Református gimnázium, Mezőtúr, 1919
I. Az 1919—20. iskolai év története. 1. Igazgató évzáró beszéde. 1920. évi június hó 15. Nagyérdemű Közönség! Kedves Tanuló Ifjúság ! A magyar kálvinista iskolák mindenkor hü tükrei voltak a magyar nemzet életének. A nemzet életének sorsváltozásai mind-mind végigjátszódtak, megismétlődtek a kálvinista iskolák életében is. A nemzet öröme, bánata, fölemelkedése, lehanyatlása, küzdelmei, szenvedései, dicsősége, megaláztatása mind végigvonultak a magyar kálvinista iskolák belső életén, mint valami vetítő vászon. És ez nagyon természetes jelenség. Hiszen a magyar kálvinista iskola a magyar nemzeti szellem legsajátosabb alkotása, a magyar nemzet, a magyar nép lelkéből lelkezett valóság. A magyar néplélek szülte a mohácsi vészt közvetlenül követő zord időkben, amikor két pogány közt egy hazáért omlott a magyar vér, amikor megszállta a magyar lelkeket az a tudat, hogy „Elvész a nép, amely tudomány nélkül való.“ És az újszülött magyar kálvinista iskola megmentője lett a magyar nemzetnek. Negyedfél századon keresztül ez az iskola volt mentsvára a magyar nyelvnek, a magyar nemzeti érzésnek, a magyar nemzeti műveltségnek, a német elnyomás és a török hódoltság alatt. A magyar kálvinista falusi iskolák és kollégiumok képezték az újoncokat, nevelték a vezéreket a Bocskay, Bethlen, a Rákóczyak szabadságharcai számára, ezek az iskolák mentették át a XVI. és XVII-ik század magyar műveltségét a szathmári békét követő magyar haldoklás szomorú