Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
I. negyed - 1789-08-01 / 10. levél
VII. ( ° ) v. V- ban azon ház mellett, mellyben Leibnitz lakott, hogy el ne mosolyodjam némelly apróbb — — emberek’ reménységeken, a’ következendő Világ előtt lejendő betsületek ’s emlékezetek eránt. Ebből a’ házból, gondolom magamban, terjedett a’ világosság egész Országokra, ’s ebben lakott és munkálódott elfáradhatatlant d éjjel és nappal az a’ Férjül, a’ kinek szemei előtt a’ meghatározhatatlan teremtés, mint én előttem ez ótsza mellyben járok, jelen volt; az a’ kinek Lelke az emberi természetnek és a felségesbb Valóságoknak közép pontján állott. És hogyan tiszteli most már a’ Világ ezt a’ nagy embert? Arra a falra, amellyen Leibnitz’ tanuló-szobájának ablakja van, minden nap százakat vizelleni látok. Ennek a’ halhatatlan Férjfinak tetemei, a’ ki 1716. Sz. Andr. Hav. 14. napj. száraz fájdalmakban életének 70-dik Eszt. meghalt , a’ Hannoveriai új Templomban vagynak temettetve, minden emlékezet oszlop nélkül; holott a’ Lüneburgi Tanátsház előtt egy drága üveg almáriomban függ egy disznónak a’ lában illyen féliel-írással: Hic Tibi centere licet Reliquias porcig Qui primus aquarum (hipe Lüneburgi faliae scatent Repertor did meruit. K 5 Art