Református gimnázium, Mezőtúr, 1922

t­ t, mikor 1872. nyarát a Szepességen töltötte. — A Királyhegy hatalmas legével már magában is megkapja; mikor pedig „derék tanára“ elmondja,­­y nevét Mátyás, királyról kapta, aki évenként ott szokott vadászni, egészen elkerül: „Óh kedves idő, mikor egy király maga adja a leglelkesitőbb példát ifjúságnak hős tettek véghezvitelére. És Mátyás lelki erejével is úgy boldogitá azát, hogy nekünk, késő nemzedéknek szent rajongással kell emlékét lelkünk­­­ megóvni.“ A csodaszép Csorbas tó láttára szive imádattal telik meg: „Buzgón imád­on Istenem­, hogy tanulom megismerni a te csodálatos hatalmadat. — Áldott a szent Atyám ! hogy segítél téged buzgó szívvel szeretni. Óh én Istenem i­s, vezérelj vándorutamon ezután is folyvást a te atyai jóságoddal!“ Íme egy nehány kép a sok ezer hatásból, amelyek az ő utjának íját korán megszabták. Mily ékesen szóló példái annak, hogy akarattal a nyeségeken is úrrá lehetünk s kerülve azt, ami ártalmunkra van, s mindenre­ékony szivünket a természet és erkölcsi élet fenséges szépségei előtt kitárva , félig meg is leljük a boldogság útját. Theológiai és filozófiai tan­ulmányai végeztével 1877. őszén ösztöndíjjal az iburghi egyetemre ment, hogy itthoni tudását, s tapasztalatait öregbítse. A­lulmányévét nem fejezhette be, mert a bosnyák felkelés miatt vissza kellett bie, s csak a felkelés időközben történt leverése folytán nem került a véres­­mezőre. Alig jött haza, Révész Bálint püspök 1878. őszén a hajdumegyei Földesre lelte ki káplánnak. Itt sáfárkodott nagy hivséggel a Ur szellőjében félévnél szabb ideig. 1879-ben meghívták Makóra lelkésznek, ezt az állást azonban espálisának hozzá való nagy ragaszkodása miatt nem foglalhatta el. Ez év tán barátja hivó szavára a túri iskolához pályázott s itt működött egy évig,­­ helyettes, majd 1880. őszétől mint rendes tanár 1901-ig, amikor súlyos ígsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. Földesi káplánkodása elhatározó lett egész életére. Első ünnepi fungálása ilmával maga az Örök Szeretet Királya volt az, aki kézen fogott, egymáshoz írott, s egymásnak örökre elpecsételt két szivet. Ez a szerelem új tartalommal, uj kinccsel, minden eddiginél nagyobb tvággyal töltötte el az ifjú szivét, s hogy ez az egymásnak való ünnepi csetelés mennyire a Krisztus ajándéka volt, mutatja az a gyönyörű, han­­ikus 42 esztendei házas élet, melynél szebbet, boldogabbat királyok sem ríhatnának maguknak. Házasságukat ugyan az Úr nem ajándékozta meg mekkel, de lelküket elhalmozta jóságos szeretettel, a könyörületesség, zajkészség tündöklő virágaival s megajándékozta a szerénységből, szenvedő­iül felsegített özvegyek és árvák, a bizonytalanság ösvényéről a biztos haladás­ra gyámolított tanuló ifjak hálás, őket szüntelenül áldó nagy­­ családjával. Mezőtúri tanárságát nem tekintette végleges állomásnak. Mint rendes ta­ 1881-ben lelkésznek szentelték fel, s neki is az volt a számítása, hogy tsz lesz. Házat is csak kicsit, egészen szerényet vett, hisz úgysem marad­­benne sokáig. Amide a tanárság foglyul ejtette lelkét. Ő, aki a nagyok ne­

Next