Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
2. negyed - 1789-11-21 / 15. levél
( 6 ) 12 Pa39 az Urat, mondja meg igazán, miképpen tudta magát annyira meggyőzni, hogy e’nehezebb és homályosabb dolgokat olvassa; holott ha ezeket megérteni akarjuk, elébb /nár más dolgokról kell mélyebben gondolkodnunk ? Igazán meg-mondván, felele a’ Báró, leginkább a Vitt engemet ezeknek olvasásokra,hogy midőn mások az ilyenekről beszélgetnek, ént is szóllhassak ahoz. — De valójában, jobb volna egészen elhallgatni azokat, a melyek az ilyen könyvekből előhozatnak , mintsem szóltam azokhoz, monda Millvitz. Csudálom, fedele a Báró, hogy oly igen veszedelmesnek ítéli ezt az Úr, én reám nézve, holott én ezzel csak időtöltés, olvasás és gondolkodás végett szoktam élni. Igen is kedves Barátom, mondá Millvitz , a’ ki megérti azt, annak nem ártalmas annak olvasása; de a’ ki nem érti, ’s jó fundamentoma sintsen, az csak könnyen kételkedni kezd, ’s elragadtatni hagyván magát , nem gondol, se az Istenbe való hittel, se szíve’ csendességével , se pedig— talán még a’ virtusokkal is. Ezek pedig talán mind csak tsekélységek? De nézze kedves Barátom — elalszik a’ tűz a’ kandallóban, én pedig fázom ; ’s úgy vélem , hogy jobb lesz’, ha megélesztjük a’ tüzet —. —Menydörgés — kiáltá a’ Báró , a’ tűzbe vetett könyv után kapván — talán megtébolodott kend ? .— — Lecsendesedvén osztán elméje eggy idő múlva, monda: megbotsásson Milvic.