéről egy darab 10 frankos aranyat tűzött ki azon V-ik vagy Vl-ik osztályos növendék jutalmazására, a­ki az év végén minden tantárgyból jeles osztályzatot nyer­end (kivételt csak a tornászaiból való calculus képezhetvén.) A fegyelmi sza­bályok szokott felolvasásának megtörténtével, az igazgató köszönte meg nagytiszt. Lukács Dániel urnak növendékeinkkel szemben már évek óta követett buzdító s jutalmazó eljárását, felelevenít­vén egyúttal a tanulók emlékezetében a Bede-féle két rendbeli ösztöndíjat is. E tanév elején 130 rendes és 2 magántanulót írtunk be növendékeink törzskönyvébe. Az előbbiekből családi körülményei­nek változása folytán magántanulóvá lett 1, más pályára lépett­­vagy eltávozott 10, meghalt 1 és igy maradt az év végén ily rendes és 3 magántanítványunk. Középiskolánk népességének e szembetűnő apadását — tavaly az év végén 135 rendes tanulónk volt — leginkább az okozta, hogy felekezetünk itteni népiskolá­jában a legmagasabb osztály is felállíttatván, a helybeli fiuk k­özül kevesen léptek át a gymnasiumba. Egyébiránt reméljük, hogy intézetünk szokott népességén esett eme csorba pár év alatt ki leend köszörülve. 1*

Next