Református gimnázium, Mezőtúr, 1897
A regény technikájáról. IRTA: schNeebe^ger jsiAhdor. I. Míg a hősköltemény, dráma, sőt írra nethek hazájának is nagyobb részében oly gazdag, oly soknemű felfedezések létettek a theoretikusok által, hogy belőlük jókora könyvtárt lehetne egybeállítani, azalatt a regények tündérországa csaknem ismeretlenül maradt, mint valamely végiglábalhatatlan sivatag, melyhez csak félve közelítő a merészebb utazó is.“ Ezeket Bajza József írja 1883-ban A regény költészetről" szóló töredékeiben Még húsz évvel későbben, 1853-ban báró Kemény Zsigmond is hasonlót konstatál, midőn az „Élet és irodalom" ezhnír czikksorozatában azt mondja: „Fájdalom, a regényirodalom, noha legalább két század óta virágzik, még Aristotelesére nem talált." Nagyjában ezeket még a mai viszonyokról is el lehet mondani. Aristoteles óta a poetikusok közül a legkitűnőbb elmék leginkább a dramaturgiát szolgálják ; ehez képest a regény valóban mostoha gyermeke a költészettannak. Ha ezen sajnálatra méltó körülménynek okait keressük, mindenesetre !*