Református gimnázium, Mezőtúr, 1933
vezetőnél. Íme, ha visszagondolunk arra a végtelen nagyönuralomra, amellyel Borsos Károly a különféle gyűléseket, értekezleteket vezette, amikor pedig nem egyszer hangzottak el gáncsoló, meg nem értő, legtöbbször szándéktalan, de mégis bántó csipkelődések, szúrások, sértegetések, meg tudjuk érteni a titkot, hiszen magyarázata ott van már a kis gyermek okoskodó lelkében ! Ő, aki nevelő apának ízig-vérig nevelő gyermeke volt, ezt a lelki hajlandóságát is már kis gyermek korában kimutatta. Természetes, hogy neki nagyon sok kis pajtása volt, akikkel örömest eljátszadozott, járta az erdőt, szedte a vadvirágot, az illatos erdei epret. De ahol a gyerektársaságnak ő volt a vezetője, ott semmi rosszat nem volt szabad csinálni. Pl. azt soha meg nem engedte, hogy barátai madárfészket fosszanak ki. Mint szemfüles gyermek, megfigyelte felnőtt testvéreinek viselkedését, elleste beszélgetésük tárgyát s minden szépet, jót tovább adott kis pajtásainak, akik ezért nagyon szerették, így ő már kisgyermek korában elárulta, hogy nevelőnek van elhíva. Maga ugyan nem erre a hivatásra vágyott. Orvos szeretett volna lenni. Gyermekkori emlékei közül egyik legmulatságosabb volt a doktorkodása. Mikor Sámpon a körorvos himlőoltást végzett, Károlyka folyton ott settenkedett körülte s mindent megfigyelt. Látta, hogy az orvos azoknak a karjáról, akinek már szépen megeredt az oltása, a sebből oltóanyagot vett s abból oltotta be a többieket. Kaptafogta magát, szedett jó hatalmas gledicsin tüskéket s a falu apró seregét, aki az orvos kezéből kimaradt, sorba beoltotta, ki hol kívánta, a kezét, a lábát, a hátát. Az oltóanyag az orvos által végzett s megeredt oltásokból került ki. Tetszett a gyerekeknek a dolog — egy pár napig. Mikor azonban a megeredt oltás lázat idézett elő, tömegesen maradtak ki a gyerekek az iskolából s az anyák megostromolták a tanítót a nem hivatalos beavatkozás miatt. Szerencsére nem lett senkinek komoly baja s aki még él, ma is mutogatja az oltást, amit a háta közepére kapott. Látszólag tehát vágya ellenére lett nevelő , de ez a kis gyerekcsíny is azt bizonyítja, hogy a másokon való segíteni vágyás lelkének örökölt eleme volt. De míg az orvosileg-