Református gimnázium, Mezőtúr, 1923
e a kérdésre kellene felelnem, mert megígértem. Ez is nehéz dolog, de mégis megpróbálom. Filozófiai nyelven azt mondhatnám: Mi erkölcsi jellemeket akarunk nevelni az ifjúságból. Erkölcsi jellem pedig az, aki öntudatosan az erkölcsi törvény uralma alatt cselekszik s hozzáférhetetlenül ragaszkodik, úgy hogy semmiféle kényszer hatása alatt sem cselekszik az erkölcsi törvénnyel ellenkező dolgot. Ámde erre azt mondhatja valaki, hogy ez a filozófiai meghatározás csak filozófiával foglalkozók előtt lehet világos, mások előtt sok magyarázatra szorul. Pl. fontos kérdés, hogy mit értünk erkölcsi törvény alatt. Erre én azt felelem, hogy erkölcsi törvény az Isten törvénye, az Isten akarata. Az Isten a mi erkölcsi eszményünk, aki tökéletes megtestesülése a szeretetnek és mindannak, amit mi jónak, szépnek és igaznak gondolunk, képzelünk, ismerünk. A mi lelkünk pedig Istennel rokon, az isteni szellemnek egy szikrája, azzal a rendeltetéssel, hogy az Isten képét mutassa, tükrözze bele ebbe az anyagi világba, vagyis hogy a szeretet, a jóság, szépség és igazság eszményeit minél tökéletesebben megvalósítsa a maga életében. Hogy miképen törhetünk e magas cél felé, azt világosan megmondja a mi egyetlen igazi mesterünk, a Jézus Krisztus, eképpen: „Szeresd az Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből; szeresd felebarátodat, mint magadat“. A szeretet önzetlen ranga odaadás. Istent tehát akkor szeretjük, ha teljesen, minden fenntartás nélkül átadjuk neki magunkat; vagyis ha teljes szívből, lélekből, minden erőnkkel a jóság, szépség és igazság megvalósítására törekszünk, elhatározásainkban nem nézünk se jobbra, se balra, csak arra, hogy cselekedetünk a jóság, szépség és igazság lelkünkben élő eszményeinek megfeleljen, azokkal ellenkezésben ne álljon. Aki az Istent így szereti, az szereti az ő felebarátját is, úgy mint önmagát, vagyis nem tesz semmi olyat az ő felebarátjának, amit magának nem kívánna. Az ilyen emberről elmondhatjuk, hogy Isten képét kiformálta magán, az Isten arcát mutatja a földi embe