Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)

I. negyed - 1789-08-01 / 10. levél

V­II. ( ° ) v. V- ban azon h­áz mellett, mellyben Leibnitz lakott, hogy el ne mosolyodjam némelly apróbb — — emberek’ reménységeken, a’ következendő Világ előtt lejendő betsületek ’s emlékezetek eránt. Ebből a’ házból, gon­dolom magamban, terjedett a’ világosság egész Országokra, ’s ebben lakott és mun­­kálódott el­fáradhatatl­ant­ d éjjel és nappal az a’ Férj­ü­l, a’ kinek szemei előtt a’ meg­ha­­tározhatatlan teremtés, mint én előttem ez ótsza mellyben járok, jelen volt; az a’ ki­nek Lelke az emberi természetnek és a­ fel­­ségesbb Valóságoknak közép pontján állott. És hogyan tiszteli most már a’ Világ ezt a’ nagy embert? Arra a falra, a­mellyen Leib­nitz’ tanuló-szobájának ablakja van, min­den nap százakat vizelleni látok. Ennek a’ halhatatlan Férjfi­­nak tetemei, a’ ki 1716. Sz. Andr. Hav. 14. napj. száraz­ fájdalmakban életének 70-dik Eszt. meg­halt , a’ Hannover­iai új Templomban vagynak temettetve, minden emlékezet oszlop nélkül; holott a’ Lüneburgi Tanáts­ház előtt egy drága üveg almáriomban függ egy disznónak a’ lában illyen féli­el-írással: Hic Tibi centere licet Reliquias porcig Qui primus aquarum (hipe Lüneburgi faliae scatent Repertor did meruit. K 5 Art

Next